Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-04-23 / 17. szám

1949 április 23. . Vwjyes Hitek „A GÖRÖG FELSZABADÍTÓ MOZGA

LOM LE

GYŐZHETETLEN" A moszkvai rádió a görög monarcho-fasiszták újabb provokációs hadjáratával foglalkozva megállapította: a görög demokratikus hadsereg újabb győzelmei bebizonyították, hogy a felszabadító mozgalom legyőzhetetlen. A görög reakciósok újabb vereséget szenvedtek — s ezért szónokolnak most „albán és bolgár beavatkozásról". Az Albánia ellen irányuló provokációs hadjárat szálai az Egyesült .Államokba vezetnek. Az athéni monarcho-fasiszták angolszász támogatásra számítva, újra felvetik a kérdést, hogy északi határokra úgynevezett nemzetközi — vagyis angol-amerikai katonai erőket küldjenek. Az ENSz közgyűlésének megnyitásával egyidőben rendezett újabb provokációs hadjárat ennek a tervnek megvalósítására irányul. A NEMZETKÖZI BÍRÖSÁG IS KÉNYTELEN EL

ISMERNI: ANGLIA MEGSÉRTETTE ALBÁNIA SZUVER

ENI

TÁSÁT 1946 októberében két angol torpedóromboló a korfui öbölben aknára futott. Az esetet az angol kormány arra a provokációs vádaskodásra használta fel, hogy Albánia szándékosan rakott le aknákat. A hágai Nemzetközi Bíróság szombaton hozott ítéletet az ügyben és kénytelen volt visszautasítani az angol vádakat. A bíróság a letagadhatatlan tények nyomán egyhangúlag megállapította, hogy Anglia sértette meg Albánia szuverénítását. amikor az eset után behatolt Albán vizekre. ELI

NDU

LT KÜLFÖLDRE AZ ELSŐ MAGYAR AL

UMÍNIUMBÜ

TOR SZÁLLÍTMÁNY A magyar alumíniumipar új terméke: az alumínium és fa kombinációjából készült irodaberendezések iránt világszerte nagy érdeklődés nyilvánul meg. A legkülönbözőbb országokból, így a Szovjetúnióból, Angliából, Hollandiából, Argentínából, Izrael államból sürgősen mintaküldeményeket kértek. Az Angliából érkezett megrendelésnek az Alufa Nemzeti Vállalat már eleget is tett. Ezzel elindult az első külföldi alumíniumbútor szállítmány. Izrael állam egyelőre próbarendelésként 150 darab alumíniumbútort rendelt meg. Már csomagolják ezt a szállítmányt is, amely speciális tengerentúli ládákban a napokban indul rendeltetési helyére. Az alumíniumbútorokat bemutatják a Szovjetúnióban, Csehszlovákiában, Olaszországban rendezendő ipari vásárokon, kiálütásokon is. AMERIKA IGAZB ARCA A mult helyes meglátása és fceüO átértékelése hozzásegft napjaink problémáinak igazi megértéséhez és felismeréséhez. Napjaink színháza ezért nem nélkülözheti azokat a darabokat, amelyek a tűnő polgári világ fonákságait tárják fel* találó jellemzést adnak róla a helyt álló következtetéseket vonnak le a darab folyamán felvetett és megoldásra váró kérdésekről. Mindenképpen Igenelhető tehát, hogy a mi színpadjaink is — a szovjetszínházaktól ösztönözve — Gow és d'Usseuau néger írók MÉLYEK A GYÖKEREK, Arthur Miller ÉDES FIAIM című színműve után ismét olyan darahoz nyúlnak, amely egészséges realizmussal, kendőlés nőikül a másik, az igazi Amerikai arcát tárja elénk. Lilian Hellmann drámája, a KICSI RÓKÁK, egy amerikai család éles rajza a századforduló idejéből. Hubbardék, ezek a kicsi rókák, a tőkés vüágnak kicsi ragadozói eddig feketék és nyomorult fehérek vérén és verejtékén híztak. Most alkalmuk nyüik alaposan megtollasodni. A két Hubbard-fivér, Benjamin és Oscar, nagyarányú vállalkozásához szükséges volna nötestvérük, Regina férjének heverő tőkéjére is. A kapzsi fivérek ráveszik nővérüket, hogy hazahozassa a szanatóriumban halálos betegen fekvő férjét, Ho ráct és kicsikarja beleegyezését, hogy tőkéjével résztvegyen vállalkozásukban. Ám a szívbajos Horác Giddens nincs a kicsi rókák anyagából gyúrva. A betegágyon alkalma volt tűnődni és rájönni arra, hogy az emberi élet célja nem a harácsolás és az esztelen pénzhalmozás mások verejtéke árán. Felébredő embersége nem engedi, hogy vagyonával résztvegyen az újabb kizsákmányolásban. Horácnak ez az ellensége a halálát okozza; a felesége nem nyüjt segélyt, nem hozza el orvosságát, amikor szívrohan éri. Regina bosszúja teljes, a megvetett férj nem áll többé útjában, de felülkerekedik fivérein is, akik el akarták ütni a nagy üzlettől. Csalnak, hazudnak és lopnak ezek a Hubbardők, kijátszák egymást és mint Regina példája mutatja, még a közvetett gyilkosságtól sem riadnak vissza, ha érdekük megkívánja. És mindezt nem közönyös idegenek teszik egymásnak, hanem egy tiszteletnek örvendő és látszólag harmóniában élő család tagjai. Így jutunk az amerikai játék igazi értelméhez: nem egy néven nevezett családról van raló j á- I ban sző, hanem száz és száz hasonszőrű Hubbardról, beláthatalan számú „kicsi rókáról", a századforduló amerikai kapitalista világáról. Arról a tőkés világról, amelynek mozgatója a haszon és célja a tulajdon, melyben az ember a halmozás és pénzkeresés játékában fenevaddá válik. Ebben a világban a vagyonnak gyarapítása minden szebb és nemesebb érzést elnyom Lilian Hellmann csupán egyetlen családot ragad ki a rókák társadalmából, mégis egy egész osztálynak hü tükörképét sikerült megadnia. A századfordulónak ezek a tipikus rókái régen a sírban porladnak, de a ravasz és számító örököseik itt vannak, fiaik és unokáik folvtatják a harácsolást. a Hubbardők száma nőtt, hatalmuk terebélyesedett és ma nem riadnának vissza attól, hogy egész rendszerükkel a világ békés építő felét lángba borítsák. Ezt példázza számunkra az amerikai irónö színmüve. A KICSI RÖKÁK voltaképpen nem dráma a régi értelemben. Jellemei adva vannak és nem fejlődnek a néző előtt, mélyebb konfliktusa sincs, csupán színes és mindvégig érdekes cselekménye és aprólékos művészettel kidolgozott környezetrajza. Hőse sincs a darabnak, inert hiszen a jóra ébredő és a harácsolástól megundorodó Horác nem válik cselekvővé, elpusztul mielőtt feleségét megbüntetné. Ezek a hiányok azonban nem kisebbítik a darab hatását. Van egy fényfolt is a rókák társadalmában: Alexandra Horác lánya, akiben apja öntudatra ébredése visszhangot ver, aki ebből a gyilkos, rothadt világból ki mer léüni, hogy igaz emberré válhasson. Csak halványan körvonalazott figura es a fiatal lány: jelképe, halvány ígérete egy előítéletektől mentes és kapitalista koloncaitóV szabadulni vágyó új Amerikának. * A bratislavai Nová Scéna előadása tagadhatatlanul a legjobb, amit eddig szlovák színpad a felszabadulás óta nyújtott. Dr. M. Husáková, a dráma rendezője, kitűnő munkát végzett. A kissé vontatott kezdet után eleven játéktempót diktált éa mindvégig egységes hangulatot teremtett színpadán. Egységet, összhangot, jól értelmezett realizmust tükröztet ez az előadás. Elképzelézeit az Üj Színpad élszinészei gondosan tolmácsolták. Banciková, aki ma talán a szlovák sz'npadok legjobb drámai színésznője, Regina ellenszenv alakját nagyon igazzá, érdekessé és elevenné tudta tenni. Martin Gregor okoa mértéktartással típusát adja a kapitalistának, aki veresége pillanatában is fölényes marad: igazi, elegáns, veszedelmes ragadozó, akit jőmodora tévesztően csaknem rokonszenvessé tesz. L. Chudik Horác szerepében fiatalságát meghazudtolóan maszkban, játékban és hangban valóban egy megtört ember volt, aki halála előtt egy kis békére, egy csepp melegre vágyik. * Tanulságos ez az amerikai játék: a ma nézőjének szociális világnézetét teszi tágabbá, a szocializmustól viszolygó polgárt pedig alaposan arcul csapja: ilyen a te Amerikád, titkos vágyalmaid igére tfőldje! Kicsi rókái azóta fenevadakká nőttek, már-már kitörnek a család korlátaiből és 'egy egész világ ellen fenekednek ... Ilven voltál, de még ma is ilyen vagy. Nézd meg magad és okulj! Próbálj megváltozni! EGRI VIKTOR Leegyszerűsítve Clfferblattot kihallgatják a törvényszéken. — Családi állapota? — kérdi a biró. _ Nősültem — feleli Cífferblatt . — Miért mondja, hogy nősültem, miért | nem mondja, ho?y nőa? f — Azért, mert nős vagyok és ültem \ is... ? — Nézze asszonyom, ez volt az első páciensem... Rejtélyes Min töprengsz? — kérdi Jenőtől a barátja. — Azon, hogy a szomszédom egyik lánya Ittasa, a másik Ibolya és amikor az tfíK>(K?r bemegy hozzájuk, mégis fokhagyrríäsxAgot érez! — És most...?? Könnyelműség — Ml az, maga edényeket törülget, — csodálkozik a látogató. — Mit csináljak, — bólogat szomorflan Pacal. — Tizenöt évvel ezelőtt egyszer viccelődve azt mondtam a feleségemnek, hogy „drágám, hadd törülgessek én is...." TAVA S Z I KITERO Irta: KARCZAG ISTVÁN Az én feleségem, — mondotta a kisfiú és egykedvűen ballagott a leány mellett, aki elgondolkozva csavargatta a csuklójára Üttörö-nyakkendöjét — az én feleségem kizárólag kommunista nő legyen ... Bár nem hiszem, hogy egyhamar megnősülnék ... — Ennyi nekem nem lenne elég — játszott az Üttörő-nyakkendövel a leány — én még az apját is megnézném. De még a testvéreit is. Azt hiszem, én nehezen fogok férjhez menni... Keskeny erdei út kanyargott a két sétáló előtt. A vékonytörzsü fák szürke ágain már fénylett a rügy. Az ágak fölött kéken ívelt az ég és fák tövén az avart borsárga tavaszi napsugár öntötte el. A távolból kiáltozások értek el ide és egyéb zajok is feltörtek Pest felől p. mélyből. Az éjszakai szél is már átlangyosodott és lágyan jelezte: megjött a tavasz a Szabadsághegyen. — Messzire ne menjünk — mondta a lány, aki egy arasszal magasabb volt a fiúnál. Egyik sem volt több, mint tizenkét éves, a fiú még annyinak sem látszott, de tömzsi alakja, kerek feje és a kupáján meredező tüskéi harciassá tették külsejét. — Miért ne mennénk? — kapta fel kerek kobakját és tüskéit a simogató szél végigseperte. — Aki kommunista akar lenni, az nem fél semmitől! — De nem is rendetlenkedik — mondta komoly arccal a lány és átadta a szélnek nyakkendőjét, azután az egyik szőke varkocsát kezdte szorgalmasan és pergő ujjakkal fonogatni. — Hogyan érted azt? — nézett fel rá a fiú. — Hogyan érted, hogy még az apját és a testvérét. is megnéznéd ? Az én apámat például mindenki megnézheti. Élmunkás. — Nekem meg a nővérem az — mondta száraz hangon a lány és a varkocsát valamilyen okból tüzetes vizsgálat alá vett*. — t> a papám az partizán volt. — Tudom — mondta kissé lehangoltan a fiú. — De azért nem muszáj engem lenézni, mert ha arról lenne sző, én is partizán lennék. A bátyám is mondta, hogy az lenne, ha arról lenne szó. Mit nevetsz, talán nem hiszed? Miért, nem hallottál még fiatal partizánokról ... — De hallottam, nem azon nevetek — válaszolt a lány egészen közömbös hangon. — Azon nevetek, hogy te szerelmes vagy belém. — Ezt már inkább szánakozó hangon mondta. A fiú bíborvörös arccal meredt a lányra. — Eszemágában sincs — dadogta. — Beképzelt vagy... — Jő — hagyta rá a leány. — Te még ezt nem érted, te még gyerek vagy. — És valami rejtélyes okból szaglászgatni kezdte a varkocsát. — És te mi vagy?! — kiáltott fel a fiú megrökönyödve és most különösen meredeztek a tüskéi .— Talán te felnőtt vagy?! — Nézd csak, ibolya!... — ugrott a leány az egyik fához és letépte a virágot. Azután a két tenyerébe fogta és így emelte az orrához. Felnőtt vagyok — mondta és az orrával szinte hangot adva szimatolgatott a tenyerébe. — Sokmindent megértem már. — Ujjé! — lelkendezett gúnyosan a fiú. — És én talán nem? — Miért? Mostál te pelenkát kilencéves korodban? — nézett rá kacéran a leány. — Tartottatok ti ágyrajáró házaspárokat?... — Ádámhoz és Évához én is vissza tudnék menni — mondta önérzetesen a fiú. — Ha pelenkát nem is mostam. Hétéves koromban újságot segítettem kihordani a mamának, amikor a papa katona volt. És nyolcéves koromban láttam a német katonákat lövöldözni az óvóhelyen és láttam, hogyan mennek ki felemelt kézzel az orosz katonák előtt... — Az más! — nevetett a leány. Ehhez hasonlót én is láttam!... — És forgót ls árultam, pénzt kerestem — erőlködött a fiú. — Szóval, el tudnál tartani a forgóval? — kacagott már a leány a fejét ide-oda dobálva és a varkocsával meglegyintve a fiú arcát. — Az a vílág elmúlt! — jelentette ki határozott hangon a fiú, — örülök, hogy lerázhattam a forgóárulást! — Akkor miért hencegtél, — tűzte az ibolyát a leány a nyakkendője gyűrűjébe — miért hencegtél, hogy partizánnak elmennél? ^ — Az más! — álmélkodott a fiú. — Vagyis nem más. Ha ide az ellenség bejönne, megint kezdődhetne a dolog elölről. Utálok forgót árulni!... Azután, ha a feleségem kommunista nő lenne, élmunkás nő lenne... — Aha, te meg lustálkodnál! — Ne hülyéskedj, én is élmunkás, vagy valami hasonló lennék ... — Te!... Forduljunk vissza a többiekhez!... — Messzire elcsavarogtunk. — És ezzel a lány sarkonfordult és trappolva, cikázva kanyargott vissza az erdei ösvényen. A fiú meg utána. Vaskos, meztelen lábszárai elhúztak a lány trappoló lábai mellett, vigyorgó képe a sárga napfénytől hunyorgatott. A távoli kiáltozások is egyre élesebbek, egyre tisztábbak lettek. Végre a fák megritkultak, a napfény is kiszélesült, azután egy lankás térségre jutottak ki. A térségen elszórtan vidám csoportok kiáltoztak, tömörültek, majd ismét szétrebbentek. Ebben a pillanatban éles hang sorakozót vezényelt. Hullámzó sor fejlődött fel bukdácsolva a borsárga lankán. Azután ének harsant és vidáman felcsattant az ívelő kékség felé. A fiú és a leány a sorban egymás mellé került. Még elfulladtan lihegtek a futástól és nehezen tudták átvenni az éneket. A leány könyökkel oldalba bökte a fiút, hogy kezdje már el. A fiú dühösen a leányra nézett és táfranyitotta a száját. De nem kezdte el az éneket, hanem odasúgta a leánynak: — Mit láttál az ágyrajáróknál?... A. leány türelmetlen mozdulatot tett: — Nem tartunk már ágyrajárót, kezdd el! Énekelni kezdtek a többivel. — Ne féljen,, nem esszük meg magi Csak az ízét főzzük ki a levesbe, aztá mehet! — és balfelől illatos, virágos réteke át egy patak dallamos csobogását hal juk..,