Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-04-16 / 16. szám, Húsvét

Ellenszer Tavaly Dimitrov elvtárs látogatott @1 hozzánk és a bolgár nép üdvözletét hozta Csehszlovákia lakosságának. Tavalyi látogatása óta nem telt el sok idő, de sok akarat vált azóta komoly tetté. Csehszlovákia és Lengve.ország között szorosra fűződött a barátság, több, a Szovjetunióval kötött előnyös kereskedelmi szerződés segíti leküzdenünk a nehézségeket. Szerződést kötöttünk Romániával és Bulgáriával; Magyarország és Csehszlovákia között megszilárdult a barátság és napok kérdése, hogy a két ország között tartós baráti szerződést írnak alá. A nyugati kapitalisták uszítása nálunk kemény békeakaratba és jó idegekbe ütközik- A népi demokráciák nem ijedtek meg a háborús dobosok fülsiketítő lármájától, de nyugodt önbizalommal valósítják meg a népek közötti barátságot, a kölcsönös segélynyújtást, a háború egyetlen biztos ellenszerét. E napokban viszonozta a csehszlovák kormánydelegáció Dimitrov elvtárs tavalyi látogatását. Zápotocký és Široký elvtársak számos bolgár városba és faluba látogattak el, mindenhol a leglelkesebben üdvözölte őket a dolgozók tömege. Mert itt nem udvariassági látogatásról, diplomáciai parádéról van szó. Zápotocký elvtárs a szófiai rádióban orosz nyelven szólt a bolgár néphez és kihangsúlyozta, hogy Csehszlovákia Bulgáriával tartós baráti szerződést kötött, a két nép közösen és közös fronton segíti egymást az építésben és szabadsága megőrzésében. Hiába örjöngenek a nyugati imperialisták — mondotta Zápotocký miniszterelnök elvtárs —, hiába ordítoznak a hamis „nacionalisták", a népi demokráciák rendületlenül haladnak előre. Krízisek, megrázkódtatások nélkül vivják meg népeink a harcot a kapitalizmus maradványai ellen és eltörlik a hábo.ús pusztítás nehéz örökségét. Legyőzzük a nehézségeket, kiküszöböljük a nyomort, a kizsákmányolást, felépítjük a szocializmust. A két ország már eddig is segíti egymást az építésben és most kiszélesítik a kölcsönös segélynyújtást. A népi demokratikus államok együtt haladnak a jövő felé nagy szövetségesünkkel, a Szovjetúnió val az élen. A szavak mögött tettek vannak. A Bulgáriával megkötött kereskedelmi szerződésünk értelmében már a közsljövöbsn nagymennyiségű dohányt, nyersbőrt, növényi olajat kapunk, Bulgáriának viszont motorokat, traktorokat, gépalkatrészeket, gyógyszereket szállítunk. A nyugati politikusok, az amerikai ban .árok képviselői ma „nemzetfelett ségről", „nemzetközi együttműködésről" szónokolnak. Ez. az együttmü ödés nem más, mint amerikai gazdasági és politikai elnyomása azon államoknak, amelyek alávetették magukat az amerikai imperializmusrak. Amióta kitört a nagy barátság a nyugatlak között, szinte naponta nőnek az országok közötti ellentétek és naponta erősödik a dolgozók, harca „saját" bérenckormányuk és az amerikai terror ellen Nálunk — és még a népi demokrácia ellenségei is el Kell, hogy ismerjék — lépésről-lépésre szü.inek meg az ellenlétek. Az első Cse*iszlovák köztársaSőtincz Gyuľa As Atlanti Egyezmény aláírása utáni napon feltámadt a világ békefrontja. Milánó valamennyi üzemében beszüntették a munkát. Modenában, Keggio di Emiliában, Torontóban, Bolognában, Bresciában, Ferrarában hatalmas tiltakozó gyűléseket hívtak egybe, hogy kifejezésre Juttassák az Atlanti Egyezmény elleni állásfoglalásukat. Az agresszív angol-amerikai támadók nem nézhetik ezt tétlenül, lakájaiknak kiadták a jelszót: szétverni, bebörtönözni a „lázadókat", mert ma az ő szemükben az, aki világosan látja az Atlanti Szerződés támadó, háborús célját, aki a béke posztján áll, az lázadó. Tiltakozni?! Békét kívánni?! Békésen élni, építeni, dolgozni, élni ?! ez lázadás, ez ellen nincs más gyógyszer, mint gummibot, terror, börtön, rendőrség és ha kell: katonaság, sortűz. Békét? Barátságot a Szovjetunióval és a népi demokratikus államokkal ? Nem! Ez a szövetség csak akkor volt jó, mikor a német imperializmus, a német fasizmus az angolszász és az amerikai érdekeltségeket is veszélyeztette. Ma, ha a páduai munkások tiltakozó gyűlést hívnak egybe az Atlanti Egyezmény ellen, — mert nagyon jól látják, hogy az Atlanti Egyezmény a béke táborát. a Szovjetűniót és a népi demokratikus államokat szeretné körülvenni — rendőrség zárja körül a gyárakat, hogy ezt a gyűlést megakadályozza. Modenában a béke táborának már sebesültjei is voltak. A rendőrök és a csendőrök gummibotokkaJ, könnygázbombákkal támadtak a áintetőkre. A „rendfenntartás" még brutáiisabb formáihoz is hozzányúltak Savignonban, ahol a rendőrség a fegyverét használta, belelőtt a munkástömegekbe és erőszakosságának több sebesült esett áldozatul. Scelba olasz belügyminiszter Sienában már olyan intézkedésekre célzott, amelyek a szakszervezetek szabadságát, a véleménynyilvánítás szabadságát fenyegetik, sőt, eltiprásukat jelentenék. Scelba belügyminiszter demokratikus jogokat fenyegető beszéde országszerte újabb tiltakozó gyűlések és megnyilvánulások egész sorozatát váltotta ki. Az olasz dolgozók nagy megmozdulásokra készülnek a szakszervezetek és a kommunista párt ellen induló hadjárat miatt. Tüntetések voltak Cremonában, Bariban és számos más város® ban. Milánóban 80.000 ember tüntetett. Toscanában félórára beszüntették a munkát. Az örök városban, Rómában az egyetemi hallgatóság tiltakozó jegyzéket nyújtott ót as amerikai nagykövetnek. Mikor a dolgozók és a haladó értelmiség a béke, a szabadság és a köztársasági alkotmányt védi és ezért az angol-amerikai imperialisták lakájai, a dollárzsoldosok beléjük lövetnek, Scelba „kommunista lázadás elleni védeiem"-ről beszél. Ez a De Gasperi kormány igazi arca. Franciaországban az egyik sztrájk a másikat követi. Pas sy ban sztrájkba lépett ötezer Ford-munkás. A párizsi csatornatisztító munkások is abbahagyták a munliát. Vasmunkások tüntettek i kollektív szerződések gyors megkötése mellett. így pereg előttünk a történelmi film. Egyik oldalon a „statiszták'', a másik oldalon a történelmi fiira „rendezői". A „statiszták" végzik a munkát, ércet bányásznak, ágyút öntenek, puskát, tankét, repülőgépeket gyártanak és kívánják a tartós békét; mindezért ma Savignonban lőttek beléjük, holnap talán Párizsban, Londonban vagy New-Yorkban. Ma beléjük lőnek, holnap talán kezükbe akarják adni ugyanazt a fegyvert, hogy elvtársaik, a békét vágyó dolgozó nemzetek fiai ellen használják. Nem gondoltak ezek a zseniális „rendezők" még arra, hogy ez kicsit veszélyes is lesz, nem gondolják, hogy hiába gyártanak repülőket, tankokat; hadihajókat, hiszen nem bízhatnak senkiben, semmiben. Kit ültetnek a tankba, ki ellen fog az menni? Kit ültetnek a repülőgép kormányához, hová fog az repülni ? Kit fog az bombázni? A rendező urak merész, ha'álos és azt hiszem utolsó háborús kísérlete volna ez. ök is láthatják, mi történik ett, ahol fegyver is akad a kézbe. Ott van Görögország, ahol a demokratikus hadsereg egyre erősödik és még ebben az évben döntő csapásra készül. A monarcho-fasiszták helyzete napról-napra gyöngül, sőt válságban van. A kínai néphadsereg már Nankingot fenyegeti? srer kPoméfpres szakaszon elsöprő erejű támadásba lendült. Ide sem lehet már sokáig fegyvereket szállítani, ez sem lesz már többé biztos háborús piac. A krízis, a gazdasági válság menthetetlenül közeleg. Munkanélkü:iség, sztrájkok, nyomor, nélkülözés, mindez küszöbön áU Amerikában és Nyugat-Eorópáhan. A Szovjetunióban és ná!unk, a népi demokratikus államokban tervgazdálkodás folyik. Krízis, munkanélküliség helyett ötéves terv, újjáépítés és korlátlan munkalehetőség mindenki számára! Nálunk nyugodt, békés építőmunka van, ott munkanélküliség és gazdasági válság, áru értelmetlen felhalmozódása! Ez az, ami önöknél, „rendező orak", olyan nagy Idegességet vált ki, ez az, amiből önök nem látnak más kiutat, mint a háborút. De vájjon merlk-e rázúdítani a világra ? Nem remegnek az Ilyen háborúnak a befejezésétől, még a puszta gondolatától Is? Nemrégen zajlott le a new-yorkt nagy békekongresszus. Április 20án kezdődik a párizsi békekongreszszus, amelyhez eddig 530 millió ember csatlakozott. A világ minden nemzete képviselve lesz ezen a kongresszuson. A vízumok korlátozása, a sajtó fenyegetései mind hiálravaiók, ha csak egy embert engednek oda, vagy akár egyet sem, már akkor is 530 millió csatlakozott a béke frontjához. Ebben minden réteg képviselve van. Munkások, papok, tudósok, katonák, parasztok, művészek, írók, asszonyok. Északról, keletről, délről, nyugatról. « Hozzám Is ellátogatott a múlt héten nyugatról, Svájcból egy vendég. Dr. Hans E. Tütsch, a Neue Züricher Zeitung szerkesztője jött el, hogy érdeklődjék az itt élő magyarok sorsáról. Sokat mesélhettem volna neki a magyar törpebirtokosok életéről, a napszámosok sorsáról, diákkorom szociográfiái vándorlásairól a Csallóközben, a Garamvölgyén, a Tiszaháton, az első republika idejéből, a Sarlós évekből. A Horthy időkről, a felszabadulás és az ezutáni eseményekről. A legjobbat tételeztem fd róla, de láttam, hogy csak bizonyos speciális kérdésekre kell feleletet vinnie lapja számára. Kit érdekel nyugaton, milyen eredményeket értünk el pékiául a kétéves vagy az ötéves tervben. Kinek fontos ott a ml nemzeti biztosításunk, az Iskoláink, a szocialista versenyek eredményei? Ügylehet, hogy nagyon 13 fontos, ára most nem ez az érdekes, most mást szeretnének itt látni, másról szeretnének hallant Más csemege kellene a nyugati sajtónak. A mi sorsunk és problémáink csak annyiban volnának érdekesek, ha valami szakadék. valami kis keskeny rés nyílna az itt élő nemzetek között, ahová be lehetne verni egy éket. Azt hiszem, némi csalódással ment el, csalódással, mert láthatta, hogy a még előforduló nehézségekkel tisztában vagyunk s ha ezek gondokat is okoznak nékünk, nem jelentenek dynamitot a gyújtózsinór végén. Mi együtt menetelünk többi polgártársainkkal. tekintet nélkül nemzetiségre, együtt a közös hazánkban élő nemzetiségekkel, egy ütt az 530 millióval, a béke hadseregében, a szabadságért! Most, amikor megszólalnak a húsvéti harangok, az alleluja örömteljes hangja, mikor felzeng az ének t „Feltámadt Krisztus e napon", minden békeszerető polgár gondoljon arra, hogy mi a békét akarjuk. Nem a béke tábora akar ágyúcsöveket önteni a harangokból. Mi nem a halál, a keresztút, a megpróbáltatás, a Golgota, de a feltámadás és as élet hívei vagyunk. Mi óva intünk, mi nem húzzuk keresztre az emberiséget, hogy azután Pilátus módjára kezeinket mossuk. Mi nem Lidicét romboltunk, hanem Lidicét építünk. Mi Varsót, Budapestet, Wroclawát építjük, nil hidakat verünk és nem rombolunk, de nem feledjük el soha, amit a háború jelentett. A gyermekeket a romok alatt, az anyákat a beomlott óvóhelyeken, az apákat a lövészárkokban; sárban, pocsolyában, vakon, sántán, kezek nélkül a torzokat Nem, ml ezt nem feledjük és nem akarjuk még egyszer és ezért feltámadunk — egy széles népi békefrontba. Hiszen mi, a béke hívei elsöprő többségben vagyunk, szerte az egész világon és csak rajtunk múlik, hogy megvédjük a békét szabadságunkat, m dicső Szovjetúnió oldalán. ( i S 1 i 1 > 'l 'l 1 l 1 i ság, amelyben a Živnobank urai és az agrár nagybirtokosok diktáltak, állandó ellenségeskedésben élt Lengyelországgal, állandó harcot folytatott a Horthy-féle revizionizmussal, mert úgy akarták nyugati „barátaink", hogy a népek ne egyezzenek meg egymással. Az úgynevezett kisántánt és a francia szövetség, aelyre a polgári politika Csehszlovákia biztonságát alapozta, csődöt mondott, mert kapitalista államok között nincs igazi barátság, csak üzlet van, nyerészkedés és árulás. Groza Péter, Románia miniszterelnöke ma szeretettel üdvözölte a Bukaresten ^areszr.ülurazo csehszlovák kormánydelegációt. Baráti szavai mögött ott a biztosíték, hogy Groza Pétert ugyanazok a német fasiszták vetették börtönbe, mint Zápotocký Antalt. Szófiában Dimitrov elvtárs fogett szeretettel kezet Široký elvtársunkkal; ugyanaz a kapitalizmus, ugyanaz a fasiszta barbarizmus vetette börtönbe Dimitrovot és Širokýt és ugyanaz az eszme, a marxistaleninista tan adott erőt mindkettőnek, kibírni minden hínzást, ho^y győztesen odaállhassaoak a Äocialista építés élére. Magyar, román, szláv bánat mindig egy bánat marad, hirdette már negyven év előtt a népek összefogásának nagy harcosa, Ady Endre. Ma már — hála a Szovjetúnió győzelimes hadseregének, hála a kommunista pártok népfelszabadító, harcos tevékenységének, nincs magyar, román és szláv bánat. A bánat helyett itt vannak az építés nehéz, de örömteljes gondjai, megtörtént a magyar román-szláv összefogás a proletár internacionalizmus, a győzelmes szocializmus vonalén. Nincs már messze az az idő, ami. kor örömmel mondhatjuk, hogy kiküszöböltük a kapitalizmus legrettenetesebb örökségét, a népek kö zötti ellenségeskedést, a sovinizmust, az egymás elleni uszítást. A lengyel, csehszlovák, román, bolgár és a közeljövőben megtörténő magyar kéz® fogás hasson át örömmel mindany. nyiunkat és serkentsen fokozottabb munkára! Mert boldogabb jövőnknek két alapp llére a népi összefogás és a szocialista munka. . ftuttkajr IMé. A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK HETILAPJA Bratislava, 1949, Húsvét. © II. évfolyam, 16. szám Ára 5 Kčs