Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-03-26 / 13. szám

T94§ március 26, UJSZO merészkednek, koncertet rendeznek • német hadsereg számára, miközben zseniálisan megszervezik, hogy Ljuba a táncosnő, akit pár percnyi idő vá~ laszt el fellépésétől, ezidő alatt egyik társával lángba borítsák a német munkahivatalt, hogy elpusztítsák a krasznodoni dolgozók névsorát, nehogy zavartalanul elhurcolhassák őket. A fiatalok minden mozdulatukban a haláltáncot járják, Ljuba és társai elszánt halálmegvetéssel elvégzik feladatukat, Ljuba azután lihegve a színpadra lép és elénekli a közkedvelt német Marlenis, amint merész elhatározással kiszabadítják a halálraítélt orosz foglyokat, hallgatják a titkos rádióleadót lelkes, átszellemült arccal és ezzel párhuzamosan azt is látjuk, hogy a partizánok ugyanezt művelik. Mindez végeredménybe-ü érthetővé válik, amikor rájövünk, hogy a partizánokat és a fiatal gárdát Procenko elvtárs szervezte meg, hozzá futnak össze a szálak, ő irányítja őket, szava parancs, a kinyilatkoztatással rokon. Es végül a döntő perc, a titkos rádióleadó hallgatása közben, Procenko az órájára pillant, a kép hirtelen változik ... Látjuk a meggyötört szakállas partizánokat, amint lesben állnak az aláaknázott híd közelében.. Rohan, száguld a német vonat, a vérengzés tápanyagával, fegyverrel és robbanószerrel zsúfolva, már, már eléri a híd közepét, amikor a híd hirtelen felágaskodik egyszerre és a száguldó hadiszerszállító, súlyos vonatot a vízbe hajítja. A többi már a leskelődő partizánok dolga, akik süvítő pergőtűzzel felrobbantják a megmaradt robbanóanyagot. Az ágaskodó kettészakadt híd, bennünket a vak, bibliai Sámson megrendítő jelenetére emlékeztetett, amikor utolsó erőfeszítésével még megrázza a ház oszlopait, ahol ellenségei az 6 rovására mulattak. Az orosz film második része, az orosz nép hatalmas époszává fejlődik. Az Ifjú Gárda alakítói örök kitörülhetetlen emlékművet állítanak a kraszno• doni fiatal hősöknek, akik utolsó leheletükig kitartó bátorsággal vállalták a harcot az orosz népért és a világszabadságért. A drámai feszültség mindvégig lebilincselő erővel fogva tartja a nézőt, egyetlen pillanatra sem lazul, a művészi teljesítmény pihenő lélegzetvételhez sem enged időt. Ott látjuk az Ifjú Gárdát, amint az oroszlán torkába AZ IFI Ü GARDA Ax vrosz film, amely Fadejev regénye nyomán készült, a háború súlyos napjait vetíti elénk, amikor a németek megszállják Dombas, szénben gazdag bányavidékét. A film egy kisváros, Krasznodon életét ragadja ki páratlan hűséggel és elevenséggel, Gerassimov tendező komoly és pontos anyagismerettel és hozzáértéssel dolgozik, az ember az egész képsorozat lepergése alatt egyetlen felesleges jelenettel sem találkozik. Krasznodon lakosságának az" evakuálása és a német repülők gyilkos lövöldözése, a menekülő emberekre oly híven tükrözi vissza, a németek kíméletlen szándékát, hogy a nézőnek, a rémülettől eláll a lélegzete. A film rendezője egyébként, főleg az orosz lakosság viselkedését mutatja meg, a megvetést, a halálra szánt elhatározottságot, hogy a német megszálló hadsereggel, semmi körülmények között nem köt egyezményt, őszinte harag és felháborodás fűti az egész kisváros lakosságát, fiatal és öreg, férfi vagy nő mindegy, mindenki kivétel nélkül feloldhatatlan haragot érez a betolakodókkal, a német rablóhadjárattal szemben. Mindenki ugyanazt érzi, egyöntetű haraggal gyűlöli őket a hatalmas orosz nép, csak egyetlen elem képez kivételt, és ezt az elemet úgy hívták, hogy ,kulák". Más elnevezése, a zsíros gazda, aki saját népét, vérét képes elárulni, csak azért a hiú reményért, hogy birtokát, pénzét visszakaphassa. A kapzsiság, a pénzéhség klasszikus, tömör erővel jut érvényre, abban a jelevetben, amikor a kulák ott áll a németek oldalán és pontos útbaigazítást éd nekik, hogy ki volt a sztachanovec, hi volt « élmunkás. Az élmunkások magatartása is plasztikusan kidomborodik a szembesítésnél, emberi módon, egyszerű szavakkal és még egyszerűbb mozdulatokkal bevallják, hogy igenis dolgoztak, megtettek a munkás-hazáért mindazt, ami képességükből telt. Munkás és kulák között egyetlen fölös Leges patetikus mozdulat vagy hang nincs, befejezett tények előtt ált itt jellem é* jellemtelenség, alkotó és áruló és « néző, e válságos percekben, egyetlen pillanatig sem habozik, hogy kinek a pártjára álljon. Ez a szembeállítás a rendező m.esteri munkáját, meggyőző erővel dicséri és a művészt, az alkotók első sorába állítja. A tudatos, alkotó erő végigvonul az egész filmen, jeleruet, jelenet fölé szv j iárdan épül, előre megfontolt szándék- j Teal szem előtt tartva a célt, az orosz nép és ci összdolgozók érdekeit. Az igazi, tervszerű munka kifejlődése Procenko elvtárs ragyogó szervező működésével kezdődik, aki elszántan szervezi meg Krasznodon visszaszivárgó lakosai között a töretlen ellenállást és harci kedvet, a nemetekkel szemben. Az az álláspontja, hogy az orosz nép jogos felháborodását, okvetlen felkeli fegyverezni, hogy érvényre jusson. Procenko elvtárs e célból, maga köré gyűjti a párt megbízható em be- ! reit, de ezek közt is válogat, tiszta, megnemalkuvó tekintetével végigméri embereit, vájjon elég fegyelmczették-e, van-e bennük elég teherbírói;épésség, hogy végrehajthassák a párt szigorú parancsait, a földalatti fontos munkában, amely arra van hivatva, hogy felmorzsolja a németek acélhengereit. Procenko elvtárs mindezt egyetlen szempillantás alatt felméri.. . mihelyst ráakadt emberére, zárkózott, komoly, gondterhelt arca felderül, ragyogni kezd és ez a ragyogás bevonja környezetét, magához vonja a nézőkötönséget is: a szervezés teljessé és tökéletessé válik. Mindenki részt vesz, sőt, részt kér a földalatti munkából, a , nézőben megmozdul valami meleg, • megható hullám, később elementáris erővel magával ragadja a fiatal, Gorkij-iskola növendékeinek tervszerű, tudatos tömörülése, megható, szívből jövő fogadalma, a fasizmus rablóhadjárata ellen és feszült érdeklődéssel végigkíséri halátraszánt küzdelmüket, amíg veszélyes tevékenységük folytatódik, előrehalad és találkozik a felnőtt partizánok komoly, megfontolt harcaival. A földalatti mozgalow.nak ez a csúcsoontja, a munkás méltósága itt oly magas régiókba ér, hogy a néző szíve belereszket az önfeláldozás, e tiszta látványába, A rendező teljes egészében tcihozza « Gorkij-iskola szellemét, « munkás-nevelés csodálatos egyöntetű eredményét, az orosz fiatalság foliation beállítottságát. £i íme, már láXuk dalt, tánccal egybekötve a német tisztek előtt. Természetesen kint a munkahivatal a lángok martaléka lett. Az orosz filmakadémia növendékei, kivétel nélkül 'páratlan művészi teljesítményt nyújtottak, de Ljuba a táncosnő bámulatos alakításával, ebből a kiváló együttesből is kiemelkedik. Es jön a vég, az Ifjú Gárdában rés támad, egyik gyönge társuk elárulja őket. Gerassimov a rendező itt aztán leleplezi a horogkereszti szellem bestiális arcátlanságát. Nagyrészt elfogják a fiatalokat, kihallgatás kihallgatást követ, a német rablók otthon érzik magukat, mert a kínzás az ő igazi területük. A kínzás mindennemű fajtáját használják fel, hogy a fiatalokat megtörjék, de mind (még as áruló is) töret len hittel vállalják borzalmas torsukat. A film vetítése alatt hasonló megrendülést éreztünk, mert általában fontos életbevágó felfedezéseknél. Többnyire ugyanis kiderül, hogy egyszerű jelenségek voltak a melegágyai azoknak a törvényeknek, amelyek később döntően befolyásolták mindennapi élelünket. Az Ifjú Gárdában, rendező és alakító egyszerű eszközökkel oly megrázó hatást ér el, hogy azt kell hinnünk, hogy az igazi művészet ereje éppen az őszinteségben, a valóság magvának a kihámozásában rejlik. Szabó Béla. BUDAPESTI SZÍNHÁZ L A budapesti Nemzeti Színház Sdeá el- ! ső bemutatója ez a korszerűen felfogott és jól értelmezett FÖSVÉNí volt. Hogyan kell ma Moliéret játszani? Bizo- j nyára nem úgy, hogy kuriózumként. hí- I ven lemásoljuk egy többszáz év előtti előadás látványosságát, de még úgy sem, hogy egy évszázadokkal ezelőtt teremtett drámai helyzetbe belekényszerícjük mad lényüniket és magatartásunkat, minden áran a korseerüt próbálván kihangsűly ózni . A budapesti fejújítás nagy érdeme az volt, hogy a Fösvény Harpagonjában egv nW-^-tV sem itatott ^sryéni és egy dülál ó elfajzott esetet, aho^y ezt po; gári - k apitai is m világ követelte a színpad vól, hogy a nagy kapzsi torz vonásai mögött ne döbbenjen rá önmagára Moliére Harpagonja, akár Ben Jonsan Vol pane ja egész érzésvilágában, a környezetéhez, a társadalmához való vi- i szonyában minden torzságával is jelképe egy elmúlásra ítélt társadalmi rendinek Harpagon, a telhetetlen Uzsorás, elássa j kertjében aranyait, mert még vállalkozni, kockázatot magára venni sem mer, legfeljebb zsíros kamatra ad kölcsönt. De Harpagon nemcsak uzsorás, hanem elnyomó, zsarnok és kizsákmányoló is egy személyben, aki a pokoli sizatiira tetőponján szinte leszédül a színről a közönség közé, becsukással és akasztófával fenyegetve meg az egésiz világot, végül önmagára is láthatatlan kötelet hurkol, arunyira nem bírja elviselni pén- i ze elvesztését. És habozás nélikül le- | mond az élet minden szépségéről

t amikor újr

a visszakapja pénzesládáját. A világ teljessége, a mindig megújuló csodá'atos élet ezer öröme és íze helyett a hid. g aranyak posványos világa az ! örök H árpa go nőké. Major Tamás, a pesti Harpagon ren- j dezője, igazi Moliéret nyújt színpadán. | Űj realista színjátszást ad, amely a mo- j liérei gúny villanásaival emilékezetünkbe idézi, hogy a mának Hajmgonjai még félelmetesebbek, világnézetükön az ; olaj s>zaga, az arany meddő csillogása ! | érzik Ha/rpagon alakítója, Rátkai Már- i ton, akit nemirég a magyar színházi í szakszervezet az elnöki tisztséggel tüntetett ki, é'etének legeimélyültebb játékát nyújtotta. a M őriem Zsigmond több mft* Mt Mseddel ezelőtt elősaőr regényt írt u ŰRI MURI témájából 28-ban drámát írt belőle a Vígszíniház kérésére. Ezt a drámát aztán négyszer, ötször át kellett írnia, ahogy ö maga vallja, amíg szelídnek, tréfásnak és szórakosztatónak találták a bemutatásra. Soha annyit nem szenvej de,

t írás miatt, a próbákra még eljárt, ötleteivel segített a rendezőnek, de a í darab nagy sikere ellenére is kétségbeejtette. egyetlen előadását se tudta végignézni. 1 Tíz év mu'va újraírta az egészet é® 'bár a derűs befejezést megtartotta, i annyira éledre állította a problémák I

fókuszát, hogy a tervezett bemutatás elmaradt. Néhány hónappal halála előtt, 1942 tavaszán megint nekilátott a témának. Ezúttal lehántott róla minden idegen fátyolt és tragikus befejezésével felemelte a regánv színtjére. Hat súlyos évet aludt a kézirat Leányfalun, írja Móricz Virág, az író leánya — és most a Nemzeti Ssínházban fellobog tüze, • szent tüz, amely minden rosszat megemészt. Móricz, aki a hamisihanigü és kendőzöttarcú népszínművek korában bemutatta a hamisítatlan falut a SÁRI BlRÓ-ban, a LÉGY JÔ MINDHALÁLIGban pedig a tisztalelkü parasztgyerek küzdelmét a város nyárspolgári szemétjével, posztnumus darabjában az ÚRI MURI-ban a millenium földbirtokos osztályának haláltáncát vetíti a néző elé. Egy alföldi porváros »,boldog békevilAgában'' egyetlen ember él, .akiben va« valami akti-vitás Szakmáry Zoltán ez, a földbirtokos és huszártiszt, akinek az álmos magyar vidék széthullásra, elmúlásra ítélt életformája nem tetszik és munkával próbál lázadni ellene. Szeretné birtokát mintagazdasággá fejleszteni. Környezete, ivócimborái azonban újításait feleslegesnek, sőt károsnak ítélik, mert szerintük felboríthatja osztályuk látszólagosan nyugalmas helyzetét. — Szakmáry tekintete hasztalan fordul a jövő felé, hasztalan gondol virágkertéezetre itt az álmos, tunya Alföld közepén, senki sem érti meg, újításait még a felesége, a főúri családból származó Rhédey Eszter is ellenzi. Amikor a kettejük nevén lévő birtokra felveendő pénzért Eszternek alá kellene írni

a a váltókat, a tinta szinte jelképesen felborul és vele együtt házaséletük nyugalma is. Zoltán az othon elviselhetetlen légköréből tanyájára menekül, ahol csalódott szíve egy kis parasztlány, Rozika felé fordul. Ez a falusi vadvirág azoi

v ban, akiit a porból emel fel, hízelgő, hamis és osiztályáruló, született prostitup ált. A duhaj úri muri kellős közepi Zoltán rádöbben, hogy minden igyekezete hiábavaló, osztálya és családja nem értá meg, Rozika pedig megcsalja. Kétr> ségbeesésében felgyújtja a házat és szí

e ven lövi magát. A kör bezárul: eat az űri világot as űri világ szülöttje egymaga nem tudja megváltoztam, újjá gyúrni,* más embe= rek, újak, más osztálybeliek kellenek hozzá. Zoltán nem tehet mást, mint tnr giikusan Jrijmemekűlind belőle: föü^yojtawl és vele együtt elrpusztúlnr. Abban a programban, amJt a meg® újhodobt Nemzeti Színház tűzött maga elé: átmenteni a múltból azokat a müveket, amelyeknek társada'omszemléle, te reália, emb^rábrpzolása hiteles és : amelyekben a köze'mú't nagy írói felfe. dezö és leleplező fényt vetnek a muitra, Móricz Zsiírmond drámája jelentős fcetbnek bizonyul Az ŰRI MURI-t a nemrrég élmunkás jelvénnyel kitüntetett Gellért Endre állította nagyon hatásosan színpadra. A ki ünöen összehangolt együttesben különösen az epizódlisták élükön Tompa Sándorral remekeltek. Egri Viktol Szabó Pál: SZOVJET TISZTEK A FALUBAN Júlia asszony, a papné hátranéz, a toronyra/Még fel se tűnik már, hogy a .orony ugyan ép, de a tempi "m tetejét bevágta egy gránát, min,ka valaki egy loronggal rávágott volna. S szétcsapta. Szalad a kertajtóhoz elszántan kinyitja, bemegyen a lakásba. Az előszobában üvegdarab ropog a talpa alatt ,a fa'

on csorgás és minden komplikáltabb gondolkodás nélkül tudja, hogy az ott baracklekvár. Az ebédlőben négy vagy öt tiszt ül az asztalnál. } Ebédelnek. Az idő lehet úgy délután három óra Megáll pár lépéssel idébb, nézi őket, 3 két árva kezét leejti, szája megvonaglik, sír. A könnye végigpereg kétfelöl az arcán. Az oroszok rábámulnak pillanatig, aztán egy fe^grik, hozzá lép. Megáll előtte közvetlen. S kedveskedve mondja a maga nyelvén: — Hát ne sírj, kismama! Hát miért sírsz? Letörölni a könnyeket kismama, így, ni! — s fejkendője sarkával törölgeti az arcát. — Milyen szép a kismama .. de miért ilyen sápadt a kismama? Hol a púderos doboz? Hol a szép kismama? — Két tr*nye;«ébe fogja a Júlia asszony arcocskáját és fejét illegeti. De hiába. Az a köniny csak hull, az a könny csak forró Az asztalnál felharsan a nevetés a fiatal tiszt gyengén átfogja a Júlia aszs<zony vállát s vezeti az asztalhoz. De az most már nem is sír. hanem zokog. Minden szorongás, hetek óta tartó égő fé

1 elem felak-dt a lébkben s egyszerre ömlik ki. Ráborul a fiatal tiszt mellére, aztán keze felcsúszik a hátán, megcsókolja az arcát — Én félek nagyon félék Egy őrnagy, a legidősebb ttawt Öl aa asztalfőn, most tapsol, aztán feláll. De A többiek hallgatnak, meghatódva. — Asszonyom tessék a helyére! — mondja a« őrnagy s fogj® a szék támiaját. A fiatal tii»t Júlia asszonyt odaveMfU* a ünxk faáugrábftk, benw tatkoznak. Júlia asszonynak még könynyes a szeme, de már háziasszony megint s leül. Szétnéz az aszta-lon. — Bitté dájcs? — kérdezi az Őrnagy és leül mdlé, a fiatal helyére. Az meg oda ült az asztal másik végén, szembe. — ó, nem, nem... — Englis? — Dehogy! Az se,.. — Francis? — Sajnos, azt se. Egy Iciicapt tanultam a gimnáziumban, de hol van az már ... a gimnázium . ., — Csak magyar! Kár. Most hogy szórakoztassam ? — Nem tudom, nem tudom .. _ A pap árván álldogál az ajtóban, tán maga se tudja, hogy a kezében szorongatja a templom kulcsát. Nagy kulcsa van, jó markolattal. — Nos. pópa, az a Szentpéter kulcsa? — kérdezi egy tiszt, s a többiek nevetnek. A tiszt feláll, elveszi a kulcsot, méltóságosan járkál az ebédlőben s a kulcsot lógatja. Nyilván azt magyarázza, hogy ilyenformán járkál Szent Péter a Paradicsomban. Katona j^n be, tálcán feketét hoz, s Júlia asszony úgy szívja szívére a kávé illatát, mint a csöndes, régi vasár napdélutánokét. s keze általnyúl az asz- í talon, egy hallgatag orosz előtt meg1 igazgatja a csészéket, s poharaikat Zaj, illat, t/ene-fere. Júl

;

a asszony, ha akarja, ha nem, de a fiatal hadiu? gyot látja szembe, kiesi t elpirul, aztán az urát keresi a starne Atónefk ax- őrnagy Borított b lyet maga mellett túlfelől (As író most kilép saját könyvéből, s megpróbál néhány sort papírra veínd a regényírá* mesterségre nélkül. Meggrófa&jEi fafaoá ttámae* is pőríe azokat a perceket, órákat, miket a szovjet tisztek tá isaságában töltött el odalent, Biharban, a falujában. N eveiket akkor nem írta fel, elfelejtette. De arcuk, létezésük mándö lökre benne él. Ha ugyan beszélhet ilyen nagy szavakról, hogy mindörökre, a nagyon is halandó író. Emlékezem Rád, te fiatal hadnagy, aki j a Kaukázusba való voltál, s aki vidám voltál és derűs. Sorbajártad a házakat : az utcáinkban, vigasztalást vittél mindenhová, hogy ne féljenek szegény, el- ' árvult, meggyötört magyar parasztok. Mondtad, hogy keserves dolog a háború, bizony, de utána következik parasztra és falura a megtartás Te, fiatal hadnagy, magaddal vitted áHalam ismeretlen frontok, országok felé az én kézszorlásom ós a feleségem, a „Kismama" nagyon tiszta csókját. Én maradtam faluban, házban, hogy egy másik tiszttel, egy őrnaggyal a világ dolgairól jelbeszéddel és könyvtárán köteteinek segítségével beszélgessek Ha éltek, nyilvánvalóan ezekre a percekre, ezekre az órákra Ti is emlékeztek Emlékezel Te iis, őrnagy, aki Omszkba való vagy, hogy ültünk a könyvállvány mellett kényelmes fotelekben, cigarettáztunk és Te egy kötetben nézegetted Hazád térképét, s mutattad, hogy ez Szibéria, ez meg Omszk. S szemed tovább kereste a városjelzésben az utcád és názad számát. Két fiatalembert hozott be Hozzád egy járőr, s Te pár szavamra ezeket a fiatalembereket elengedted! Hittel nekem' Hittél nekem, aki egész világon jöttél keresztül vérben, íergetegben, kegyetlen és ördögi beostelemsé?ek embertelen tengerében homátm, aki ÖTbetett kezekikel vártam, hogy aa én Hazám fedett is fomuljcm meg végre a Történelem. Hittél nekem, omszki nagy ébbaa, a faütt* mken mAában* fan* lásd hogy nem csalódtál. Nem csalód)tál abban a két fiatalemberben, akik bizony, jó evőben voltak, ha jól megnézzük, katonakötelesek is voltak, de egy szavamba került. Te nern emelted ki őket a faluból. Se ezeket, se mást. Lásd, miiyen nagy dolog vad háborúban ifi az irgalom, s a jóság!) A fekete után Júlia asszony felveszi borospoharát, pedig nem is emlékszik, mikor evett utoljára, a mostani néhány falattól eltekintve, s mégis kocintásira emeli. Mert ez így illik a háziassszonyhoz. Fegyveres katona csörtet be, valamit mond, erre a tisztek felugrálnak, fegyvereiket kapkodják, igazgatják, s eltűnnek pillanatok alatt. Csak az őrnagy mafrad a helyén, szeme se rebben. A pap keveset dadog németül: — őrnagy úr... tessék tán ide, itt kényelmesebb . .. — s bort, poharat vi» szen a dohányzóasztalhoz. Az őrnagy feláll, s szó nélkül megye® a kínált helyre. A pap kínálná erősen, de a poharat félretolja s néz ki az ablakon. Oldalvást. Az őszi nap besüt az ablakon, s csodálatos derengés van a szobában. Ax őrnagy ül a pappal szemben, németül próbálnak beszélgetni. Júlia asszony as asztalon rendezget, kint egyre gyakrabban pukkannak a lövések, mintha ménesnek cseng tn ének. Egyszerre asszonyi sírás hallik hosszan, elnyújtva. A pap feláll, kinéz az ablakon Két aszszony mpgven el az abj^k alatt hangos szóval sírva. — őrnagy úr . .. hát tessék nézni, mi van odakint ? — sápadozik Júlia asszony az ura megett. Az őrnagy egy könyvet emelt M a többi közül éppen, belelapoz, oswndeseo mondja: — Vojna Vojna Sóhajt • * egész szobát betölti a *»>; -ixühatatlandl fáié v7.omoi*öság. (Részlet m tré Jwttm mtímsT BM*t kWU NgényétfU