Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-03-19 / 12. szám

1949 március 19 JOGI ROVAT ÚjarcM magyarok Vezeti Dr. BaJogh-Dénes Ánpád Hadiözvegyek, hadiárvák. Azck ti hadiözvegyek ás hadiárváik, akik tddig állampolgárság hiánya miatt nem kapták meg járandóságukat, most kérhetik a Hadigondozó Hivataltól (Űrad pra •vojnových poškodencov, Bratislava, Vajnorská ess a). A kérvényt szlovák nyelven kell beadni az összes szükséges adatokkal, nevezetesein az elesett és hozzátartozói összes adataival. Földműves termelőszövetkezet. Love* léb_n írja: „. .. Miután a rohmó kor szavát megértettük, fog! alkottunk a termelési szövetkezet kérdésével. Kérünk felvillégosítást ilyen síző ctikezct megalapítására nézve . .Örömmel vettük érdeklődését termelőszövetkezet létesítése iránt, metít ez valóbjtn nagyon időszerű és a kis- és középgazdák érdeke megkívánja az iilyern szövetkezetek létestését. — Az ii let ékes körök most foglalkoznak ezzel a kérdésééi és remélhető, hegy kíváirnsága nemsokára megvalósítha ó lesz. Közölje, hogy a gazdák milyen kiterjedésű főldisM.el, gépekkel és egyéb szükséges eszközökkel bírnak és mire va<n még szükségük a szövetkezet sikeres működése erdőkében. Hadirokkant. Hadirokkantak, aikilk eddig nem kaptŕik rmg járandóságukat, a most szerzett állampolgárság a'apján kórhetik azt a Hadigondozó Hivataltól (Úrad pre vojnových poškodencov, Bratislava, Vajnorská ces.a). Rokkant ruhajegye. Kérdezi, hogy jo* go«-e a ruhajegy kiadásának megtagadása azon címen, hogy rokkantsági járadéka még nincs megálllapítva E7. az intézkedés nincs efflerJtétben a törvénynyel, mert ruhajegyre a rokkantnak csak akkor van igónye, ha rokkantsági já u.dókát már jogerősen m gállapították. Ha ez későben tör.én'k, abban az esetben sem érheti károsodás mert a ruha„ jegyet visszamenőleg kapja meg. Magyarok megbízhatósági bizonyítványa. Nemsokára megjelenik a belügyi megbízotti hivatal olyan rendelete, mely lehetővé teszi, hogy a magyafrok is megkapják a megbízhatósági bizonyítványt (svedectvo spoľahlivos.i). Ilymódon ezt a kérdést is közmcgelége« désre oldják meg. Hazavágyó asszony. Ha Magyarországról a lakosságcserén belül települt át ide, ügy automatikusan elnyerte a csehszlovák állampolgárságot és annak alapján áz Öbtékes Járási Nemzeti Bij zotságnál kérhet Magyairoms'zágra szóW . ú levelet öreg szďei meglátogatása cél. j jából Ha az iľetékes hatósŕg nem ad ! ki útlevelet erre a célr

a, úgy csupán .határátlépési engedéllyel látogat ha' ja meg szüleit, amennyiben úgy Ön, miavt szülei ig a határ közelében lakniak. Matjvar knmmtini=ta. Nem felel mpg a valóságnak ama állí ása, hogy magvai dolgozókat nem vesznek fel a cs.hrzlo. vák kommunista pár ba. — A központi vezetőség utas'tá-a szerimt vgvan's ma. gyar nemzetiségű személyek is lehetnek a kommunista párt tagjai a szervezeti szabályzat sz.rint, mely egyénd felvételt ír elő Minden jelentkezőnek pontosan ki kell tölteni a belépési nyila t koza. tot, rövid életrajzát meg

:rni és felvéte. lét kell, hogy két olyan tag ajánlja akik már legalább két éve párt agok A felvételt az alapszervezet taggyűlése te a párt járási választmánya kell, hogj jóváhagyja. Azután a jelentkező tagje. lölt.é váľ'k A pártba csak a szocializmus győzelméért legodaadóbbam dolgozókat szabad felvenni, főképpen az ipa. ,ri, a mezőgazdasági munkásság és a kis. gazdák soraiból. Hnadlwai bányász. Néčlenili kül. dött levelükre ezúton válaszolunk. Mi. vei Magyarországról törvényes úton települt át Csehszlovákéba, csripám az it. teni hatóságok engedélyével látogathatI

ja meg magyaországi rokonait. Türelmetlen ifjú Ügy hisszük, hogs . türelmetlensége most már nem indokolt { Ugyanis április első napjaiban Prágá. I ban összeül a Csehszlovák Ifjúsági Szö. \ vétség alakuló közgyűlése, melynek fel. i adata egy olyan országos ifjúsági szövetség létesítése, mely magába fogja foglalni Csehszlovákiai cseh szlovák lengyul, ukrán és magyar nemzetiségi! ifjúságát. Ebben a szövetségben mindet : ifjú szabadon használhatja anyanyelvét, I— Ugyano<=ak nemsokára megalakul s Csehszlovákiai Sportszövetség, melj j ugyacsak egybe fogja foglalni az ország egész sportoló közönségét, tekini tet nélkül a n mzetiségre. Persze eb. ben a szövetségben ls mindenki szaba. don használhatja anyanyelvét — N'.ncí szükség és ok nemzetiség szerint létesíteni sport vagy egyéb ifjúsági szervezőiteket, mert minden békeszerető és szocializmusért harcoló ifjúságnak kő. zös az érdeke és nem lehet vitás, hogj a magyar ifjúság melyik oldalon áll. — Mindenütt tapasztaljuk azt a törekvést, hogy a békeszerető ég szocializmust építő népek miinél szorosabb egységbe tömörüljenek a háborút akaró orszá. ^ gokkal szemléén ós ebben a töieikvésben £U líjú^ágnai, e^öl kell járnia^ - . Hollós Korvin Lajrs: KIS BÄL A Az ünnepély minden díszével, külső hangosságával és belső fényével 4ezajloit. Óhatatlanul ünnepet kellett írnom a hivatalosan és szárazan hangzó „közgyűlés" helyett, mert a magyarság kultúregyesületének megalakulása és első kultúrestje valóban sok melegséggel teli igazi ünnepünk volt. Sok színnel és őszinte érzéssel elhangzottak a díszbeszédek, politikusok, párt" és kuitúrvezetők elmondták íelköszöntőiket és most. az ünnep után eljönnek majd a sriirke hétköznapok az aprólékos munka gondjaival és örömeivel, eljön mindannak lassú valóra váltása, amit az ünnep célul tűzött ki maga elé és megfogadott. y Az író meg megáll és eltűnődik. Ali a munkás napok küszöbén és v sszapillant. Cgy érzi, jó ez a viszszapiľantás, mert megélesíti tekintetét, u'ána acé'osabb szemmel, tudatosabban és erősebb hittel fordulhat majd előre, a jövő felé. Mintha egy régen lomtárba vetett és most hirtelen előrángatott filmet vetítenének le előtte, úgy elevenedik fel előtte a mult. Ünnepélyes közgyűléseket lát maga előtt, dísztermeket zsongó közönséggel, emelvényeket zöldposztós asztalokkal, elnöki csengetyűvel és az elmaradhatatlan üvcgkorsóval. Az elhangzott cikornyás szavakra, ünnepien hömpölygő cs külön erre az alkalomra kicsiszolt körmondatok velejére már nem emlékszik, h'deg füstként szétfoszlottak, velőtlenül és meddőn buktak a semmibe és feltámasztbatatlanul elvesztek^ Ám annál élesebben lépnek elő ebből a kísérteties múltból a zsírral jól kipárnázott, sokszor túlvérmes — és nem a lelkesség pírjától pirosra festett — simára borotvált arcok; látja a jóllakottság fölényét, a földbirtokokat, a bankigazgatói párnás székeket, minden mozdulatuk mögött és érzi ügyvédi irodák poros aktaszagát egcsz lényükön. Összejöttek politikát vagy kultúrát csináln', úri kedvtelésből, csak úgy melllék esen, mert hát ez is kell, az életük tartozéka ez, a politizálás éš a kultúra pártolása, akár a vasárnapi nyúlászás vagy friss, csípés hajnaloKOn szalonkán cs fajdkakasek föl" röppenését lesni. A pergő film azt mondja még: k'ssé türelmetlenek már az összesereglett urak a gyűlésnél fontosabb a bankett vagy a díszvacsora, a dúsan megrakott fehér asztal, a cigány diszkrét vonója, hogy a lereferét ne zavarja, de a sűrű felköszöntőkre idejében elhúzza a tust, fontosabb a pirkadatig elnyúló kvaterkázás és a kártyaasztal, ahol a szép tervek és fogadkozások a tavalyi hónál :s semmibbé válnak. Az író keserű szájjal elfordul az ásalagnak érzett filmtől és a vérmes arcok, a jól szabott ruhák, a p rémbundák, feszülő lovaglónadrágok, zergetollas zöldkalapck feltámaszthatatlanul a homályba buknak. Y Az emlékezés most vált és a jelent idézi. A díszterem ülés előtti zsongása most más hangszerelést kap. Nem csöndesebb, ám valahogy szerényebb, tartózkodóbb, nem cserdít belé egy élesebb szó vagy hangosabb nevetés. Első szemvillanásra meglátod: valami döntően megváltozgtt. Az egész díszgyűlés ünneplő közönsége. A ruhák kopottabbnk és mintha az arcok is kopottabbak volnának. Személy szerint n

iég alig-alig ismered ókét, de ahogy egy tekintettel befogadod a várakozó tömeget, valami jóérzés 'tölt el és mind ismerőssé válik hirte* telcn. És ez a jóérzésed csak nő, amikor látod a figyelmüket, a csonI tos, goníbaiázdáita arcokról áradó komoly áhítatot. Földművesek, parasztek, gyári munkások, kisiparosok ezek a kiküldöttek, többnyire már nem fiatalemberek; érzed, hogy erős és nehéz munkásélet, sok harc cs csalódás van mögöttük, ez faragta I ilyen keményre és csontosra az arcukat, ám a szemükből k'olvasod azt is, hegy hitük törhetetlen és egyre terebélyesedő, a munka és az élet sugallatábóL az új élet erős igenléséből fakadoTS Sovány és sápadt arcukon nem látsz mosolyt, de komorságot sem. Az unalom árnyéka sem felhőzi tekintetüket. tudatosság van a szemükben, komolyan figyelő arcukon. Azt mondja ez a figyelem: itt vagyok, e'jöttem, hogy meghallgassalak cs aztán a helyemre álljak. Tudni fogom a munkámat, komolyan és hittel fogom csinálni, hiszen magamnak és az enyéimnek cs'nálcm. Végre először magam csinálhatom, ne félj, ez nem .,úri passzió" a számomra, de az életemnek veleje és értelme! Te író birkózz a gondolattal és öntsd formába, festő fesd meg a kéi pet, zenész, csinálj szép muzsikát, — én majd olvaslak, meghallgatlak és nézlek, de úgy írj, úgy alkoss, hogy az én életem vezessen téged és én a te munkádban magamat lássam meg. a magam és a gyermekeim jövőjét cs eljövendő új világát! Ezt mondták nekem az ünnepély kevésbeszédű, figyelmes hallgatói, a kultúra új fáklyavivői és este még határozottabban éreztem ezt, amikor ott ültem velük a koncertteremben. Láttam, ahogy egy-egy percre megérezték a csodát, — a mennye"' szépséget egy k'sfiú cgnek szárnyaló tiszta szopránjában, a hangban remegő lelket, amely könnynek és fohásznak, hálának és szépségnek, bánatnak és örömnek mézízű édes keveréke. És milyen önfeledt hívó szemmel tudtak gyönyörködni a táncnak friss szépségében, rugalmas ifjú izmok nemesen összecsengő játékában! Majd a szó bűvöli őket, egy Petőfi, Ady vagy József Attila-vers örökveretü szépsége és időálló igazsága. Meg kellett, hogy érezzem, ahogy a jó gazda ujja ellöki az ocsút a termo magtól, úgy lökné el ez az új hallgató a hamisat az igazitól. Ennek az újarculatú dolgozó magyarságrrk érdemes lesz eljátszani akár Moliére Duda Gyuriját, hogy az évek igájától eltemetett derűje fölragyogjon újra, ennek meg kell mutatni Shakespeare mesef'guráit, a bárányként kezessé váló bősz Katát, a bajtkeverő Puckot, s el kell előtte mondani Tiborc keservét vagy Girk'j öreg Lukájának egyszerű igazságait és az újakat mind, akik arccal feléje fordulva beszélnek az új emberségről, az új emberről: róla! Az ünnep elmúlt és az író a tolla után nyúl. Cgy érzi, hogy érettebb és erősebb hittel, több felelősséggel kell tolmácsolnia életüket, reményeiket és vágyaikat. Figyelő és várakozó szemek kereszttüzében áll. Komoly szenük tapadnak ma az íróra és alkotó emberre. Komoly, figyelő szemek, telve serkentő bíztatással, sok kérdéssel és b zalommal is, bármenynyit csalatkoztak már a múltban. És ez az előlegezett biznlom arra kötelezi, hogy egyetlen tettével és egyetlen szavával se rendítse meg azt a hitet, amit a dolgozó ember beléje vetett. EGRI VIKTOR Flórián nem kapitalista. Sohasem vo t gyára vagy földbirtoka, mégcsak egy mellékutcai szatócsboltot sem vallhatott magáénak. Utóbbit va-ószír.üleg azért nem, mert mihelyt összecsalt annyit, amennyiből a maga gazdájává önállósodhatott volna, máris sajátmagát kezdte becsapni. Ennyire megrögződött termesze'ében a szokás hatalma. Valósággal szenvedélyévé vált, hogy mindenáron csaljon ott, ahol éppen tevékenykedik. Flóriánt még szülőföldemről ismerem, ahol két évtizeden át sikerült vele vadidegen viszonyban marad- I nem. Már-már úgy látszott, hogy földi pá'yafutásomat e hiánytétel" , ként Ls pozitív többletnek tekinthe- i tő eredménnyel zárom, amikor ki- | tert a háború és egyazon századba kerülvén, Flórián a fölöttesem lett. Őrmesterem, majd később szakaszvezetőm. No persze, ez másoknál forlítva szokott történni, vagyis elebb szakaszvezetők s azután lépnek elő őrmesterekké. Rosszul ismeri azonban Flóriánt, aki meglepődik e lcfe^ való kinevezésen, amellyel a felsőbbség Flóriánnak a gazdasági raktárban szerzett kimagasló érdemeit óhajtotta jutalmazni. Ezeknek az érdemeknek valóban kimagas'óknak kellett lenniök, ha ily hátraléptetéssel tüntették ki értük Flóriánt., mivel a hadseregben b'zcnyos határig megengedett ténykedés volt a sikkasztás, őrmestertől lefelé. Erre még jól emlékezhetnek a tapasztal tab b aK! A szazadban nem háríthattam el fölötti sem b'zalmas közeledését, tehát ki vollam szolgáltatva Flórián ba átságának. Hogy az olvasó részvéte kellő fokra hevüljön irántam, tudni kell, hogy Flórián minden embert, snivel ér ntkezésbe került, abból a szempontból mért fel, vájjon mit lehet kipréselni belőle, vagyis: ho\ mikor és hogyan lehet felhasználni vagy kihasználni. Mivel Flórián le'ki smerete nem tűrte, hogy *kár egyetlen alkalmat is elmulasz* szon. E szigorúan megtartott szabály alól az egész században csupán egyetlen ember képezett kivételt. Neugebauer, a szakács, akiben Flórián nyomban megsz matolta a rokanlelket. Flórián és Neugebauer — az utóbbinak inkább a főztje, — nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy megszöktem a katonaságtól. Gyar'óság volt azonban azt hinnem, hogy ellépvén a századtól, Flóriántól is megszabadulok. Bujdosásom alatt, valahányszor szorongatott éjszakám volt, Flórián is megjelent álmaimban. Érdekes, hogy sohasem cfzecíroztató szakaszparancsnokktnt. Két tevékenysége közepette lehetett csak felidézni: amin éppen fal s amint éppen csal. Sajnos, nemcsak álma

;mban láttam őt v

:szont. A békekötés óta számos a'kalommal borult nyakamba az utcán, feltéve, hogy nem vettem észre idejekorán a közeledését. S ilyenkor leheletlen volt kitérnem a bsszé'getés elől, — nem engedte el a kabátom gombját. S e balszerencsés véletlenek alkalmával Flóriánnak még egy különös sajátsága ötlött szemembe. Nevezetesen az, hogy — álruhát visel. Elismerem, ez furcsán hangzik, de aligha tudnám pontosabban kifejezni e felľedezésemet. Tény, hogy akár uniformisban, akár prémes városi bundában, akár könnyű nyári öltözetben bukksn e'ém, mindig olyan, mintha már külső megjelenésével félre akarná vezetni az embereket. Abban biztos vagyok, hogy Flórián sohasem hallott Talleyrandról, még kevésbé hírhedt aforizmájáról, mely szerint a beszéd' a gondolatok elleplezésére való, — mégis, vadzseniként, önön felfedezése gyanánt gyakorolja e technikát. Valósággal átértékeli a szavakat. S oly következetesen, hogy ; minden mondatának gondolkozás j nélkdl nyomban az ellenkezőjét lehet elhinni, — úgyszólván csak le kell ferd tani a szavait a valóságra. Ebben a tekintetben feltétlenül megbízható. Fejtegetéseit rendszerint így kezdi: „Maga tudja, hogy én milyen korrekt ember vagyok..." S erre az em' er csak haľgatásal válaszolhat, mert Flóriánra a világon semmit s m lehet rábizonyítani. E hallgatás azonban nem- feszélyezi őt abban, hogy fenti bevezetés után összeköttetéseimre hivatkozva, pártfogásomat kérje va

1 amiféle állás elnyerésére. Nem is kísérlem meg az ellenvetést, hogy semmi ilyesfajta összeköttetésem nincsen s a pártfogásom korántsem olyan értékes, mint amilyennek véli. Cgysem hinné el. Viszont meg sem ígérek semmit, ami meg'nt csak nem zavarja Flóriánt párt.'cgásom iránti igényében a következő alk^omkor. Eddig mindöszsze a Közkórházi Anyagraktárba, a Nyerso"ajközpontba

; a Eőripari igazgatóság lerakatába, a Dunaparti Tárházakba, a Hűtőházba, a Fővárosi Szertárba és hét nagyüzem tárolótel.pé.e akart általam bejutni. „Tudja, olyan helyre tétessen engem, ahol feltételezhető, hogy lopási és sikkasztási lehetőségek akadnak, mert le akarom lep'ezni az országot megkárosító tetteseket", — mondja bizalmasan, s még egyszer hozzáteszi: , HLízen tudja, hegy én milyen korrekt vagyok!" S én ilyenkor azzal s -.cktam megnyugtatni magam, hogy kellő elővigyázatosság esetén Flórián reményteli feletteseinek szeme talán nem kerülne orgazdák raktáraiba. Egy esetben azzal vágtam el pártfogást követelő szónoklatát, hogy m gkérdeztem tőle, mivel foglalkozik jelenleg. Elrévedt, s így felelt: „Gyapjúval". Hogy mit csinál a gyap úval, erről nem nyilatkozott. Igaz, kétségem sem volt afelől, hogy neon tesz egyebet vele, mint jpénzt ad, majd ped^g pénzt kap érte. E két ügylet között magával a gyapjúval szerencsés esetben semmisem történik, vagyis ugyanoly derék, romlatlan, fonásra és szövésre alka'mas nyersanyag marad, mitha soha-em lett volna köze Flóriánhoz. Jó lehet Flórián lenyírta belőle a maga hasznát azonközben. Végzetem azzal kedveskedett egy ideig, hogy másfelé irányította lépteimet, mint amerre Flórián járt. A mult héten azután ismét belebotlottam. Fiórián kissé feldúltnak látszott. Suttogni kezdett a számára egyre rosszabbodó viszonyokról. A211 án természetesen ismét a pártfogásomat kérte. Ezúttal az útlevélosz ályhoz. Mert ö bizony ki akar vándorolni innen, oda, ahol még megbe-sül k a képességeit. S ekkor tört-m meg: hajlandó voltam magas pártfogásomba venni Flóriánt. Nem mintha bárkit is ismernék az útlevé'osztályon, — mégis, készségesen, mi több, lelkesen elmentem volna ismeretlenül is, megmagyarázni az ottani tisztviselőknek, hogy Flóriánnak, s az összes flóriánoknak igenis, útlevelet kell adni. Mindnek! Nemcsak a nagy cápáknak, az ilyen kis ragadozó halaknak is Kis hal, jó hal, — hadd feküdjék meg a Nyugat gyomrát! F óriánt meglepte lelkes készségem. Fgv darabig szótlanul bandukolt mellettem, ami elég nagyot mond anak az olvasómnak, ki esetleg személyesen ismeri őt. Már csak néhány lép^sny're voltunk az útlevélhivataltól, amikor hirtelen megtorpant. — Fh, mégsem megyek! — mondta elhatá ozottan. S néhány hűvös s ó után búcsúzott és sietve eltűnt. Ott hagyott meghökkenésemmel, s azzal a vigasztaló reménnyel, hogy ezek után nem kerül többé a szemem elé. S főleg, hogy nem igényli pártfogásomat a jövőben. M'velhogy ime, valóban pártfogo'ni akartam ez egyszer, s akkor is így jártam vele,