Új Szó 1948. (Hetilap, 1. évolyam 1-2. szám)

1948-12-22 / 2. szám, Karácsony

Ára 5*— Kei A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR D 0 1 GO Z ÓK HETILAPJA Ľ.als.ava, 1948, Karácsony I. évfolyam (1948) 2. szám. ^ t CS 0 f'C U* írt Ď: MAJOR ISTVÁN Soha oly időszerű nem volt a csaknem kétezeréves ige, mint ma: „békesség a földön a jóakaratú embereknek!" Nemzedékek halnak el, nemzedékek születnek, ám a jó­ak :raaí emberek ajkán mind'g ott k eg a nagy sző: Béke. Békét a gyermekét féltő anyának, az anyjához simuló csecsemőnek, a gondterhes családapának, a resz­ke ő kezű aggastyánnak. Ezt a vágyat sugározza a karácsonyfa fénye s a gondtalan gyei nek hol tiog kacaja. Mert mindenki élni és örülni akar, ki-ki a maga módja szerint. Mindaz oly szép, kívána­tos és megható­Csakhogy a valóság más. Rideg és hétköznapi. Ünneprontók is vannak a világon- A toké urainak, az imperialista őrület megszállott­jai ak, a rosszakaratú emberek­nek nem béke kell, hanem ujabb, vérontás, világégés. Amerika dol­lárkufárjai, Anglia és Franciaor­szág kapitalistái égő fáklyával járnak a puskaporos hordó kö­r.l. Ezek azok a képmutató fa­rizeusok, akik vizet prédikálnak és bort isznak. Ajkukon béke, szívükben gyűlölet, kezükben or„ gyilok és bomba. Hitler óta olyan arcátlanul nem gyalázták meg a béke gondolatát, mint ezek a bá ránybőrbe bújt ordasok. Világos, hogy a háború nem va­lami égből jött istencsapása, lia_ nem emberek, rosszakaratú, önző, profit-hajhász emberek gondosan előkészített és megszervezett táma­dása a békeszerető népek ellen. Üj nyersanyagforrások, a leigá. lott népek olcsó munkaereje, uj és egyre növekvő profit — ez sar­kalja az imperialista martalócokat nyaktörő kalandokra. Legyen az amerikai, vagy angol, francia vagy be ga, egy a célja valamennyi or­szág kaptal stáinak: piacokat sze­re. ni, ahol árác'kkeiket elhelyezhe­tik, ahol olcsó bérrabszolgákra le­het szert tenni, ahol az olcsó mun­kaerő felhasználásával ki lehet ak­názni a megszállt terület termé­szeti kincseit. A béke müvét, a békeszerető né­pek szabadságát az ilyen imperia­lista martalóc támadások ellen ne n lehet a pacifizmus, a béke eszközeivel megvédeni A békéért is harcolni kell. Ésszel, a diplomá­cia eszközeivel, de ha kell, fegy­verrel is. így harcoltak a Szovjet­unió népei és a Hitler által leigá­zott többi békeszerelő népek sza­badságukért és függetlenségükért. Krisztus korbáccsal kergette ki annakidején a templomból a pénz­váltókat és kufárokat, mondván: „Ne tegyétek atyám házát keres­kedés házává!" így ostorozzák a háborús gyújtogatókat a Szovjet­unió és a népi demokráciák dip'o­n-alái a nemzetközi tárgyalásokon. Eármily harciasak és önhittek a reakciós és imperialista kormá­nyok képviselői, a beke erői sokkal hatalmasabbak, mint a háborás erők. A ha" adás, a szocialista fej­lődés eszméi d'adalmasan nyomul­nak előre mindenütt, ahol kenyér törésre kerül a sor a reakció és haladás között. A kis görög nép már régy éve küzd hőslesen a mo­IÍ a rho fasiszta kormány csapatai ellen, noha az utóbbit nem kisebb nagyhatalom támogatja, mint az Amerikai Egyesült Államok. A négyszázötven milliós kínai nép is kezdi lerázni az Amerika zsoldjában áľó Cv.anfcaisek icája* lehangolnak a többi gyarmati né­pek szabadságmozgalmai is- Anglia nagyhatalmi pozíciója vesze­delmesen megrendült. Franciaor­szágban és Olaszországban sztrájk sztrájkot ér, nem egyszer véres összecsapások játszódnak le a tün­tető munkások és a reakciós kor­mányok fegyveres osztagai között. Csaknem az összes kapitalista or­szágokban súlyos politikai és gaz­dasági válságok rázkódtatják meg a burzsoázia uralmát. Háborút üzentek a munkásak és parasztok a háborúrak. Harcok közepette születik a Béke. mat „Békesség a földön a jóakaratú embereknek!" Békesség nekik az egész világon s természetesen Csehszlovákiában is. Évtizedeken át együtt dolgozott a bánya mé­lyén, a zúgó gyári gép mellett, a poros vagy harmatos me'őn a szlo­vák és magyar dolgozó. Egyformán sovány volt a kenyerük, egyfor­mán kellett elviselniök a gyári haj­csár vagy a botosispán szidalmait, egyformán látogatta őket a sors­csapás és a végrehajtó. Néha néha, amikor a helyzet már tűr­hetetlen volt, kirobbant belőlük a keserűség, letettek kalapácsot, ka­szát és —• eb ura fakó! — sztrájk­ba léptek. Birkóztak a mindennapi kenyérért s a jobb jövőért. Együtt vonultak fel vörös zászlók alatt. Együtt énekelték május elsején — az egyik magyarul, a másik szlo­vákul — tele torokkal, dagadó mellel, lelkesen és magabizakodón az ínternacionálét: „Ez a harc lesz a végső Csak összefogni hát, És nemzetközivé lesz Holnapra a világ!" Meg tudták egymást érteni. Testvérek voltak. Aztán nehéz idők jöttek, elsodródtak, kit erre, kit arra kergettek a szelek. Háború vihara zúgott át Csehszlovákia és Magyarország felett. A Vörös hadsereg diadalmas fegyvere fel­szabadította a nőmet iga alól mind­kettőt. S a magyar dolgozó ma egyenjogú állampolgára a Cseh­szlovák köztársaságnak. Akik kon­kolyt hintettek a két egymásra­utalt nép közé, megszűntek a feb­ruári f orrai? a'om után a közélet tényezői lenni. Ma már nincs sem­mi akadálya annak, hogy kezet f°gjon egymással a magyar és a sz ovák do'gozó. A mesterségesen szított nacionalista gyűlölködéssel, bármely oldalról nyilvánulna i < meg, le kell számolni- Hassa át sorainkat a nemzetközi összefo­gás szelleme, LW; és Sztálin elv­M'safc nem t&ysl.V* liuttstta^ ra * nacional zmus igazi lényegére. A naciona izmus az osztályellenség fegyvere, mely így akarja szétfor­gácsolni a dolgozók erejét, hogy újból vissza lehessen állítani a kapitalista kizsákmányolást. Csehszlovákia ma nem a hábo rú előtti államalakulat. Nem pol­gári, hanem népi demokratikus köztársaság, amelyben a nép az úr. Népi demokratikus ál amrendünk fokozatosan, de gyors ütemben va­lósítja meg azt a szocializmust, amelyért küzdött a szlovenszkói magyarság is a régi köztársaság hász éves fennállása alatt Cseh­szlovákia magyar nyelvű dolgozói nem minden büszkeség nélkül te­kintelek vissza azokra a küzdel­mes időkre, amikor harci elszánt­ságukkal, fegyelmezettségükkel, a párthoz való hűségükkel szlovák elvtársaikkal karöltve egyenget­ték a szocializmus útját. Ma — dolgozni akarnak. Dolgoz­ni, nimt szabad hazájuk szabad polgárai, mint részesei annak a nagy történelmi átalakulásnak, mely a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenetet jelenti. Űj nemzedék nő a régi nyomán. Friss, fiatai erők új lendületet \isznek bele a szocialista munka­folyamatba. Ez az új nemzedék jobb időknek a várományosa, azok­nak a boldog időknek, amikor a költő szerint „a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet". , Az... az lesz az igazi karácson}'. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom