Új Szó 1948. (Hetilap, 1. évolyam 1-2. szám)

1948-12-22 / 2. szám, Karácsony

Kartagwir, 1MB Mit mondott az öreg falusi? Ä stratfordl országúton egy luxusautó robog. A vezető hirtelen le­fékez egy öreg falusi ember előtt. — Halló, öregem — kiáltja, — William Shakespeare házát keresem, Jo úton megyek? — Hogyne — és tndatékosan ho*sáte®zi rixm. 9. és függ. lt. Vízszinté* 2. A Duna jobboldali melléit folyója. 5. Simít mássalhangzói 7. Előnyére, hasznára. & Vajjcm az? I. AZ DREG SZAVAI (I.J 11. Ingcég 13. A jó ellentét®. 15. Kínai eledel. 16. USA-állara. 17. Serdülő fiú. 19. Délamerikai hegylánc. 20. Haragszik, neheztel. 23. Középiskolai tanerő (nvl.) 26. Rövid nadrágban járnak (?) 27. Hulltak a könnyei 28. Citálva. 29. Mutatja neki aj utat 31 ÁJE. 32. XVI. sz.-bell kőhíd Velencében a Canals Grandén. 83. Tud elnevezése a fizikai munkaegységnek. 34. Bán Cecil és Zalai László név j ele. r Függőleges 1. Afrikai angol gyarmat. 2. Indiai herceg. 3. Görög harcisten (ék. föl.) 4. Esztergomi érsek, keresztes had áratot hirdetett a törö­kök ellen. 5. ... szegezz! (katonai ve­zényszó). 6. Problémát tisztáz, derít. 8. Mexikói papagájfajta. 10. Tisza mellékfolyója. II. K sközség Abaúj-Tornában. 12. AZ ÖREG SZAVAI (II.) 14. SNS. 18. „Peer Gynt" egyik alakja. 20. Viasza: süteménytöltelék. 21. Nagytestű sarkvidéki állat. 22. Be^ga város. 23. Vízmentes kovasav (nvl.) 24. Bútor. 25. Kárt okozott 26. Borotválkozó-só. 30. Cserfa! vy hegedűmüvésznő keresztneve. NEVETŐ KARÁCSON (KÜLÖNÖS!) Most aztán igazán elválok az uramtól, bíró úr! Hét éve, hogy házasok vagyunk és egyetlen éjszakát nem töltött otthon.», Miért vásárolt olyan nagy ka­rácsonyfát? — Hadd legyen elég erőt ahhoz, hogy elbírjon, ha kará­csony után adóságaim miatt fel­akasztom magam rajta. Ezt pedig a korzón hallottuk. — És mit kap a kis fia aján­dékba ? — Egy órát — Milyen órát f — Tudja, eddig a kisfiam min­dig este nyolckor feküdt le alud­ni. Ezentúl megengedem neki, hogy csak kilenckor feküdjék le. E z t az órát kapja ... SZAKÉRTŐ Feleség; Rémesen szenvedek & legyektől! Férj: Éppen most ütöttem agyon ötöt. Két hímet és három nőstyént Feleség: Honnan tudod, hogy melyik volt a nőstyén? Férj: Kettő az asztalon, három pedig a tükrön ült... RAVASZ Utaső (a másikhoz): Te, nekem nem tetszik az az űj fó'piucér az Excelzior kávéházban. Tegnap is ugy nézett rám, mikor elmentem, mintha nem fizettem volna... — No és te mit csináltál? — £n meg úgy néztem rá, mintha fizettem volna... (A BOXBAJNOK OTTHON) Féri lányok szép hajáról (PRAKTIKUS) A MEGÉRTŐ FELESÉG Asszony "keresztrejtvényfejtés közben: — Függőleges 16... Női név IS be­íl... Légy szíves, Tihamér, s nézz utá­na noteszedben, talán találsz valamint.., A zebra Keletkezése csatakossá tenné a hosszút a mat. ... Négyesével ötösével feküd­tek a lányok, asszonyok az asztag mögött. Ej betakarta a bájos ké­pet. Csak a csillagok nézték fenn*, mialatt a szép szemek becsukód­tak idelenn. Csillagoknak mindig kell lenni. Kakasszó előtt felébredt egy­szerre Peri Kata, közbül feküdt Juditnak és Csatónénak; észre­vette, hogy egyik *sem alszik. Csatóné vánkosa alól, amint hánykolódók, valami fényes tárgy csúszott ki — Kata megtapogat­ta: olló volt. „No, ez bizonyosan babonát csinált most." Kakasszó után ismét felébredt Péri Kata, de csak hűlt helye volt Juditnak, Csatónénak. Elrémülve ugrott fel, hová lehetett a huga? Mintha zűrzavaros hangokat is hallana onnan, ösztönszerűen a csalitos felé futott, hol megtalálta Juditot élettelenül összerogyva. Köröskörül a fű mintha arany hímmel lenne kivarrva, a Judit hosszú haja csillogott rajta. Le volt vágva tövestül. Bosszúálló kéz, feldobta az egész csomót & levegőbe, szellő felkapta s mintha, egy felhasogatott üstökös csillag foszlányai lennének, pajkosan szétszórta a hajszálakat. A meg« taposott füvek elismerték testvé­reiknek s szelíden engedték ma­guk közé fonódni. Kati mindent megértett. — Kelj fel! Menjünk Innen! Ha­zavezetlek apánkhoz. De csak a szomszéd városkáig mehettek. Jndit lázba esett, na­pókig kellett feküdnie idegenek között messze a falujuktól. Kati meg ápolta, gondoskodott róla. Mikor minden pénze elfogyott, még a felesleges ruhadarabok is, nem volt már egyéb gazdaságuk, csak az a haj, amit Kati szedett Össze a csalitosban, az a szép ara­nyos ha j, melybe a Csató Pista szíve belefonódott s melyet Csa­tóné ollója levágott: vagy hogy csak a fele annak a sok hajnak. Ha szégyen lehetett abból, ami gyönyörűség volt, hátha még le­hetne belőle pénz is. Kati remegve, reménykedve nyitott be a boltoshoz. — Vegye meg ezt a hajat. Egy beteg testvéremé volt. Orvosságra van szüksége és nincs pénzünk, De vegye meg tüstént. Sietnem kell. Fgyedül hagytam. Vállat vont a boltos, nem hasz­nálhatja, mert egymagában na­gvon kevés, arra pedig nagyon különös színű, hogy összekever­hetné más hajjal, hanem mivel Katinak is szakasztott olyan szí­nű haja van, a kettőt együtt meg­veszi jó pénzen. A lány elhalványult, szomorú pillantást vetett a tükörbe, sóhaj­tott és lehajtotta szép fejét, mint a búzakalász a sarló alá. Lihegve ért haza nemsokára, de a beteg nem volt már egyedül. Az öreg Péri járkált sötéten fel s alá a szobában. Eljött, ideta­lált: a hír megsúgta neki, mi tör­tént, s a keserűség útra készté. — Hová lett a húgod koroná­ja? — kérdé a belépőtől dühösen, — Levágták! — szólt Kati da­cosan, az ágyhoz lépve, mintha el volna készülve megvédeni azt, ki eszméletlen fekszik berme. Péri elballagott, majd egyszer­re vadul szegződtek megüvegese* dett szemei Katira. — Hát a te hajad hová lett? — Levágtam! — mondá félén­ken s kivette az orvosságosüveget a köténye alól. Sóhajtott az öreg, azután soká­ig nézte, a két szép lány közül hol az egyiket, hol a másikat. Az egyik, aki ott áll, olyan piros, mint a rózsa a másik, aki ott ny*g, olvan fehér, mint a liliom. És mégis a rózsát sajnálta meg előbb. Hozzá ment, megsímop^Ha azt a csitri fejecskét gyöngéden, szeretettel: — Szegény Katám! A te hajad kinő még. Uj Szó, a szlovákiai msgyar dolgozók hetilapja SzerkesTtöség és kla-ióhivatal: Bratislava, Jesenského 8, IT. em. Telefón 62-77. Fö- és felelősszerkesztó: postahivatal: Bratislava II. Nyomja és kiadja a Pravda könyv ée l&pkiadóváilalat. Kéziratokat aem adunk vúttuL Előfizetés 1 évre lőö—, felévre 7S Lörincz Gyula : feladó éa irányító negyedévre 40.— Kčs, 4 .. .Játszd el az Aidából az in-\ dulót, hadd száradjon gyorsabban j a hajam,, j í DIAGNÓZIS Hölgy (az orvoshoz): Vizsgál•] jon meg, doktor úr, magam sem] tudom, hogy mi a bajom. j Orvos (hosszú vizsgálat után) :\ Bármennyire is erőlködöm, nemi találok semmit, Hány éves asz­j szonyom f j Hölgy (kis habozás után): Ru-\ szonnégy. j Orvos (örömmel): Már tudom, J hogy mi a baja. Kihagy az emlé-\ kezőtehetsége! j Mikszáth Kálmán Hát bizony & Péri lányok híres aranyszőke haja inkább ne nőtt vola soha olyan hosszúra, olyan szépnek, tömöttnek, inkább vál­tozott volna lennek, vagy hullott volna ki egyenkint. L^n ha lenne patyolatnak fon­nák, ha kihull, azt hittte volna a föld, ahová leesett egy-egy szál, hogy mennyei fű s meghozná új tavaszkor megkétszerezve. Hanem így mi történt. Szegény öreg Péri... minek is eresztette el őket hazulról, felügyelet nélkül, olyan messze földre? Valahol a Cserháton aratott részből a két szép hajadon. Ott esett meg a nagy szégyen. Kati, a nagyobbik, sarlóval dol­gozott, míg a kis Judit csak a markot szedte össze kévékbe, ami­ket aztán a hetyke Csató Pista kö­tögetett össze utána izmos kezei­vel s valahányszor lehajolt a leány, kibontott úszó haja is ép­pen olyan volt káprázó szemében, mintha aranyfelhővé lett búzaké­ve lenne. Aztán meg a búzakévék lettek olyanok, mintha mindenik a Péri Judit szőke haja volna. Pedig Csató Pistának nem sza­bad ilyen kétféleképpen látni, há­zas ember már s nem is utolsó asszony a felesége, ott az a ma­gas délceg, a Péri Kata mellett. (Ni bizony, megvágja kezét a sar­lóval!) Olyan nyugtalanul néze­get vissza a férjére. Vagy nagyon szereti, vagy nagyon gyanakszik. Karikában nyiszál a sarló az aratók kezében, ropog a kalász­szár, nagyobbodik a tarló s nyit­va marad rajta a madárfészek; a picike sárga fürjek kíváncsian né­.zegetik, hová lett az árnyékos szalmaerdő? Hát még szegény anyjuk, hogy elcsodálkozik majd? Judit leoldá fejéről a kendőt és a fészekre terítette. Arról majd ráakad, mikor este hazamennek, —- addig pedig hadd tartson nekik árnyékot. Pista azonban elvette onnan és a keblébe rejté. Beh édes kendő volt. Égette, csiklandozta. Rajta volt még a kis madárfiak melege s annak a selyemhajnak az illata. — Teszi kend vissza azt a ken­dőt mingyárt! — förmedt rá Ju­dit haragosan. — Odaadom egy csókért! — li­hegte Csató Pista szenvedélyesen és olyat csavarított a gerczén, hogy hat felé szakadt. — Menjen! Nem szégyenli ma­gát?!! — mondá Judit elpirulva. — Inkább sohse lássam azt a ken­dőt. Elfordult durcásan, mintha ne­heztelné a vakmerő szót. No bi­zony, nem a világ, hadd vigve el, van még ott elég kendő, ahol ez volt. — De jó dolga is van a madár­nak! — sóhajtott fel Pista. Judit nem kérdezte meg, miért van jó dolga. Hallgatott. — Más fészket rakhat, ha az egyiket megunta. Judit nem kérdezte meg, mire érti;. lesütötte a fejét. Másnap is hiába kérte Pista a csókot, hanem mikor aztán har­madnapon haza indultak, lent a tisztáson, hol a füzes eltakarta őket a hátul jövő aratók elől, egy­szerre átkapta a Judit darázs­derekát s el nem bocsátá addig, míg egy parázs csókkal ki nem , váltotta kendőjét. ! No bizony, nem a világ, van ott ; még elég csók, ahol ez az egy ter­mett. Pista pedig nevetett magában: ! „Ha már egyszer peregni kezd a ; kalász szeme, megérett egészen." Aztán így szólt hangosan: — Mikor az éjfélt kiáltják, légy a csalitosban a templom mögött. Én már előbb ott leszek. A leány ijedten nézett hátra. — Lassabban beszéljen! Hátha meghallották? — Mezítláb gyere el, — át ne ; ázzon a csizmád; arról megtudnák reggel, Rövid szoknyában légy: t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom