Új Szatmár, 1912. december (1. évfolyam, 205-211. szám)
1912-12-07 / 210. szám
1912, títsemfesr 7 IS" * H^g. ** *s ^ ^ ^ Az UJ SZATMÁR tadósifása Ma délelőtt 10 óra tájban ideges csengetéssel kérte valaki a mentőket. Egy ijedt, lihegő női hang jelentette, hogy Biró Ernő magánkivatainok Kinizsy- köz 2. számú lakásán halántékon lőtte magát. A mentő kocsi vágtató galopban indult a Kinizsy-közbe, de pár percnyi vesztegetés után üreseD fordult vissza a tűzoltó-laktanyára. Az öngyilkos kitünően irányította pisztolya csövét, azonnal meghalt. A mentőkre nem volt már szükség. Az egyébiránt csendes utcában villámgyorsan terjedt el az öngyilkosság hire s a Kinizsi-köz 2. számú házat pillanatok alatt ellepték a szomszédok. Nemrég költözött ide Biró, de csaknem mindenki emlékezett a szimpatikus külsejű, szinte gyerekarcu emberre, ki most oly hirtelen kézzel vetett véget a földi bajnak és nyugtalanságnak. Harmincegy éves, tehetséges, rendkívül kedves és jószivü hivatalnok volt Biró Ernő s mintegy hat éve házas. Özvegyén kívül négy apró árva maradt utána, a legnagyobb egy öt éves szőke- hajú leányka. A család hetek óta nincs idehaza, egy ilobai rokonnál laknak, akihez maga Biró küldte őket. Nagyon ziláltak voltak az anyagi viszonyai, családi élete sem volt nagyon boldog s a nyugtalan, kissé tán könnyelmű természetű, de fölöttébb érzékeny fiú nem tudta gondjait és bajait másokkal megosztani. Ma reggel jött haza az asszony, az ilobai sógor kisérte. Kilenc óra volt, mikor a házhoz ért, de férje még aludt. Az elmuit ejjel féináromkor jött haza a kávéházbóí, ahol mindennapos vendég volt az intelligens, kedves modorú Biró Ernő. Szerette a társaságot s őt is sokan szerették. A váratlanul hazaérkezett feleség előtt rendkívül zavart és ideges magaviseletét tanúsított Bíró. Az asszonyt valósággal megrémítette férje viselkedése. Hogy mi te v téiií u házasfelek között, nem lehet tudni, >ie „ae&oóbbentő jelenet lehetett, mert Birm.ű b .. dómtól remegve jött ki az urától. Később bement hozzá a sógor és morálokat vagdosott a fejéhez. Kérdőre vonta, amiért éjszakázik, könnyelmű életet éi s a családjával nem törődik. A fei- zakiatott idegzetű ember, ki a sógortól nem először hallgatott ily erkölcsi prédikációkat, ezúttal rendkívül idegesen viselkedett s öreg rokonát kidobta. Kis idő elteltével aztán tompa dör- düiés hallatszott a szobából. Az asszony rosszat sejtve hatalmasat sikoitott s berohant férjéhez. Ennek kezéből épp ekkor hullott ki a füstölgő revolver s szét- roncsoit naiántékáboi erőteljes sugárban tört elő meleg piros vére. Biróné jajveszékelésére összeszaladt a ház népe s a szomszédság. A mentőkért is telefonáltak, de már késő volt, a gyilkos golyó pár pillanat alatt örökre végUjMimh SZATMÁR, december 6. zett a szegény nyaggatott életű fiatal emberrel. * Bíró Ernő a Magyar-Francia Biztositó Társaság tisztviselője volt. Februárban került a szatmári főügynökségre, ahol mindenki kedves, korrekt, intelligens s rengeteg munkabírással megáldott embernek ismerte. Az Uj Szatmár szerkesztőségébe is gyakran benézett s mi itt ügyes stílusa, udvarias modora miatt hamarosan megkedveltük. Hivatalnok-társai szerették és becsülték, mindenkihez barátságos volt s nem egyszer történt, hogy egy-egy alantasa restánciáit csupa jószívűségből rendbehozta. Olykor órákat töltött ekképp szabadidejéből a mások munkája mellett. A rokonszenves külsejű fiatal ember nem élt boldog családi életet, jóllehet Qégy gyönyörű okos és egészséges kis gyermeke volt. Az apróságok sem tudták otthonához láncolni, talán mert igen gyakran háborgatták nyomasztó anyagi gondok. Hivatalnok-társai nem egyszer látták, amint szórakozottan, gondgyötör- ten járt föl s alá a hivatalban. Egy gesztusára emlékeznek, egy minden Írásnál és hátrahagyott levélnél érthetőbb és kegyetlenebb világossággal beszélő gesztusra, ami utóbbi időben megszokott mozdulatává vált. Szétterpesztett ujjait halántékára szorította, mintha a gondok nyüzsgését akarta volna csökkenteni. — Nehéz az élet! — szokta ilyenkor mondogatni. Az effajta mondásokat megszoktuk már semraibe-venni s Bíró ajaká- ról sem vették komolyabban az emberek. Most aztán mindenki megdöbbenve gondol Biró Ernő gesztusára és halálosan súlyos mondatára. * A tragikus véget ért Biró Ernő temetése holnap délután lesz az izraelita temető halottasházából. * A Kinizsi-köz 2 számú ház udvari lakásának belső szobájában egyszerű fekete posztóval letakarva, a földön fekszik Biró Ernő. Fejénél két rézgyerty atartó bán gyertya ég, erősen füstölve és kormozva s a nehéz gyász hangulatát hintve a szomorú lakás falaira. Künn a konyhában ül és szomorko- dik Biró felesége, fején fekete kendő, felsőtestén rövid kabát. Ebben érkezett haza s még nem vetette le reggel óta. A konyhában tiszta és lakályos rend, a faiakon fényesre súrolt pléhek búslakodnak : látszik, rég nem használták ezeket a naponta szükséges edényeket. A tűzhelyen egy nagy fekete vasfazékban viz melegszik, ugylátszik a vérfoltokat akarják eltüntetni a padlóról. Vagy talán a halottat fogják megmosni a melegedő vízzel. Az asszony hallgatag, szinte merev mozdulatlansággal ü! a tűzhely mellett, feje lehanyatlik, összekulcsolt két keze. T mint valami élettelen tárgy, az ölében hever. Bejövök, részvétet mormogok, rám se néz. Kérdezek tőle egyet-mást, nem felel. Komoran maga elé bámul s csak néha-néha sóhajt egy mélyet. Nagynehezen tudom megszólaltatni, de csak lényegtelen kérdésekre válaszol. Hogy nem volt bebiztosítva a férje, nyugdij igénye nem lehet, mert egy éve sincs, hogy a Magyar Francia hivatalnoka lett, négy gyerek maradt és semmi vagyonnál is kevesebb. Vigasztalni próbálom, hogy mindnyájunk élete baj és szomorúság, a gond már velünk születik és mindenütt, egy lépéssel előttünk és mögöttünk bánat és bánat. Az asszony kibogozza s a térdére nyújtja összekulcsolt kezeit, tekintete a keskeny, sárgásán csillogó jegygyűrűre esik, sóhajt, felemeli fejét, ismét sóhajt s két száraz, de szomorú szemét az ablak világosságába meríti. Arcán a gyász sáppadtsága és sze- derjessége, világoskék szeméből mérhetetlen szenvedés sirdogáí. Még fiatal és meglehetősen szép, de látszik rajta, hogy keveset volt igazán boldog. Bánatos hall- gatagsága sokat-sokat mesél a véres tragédia előző felvonásaiból . . . k. i. 3. oldal besz-i moratórium ? Szatmár, dec. 6. Némely külföldi körökben s tán ezeknek visszhangjaképpen a Neue Freie Presse hasábjain sajnálatos hangulat- csinálás folyik a magyar rendkívüli törvényjavaslatok egyik intézkedése ellen. Az intézkedés a Kivételes intézkedések háború esetén cimü törvényjavaslat 17. szakaszában foglaltatik s fölhatalmazza a kormányt a fizetési kötelezettség elhalasztásának, moratóriumnak elrendelésére is. Ezt az intézkedést akarják oly módon föltiintetui, mintha ez a magyar adósok hitelezőinek érdekeit veszélyeztetné, ami eilen nekik síkra kellene szállniok. Tiltakoznunk kell ez ellen a magyarázat, valamint a benne rejlő szándék ellen, amely a magyar hitelélet megbízhatóságát vonja gyanúba. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a moratóriumra vonatkozó intézkedés, épp úgy, mint a javaslatok sok egyéb intézkedése, csak fakultativ jellegű fölhatalmazás arra az esetre, ha annak szüksége fölmerül. Jóhiszeműség nélkül vaió tehát az a föltevés, hogy ezzel a fölhatalmazással bármely kormány szükség nélkül is élni fog. Viszont kétségtelen, hogy ha ilyen rendelkezés kényszere beáli, akkor annak az állam és lakosainak érdekében meg is kell történnie. Kétségtelen, hogy ha ilyen szükség valaha föl fog merülni, akkor a moratóriumot nem fogják előbb kimondani Magyarországon, mint Ausztriában. Aki tehát ilyen egyoldalúan és könnyelműen állítja be a kivételes törvényjavaslatnak a moratóriumra vonatkozó rendelkezését, az sem osztrák, sem más érdeknek ne n tesz szolgálatot, hanem Magyarországnak ártva, árt az egész monarchiának is.
