Új Szatmár, 1912. november (1. évfolyam, 180-204. szám)
1912-11-15 / 191. szám
1 Bizánc fbj.J Bizánc kapuit a bolgár seregek fenyegetik. Kóburgi Ferdinánd, az egykori magyar huszárhadnagy Mohamed utódát kiűzni készül Konstantinápoly falai közül. Már hadihajók álanak az Arany szarvban, hogy a kis- ázsiai partra vigyék a szultánt. Rodostó körül már Ferdinánd seregének paripái száguldoznak és bolgár papok vágynak, hogy a Szófia gyönyörű templomának ormáról kettős kereszt hirdesse, mint imádkoznak megint ők benne. Bizánc előtt ott áll a bolgár. A balkáni nagy leszámolás folytán Európaszerte számonkérik a ^diplomáciától cselekvéseit. Mondják : rosszul láttak és nem tudták, mi készül. Mily balga beszéd! A történelem minden eseménye váratlanul jő. Uj alakulásokat nem lehet se előre látni, se megjósolni, se matematikailag kiszámítani. Amikor Muhamed hadai megjelentek Bizánc falai előtt, Konstantinosz udvara mosolyogva nézte a küzdelmet. Egész Európa hiú erőlködésnek vélte a törökök ostromát. Bizánc mégis elesett és a félhold majdnem ötszázadig nem látott ellenséget. Konstantinosz lehullott keresztjét most Kóburg Ferdinánd tűzné ki újból a Szófia tornyára. Bizánc körül megint meglepik a világtörténelmet. Nemzetek születnek, vesznek. Hol Fűszer-, csemegeáruk, halak, kon servek, teák, tea-sütemények és likőrök dalinak, amelyeket egykor rettegett a világ? Uj, meg uj hatalmak keletkeznek. A spanyol világuralom ma szinte legendaszerii: az a pár millió spanyol, aki fölszabadította magát a mór uralom alól, a félvilág ura lett. A délszláv államok se a tömegerővel győztek; itt egy nemzeti születés mérte csapását egy korhadt nemzet kiható fejére. Uj világuralom is keletkezhetik : ki tudja? A normánok, a hollandusok, vagy a görögök se voltak többen, mint Ferdinánd boigárai s ki tudja, Gesov, vagy Pasics neve nem vésődik-e az örök emlékezetbe . . . Úgy látszik, a nemzeteknek nincsen reneszánszuk. Minden nemzeti erő egyszer tökéletesen kialakul és akkor eléri minden dicsőségét, diadalát és megkapja pályabérét. Róma ereje Caesar alatt sújtott legerősebben, a gall sas Napoleon fölött emelkedett legmagasabbra. Nálunk Nagy Lajostól Mátyásig diadalmaskodott a magyar imperiáliz- mus, a török Szulejmannal jutott el Bécsig. Most uj nemzetek törnek elő, friss erők lépnek a színpadra, használatlan energiák kezdenek érvényesülni. Mondják: a kulturát- lan balkáni népek nem lehetnek államalkotóak. Mily dőre beszéd! Több kultúrája volt-e a gepida vezérnek, aki elfoglalta Lombardiát, mint a római kultúrától áthatott bennlakó latinnak? A normán talán kultúrájával győzte le a brit- tet? Ó, dehogy. Friss erők, szinte kulturátlan energiák vad érvényesülése volt mindenkor a harci győzelem. Régi kultúrák pusztulnak, újak születnek. Minden nemzet alkalmas a kulturáltságra, csak megi felelő gazdasági viszonyok közé | jusson. Bulgáriának ezután három- jszor annyi bíróra, ügyvédre, or- | vosra, mérnökre lesz szüksége, ;mint eddig. Már nemcsak a kecs- kepásztorkodás és a földmivelés fog kenyeret adni, de az irás, sőt a jog, még a cirkálom is. Meglátják, tele lesznek Európa egyetemei délszláv tanulókkal és húsz év múltán épp úgy tudnak mindent, mint atulkulturáltsvéd, vagy norvég. Bizánc falai előtt áll már Ferdinánd cár. Hol vannak a régi jó viccek a balkáni uralkodók koronáiról? Most tessék karrikaturákat rajzolni a nagy orrú Ferdinándról, a kecskepásztor Nikitáról, a fiaival uralkodó Petárról és a megijedt Györgyről! Most tessék figurázni őket, ahogy Bizánc előtt állanak és magyarán szólva úgy fütyülnek a nagyhatalmakra, amilyen szépen csak az ilyen szabad népek tudnak fütyürészni. Hogy fájt a foga mindenik nagyhatalomnak Konstantinápolyra. Mit nem adott volna érte az angol? Tengert, szabad tengert jelentene az orosznak! S egyszerre jön a bulgár, komolynak se nézik a készülődését, mosolyognak fölötte s néhány nap — aztán ott áll a város falai előtt. Még Csataldzsa sáncai tartóztatják, de meddig? A diplomácia most szeretné a kardot kirántatni hüvelyeikből és ágyukat vonszoltatni a Balkánra. A nagy tolvajoknak mindenkor gyönyörűségük tellett a kisebbektől elragadni a zsákmányt. A kimerült győztest most nem volna vicc megtáncoltatni. Bizonyos, hogy nagy kedvök tellenék benne a nagyhatalmaknak. Talán igy is esnék a dolog. Bizánc ostroma uj bizánci erkölcsöket támasztana föl, ha nem szólana közbe egy bölcs, józan és megfontolt hang: a béke hangja! A monárL évi. 191, u. $ :s.mt ?n&r-M éssieti 1912 november 15 Péntek nemzetek vannak a nagy biro7 oárosi bérpalota m TELEFON Ära 6
