Új Szatmár, 1912. november (1. évfolyam, 180-204. szám)
1912-11-12 / 188. szám
limitálása. Törvényhatósági fricska a bankoknak.- A városi törvényhatósági bizottság ülése. A mai városi közgyűlés, amely szürke tárgysorozatával nem sok érdekességgel ke csegtette a törvényhatóságot, kellemetlen és nem várt szenzációval lepte meg a város közönségét. Már-már úgy volt, hogy — ma- gánérdekü ügy nem lévén műsoron — nagyon egyhangúan fog lefolyni, mikor annál a kérdésnél, hogy a város melyik helybeli intézeteknél helyezze el tőkepénzét és gyámpénztári készleteit, váratlan és kinos meglepetés állott elő. A törvényhatóság ugyanis tárgyalás alá vette a tanács ama javaslatát, hogy a pénzeket tizenhárom, névszerint felsorolt pénzintézetnél helyezze el. A törvény értelmében ennél a kérdésnél — a felelősség súlyánál fogva — névszerint és minden pénzintézetre külön kell szavazni, mivel az egyes intézeteknél érdekelt törvényhatósági bizottsági tagok az illető intézetre vonatkozólag nem szavazhatnak. Bár Csaba Adorján főispán azt ajánlotta, hogy hagyják ki a szavazásból azokat az intézeteket, a melyek körül a legcsekélyebb aggály is felmerülhet az iránt, hogy a törvényhatóság rájjuk bizza a város pénzét s igy nyilvánosan megbélyegzi, a törvényhatóság változatlanul engedte szavazás alá a tanács javaslatát. Meg kell állapitanunk, hogy a városi tanács nemcsak helytelenül, de tapintatlanul is járt el azokkal az intézetekkel szemben, amelyeket a betétek elhelyezésére kijelölt, bár a helyi viszonyok ismeretével tudnia kellett volna, hogy azokkal szemben a törvényhatóság nem nem lesz olyan bizalommal, hogy a felelősség tudatában rájuk bizza a város tőkéjét. De joga sem volt a tanácsnak hivatalból előráncigálni és kéretlen bizalmatlansági nyilatkozatnak kitenni olyan intézeteket, amelyek betéteket nem kértek, tehát nem önmaguk tették ki magukat a törvényhatóság visszautasitásának. A tanácsnak tudnia kellett volna, hiszen ma mindenki tisztában van vele, hogy mit jelent az ma egy szatmári pénzintézetre, ha a saját városának törvényhatósága megbélyegezi annak a kéretlen kijelentésével, hogy nem bizza rá a pénzét. Határtalan és beláthatatlan károsodását jelenti ez a leszavazott intézeteknek nemcsak a betevőkkel szemben, akik amúgy is szedegetik kifelé a betétjeiket, de a visszle- számitolás szempontjából is. A pénzintézetek, amelyek a tanács meggondolatlansága folytán kapták ezt a meg nem érdemelt és súlyos fricskát, joggal tiltakozhatnak ez ellen és joggal kérhetik ki, hogy a város az ő kérésük és beleegyezésük nélkül limitálja az ő megbízhatóságukat. Bár a fricska igy is rajtuk szárad. Maguk a bizottsági tagok se vették idejekorán észre, hogy micsoda veszedelem ennek a kérdésnek szavazás alá bocsátása s csak akkor eszméltek, mikor az első „nem“-ek kezdtek elhangzani. Ekkor azonban már késő volt, s Thurner Albert felszólalási kísérlete, amely a szavazásközbeni felszólalási tilalom miatt csak kísérlet maradt, szintén nem segíthetett a dolgon. így aztán megtörtént, hogy a tanács által előterjesztett 13 pénzintézet közül négyet leszavaztak s ezeket az ő tudtukon, beleegyezésükön kívül megbélyegezték, erkölcsileg megkárosították. Természetes dolog, hogy nem használjuk ki az érdekes pénzügyi pikantériát és nemcsak a leszavazott pénzintézeteket nem állítjuk pellengérre azzal, hogy megnevezzük őket és még nagyobb súlyt adjunk a törvényhatósági fricskának, de éppen a visszautasított bankok érdekében nem közöljük azoknak a pénzintézeteknek a nevét sem, amelyeket a törvényhatóság kitüntetett a bizalommal, neFüszer-, csemegeáruk, halak, konservek, teák, tea-sütemények és likőrök mii iiiUiihm iin ni Mini TELEFON oárosi bérpalota 36 Ára 6 fillér. 2, év?. 188. sz. Ssatmár*Németi 1912 november 12 Kedd
