Új Szatmár, 1912. november (1. évfolyam, 180-204. szám)

1912-11-26 / 200. szám

1912. november 26 3. oíiiai UjJzattm nyeltek ki katonaságot. A képviselőház bejárója előtt csendőrök és rendőrök állottak sorfalat, a miniszteri feljáró előtt és a parlament előtti téren is táborozott a karhatalom. Bent a képviselőházban nagy esön- desség honol. Rendőr, csendőr semerre sem látható. A lépcsők és folyosók job­bára néptelenek. Féltizenegy órakor nyitotta meg Tisza István az ülést. Ezután Hegedűs Lóránt előadó be­terjesztette a pénzügyi bizottság jelenté­sét a jövő évi költségvetésről. A jelen­tést kinyoraatják és szétosztják. Hazai Samu honvédelmi miniszter benyújtotta az 1913. évi ujoncjutalékról szóló törvényjavaslatot s a szokásos hon­védelmi miniszteri jelentéseket. A bizott­sághoz utasították. Székely Ferenc igazságügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett be az erő­hatalom (háború) hatásáról a váltón, a kereskedelmi utalványon és a csekken alapuló jogokra. Gróf Tisza István javasolta ezután, hogy a legközelebbi ülését szerdán d. e. 10 órakor tartsa a Ház. A jegyzőkönyvet hitelesítették és az ülés 11 óra után nehány perccel véget ért. Szétverték a szociáiista népgyülést. Fejbelőttek egy rendőrt. Budapest, nov. 25., d. u. 2 óra. Az általános választójog ligája tegnap délután két órára nyilvános népgyülést hirdetett a Tattersallban az általános, egyenlő titkos választójog érdekében. A ligával együtt a szövetkezett ellenzék és a szociáldemokrata párt vezetősége is résztvett a népgyülés szervezésében, amelyet a főkapitányság engedélyezett. Szónokoknak bejelentették gróf Apponyi Albertet, gróf Batthyány Tivadart, Bo­kányi Dezsőt, Egri Bélát, dr. Jászi Osz­kárt és gróf Károlyi Mihályt. A népgyü­lést két órára hirdették, az összegyűlt ezernyi ezer közönség azonban egyetlen szónokot sem hallhatott, a várt politikai beszédeket félháromra sebesültek jajga­tása, megrémült és letiport nők sikitása, káromkodás és revolverlövések dörrenése pótolta. Vérbe fulladt a népgyülés, amely a megnyitásig sem juthatott el. TŐZSDÉK. Értéktőzsde. Budapest, november 25. Magy. hitel 77650 Osztr. hitel 597*— Koronajáradék 83-80 Jelzálogbank 413-— Leszámitoló 499 — Hazai 382-— Magyar bank 526 — Rimamurányi 687’— Salgótarjáni 709-— Közúti vasút 653-— Városi vasút 368-— Megnyitáskor a monarchia és Orosz­ország katonai mozdulatai a legnagyobb mértékben nyomot hagytak a kurzusokon, a mennyiben a szombati zárlathoz képest a vezető értékek 10—12 koronával ol­csóbban kezdtek íorgalomba kerülni. A hangulat igen nyomott volt, a spekuláció nem tudja, milyen hirt hozhat a legkö­zelebbi pillanat. Később a bécsi meg­nyitás után, mikor kiderült, hogy a bécsi tőzsde nem oly túlságosan pesszi­mista, mint a budapesti visszavásárlások történtek valamivel javultabb árfolyamo­kon. Forgalom alig volt, néhány kötéssel csináltak lanyhaságot, vagy szilárdulást. Gabonatőzsde. 1913. áprilisi búza 12 07 1913. áprilisi rozs 1155 1913. áprilisi zab 11T6 1913. májusi tengeri 7 87 Készáru: öttel magasabb. Cement- és betonáruk olcsó kiárusítása megkezdődött Belső postákért G. sz. a. telefon 3-99 Fefhiiiás Szatmárnémeti szak. kir. oáros I. ke­rületének nálasztó polgáraihoz! Folyó hó 26-án — kedden — este fél 9 órakor kérem a kerület választó polgárait, különösen a kereskedő urakat, hogy a kereskedő ifjak körében meg­tartandó nagy értekezleten teljes szám­ban megjelenni szíveskedjenek. Az értekezlet tárgysorozata: 1. Egy bizottsági tag helyére jelölés. 2. A választás körül való intézke­dések megtétele, a) bizalmi férfiak választása, b) rendfentartók, c) a szavazó helyiségen kivül sza­vazó lapok nyújtására alkalmas egyének kijelölése, d) a már felajánlott magánfogatokon kivül a még felajánlandó magánfogatokon a szavazattal bírók elkisérőinek válasz­tása, e) a szavazó helységben és a gaz­dasági és iparbankban felállítandó párt- iroda alkalmazottainak megválasztása, f) a két iroda közötti üzemközveti- tők megválasztása, g) szolgai teendőkkel való meg­bízás. 3. A megválasztottak jelvénynyel ellátása. Szatmárnémeti, 1912. november 25. Az értekezlet megbízásából : Thurner Albert. R cigányleány szerelme. Szatmár, november 25. A közkórház egyik kórtermében ösz- szeroncsolt tagokkal egy szerelmében csalódott cigányleány, Vadász Teréz haldoklik. Körülötte apácák sürögnek- forognak, várják, mikor váltja meg szen­vedéseitől a halál a szép cigányleányt. A leány hétfőn reggel öngyilkossá­got akart elkövetni s leugrott a most épülő adóhivatal állványáról. Véresen összeroncsolt testét a mentők szedték fel i a közkórházba vitték. Vadász Teréz két évvel ezelőtt meg­ismerkedett egy Nagy Jóska nevű cigány legénynyel. Az ismeretségből szerelem lett, a vége pedig az, hogy a cigány legény elcsábította a leányt, aki egy szép holdvilágos éjszakán odadobta magát neki. Azóta együtt éltek. A cigánysoron kibé­reltek egy kis szobát s ott laktak a leg­nagyobb egyetértésben, békességben. A eány munkába járt, a legény pedig éjsza­kánként a fényes kávéházakban hegedült. Ez a boldogság csak két évig tartott. Most, két év múltán egy napon uj lakó jött a cigánysorra, valami Kovács Róza nevű cigányasszony. Ez az asszony meg­irigyelte a fiatalok boldogságát, irigyelte Vadász Teréztől a szép, barnahaju cigány egényt. Kovács Róza erre a legényre vetette d hálóját. Elhatározta, hogy, ha törik­szakad, a legény az övé lesz, ő akarja bírni, ő akarja élvezni öleléseit, csókjait, neki kell a teste. Éjszakánkint, amikor a fényesen ki­világított kávéházakban hegedült Nagy Jóska, a csapodár asszony folyton ott ólálkodott mellette. Csillagos éjszakákon szerelmes sza­vakat suttogott a fülébe. — Csak téged szeretlek, csak téged akarlak. Bírnom kell, mert örülésig sze­relmes vagyok beléd. Testem egész me­legével, szivem teljes hevével szeretlek. Jóska, hallgass meg! Jóska eleinte félrelökte magától az asszonyt, ellentállott a csábításnak, ellent- állott mindannak, amivel el akarták térí­teni szerelmesétől. Egy napon azután, mintegy három hanappal ezelőtt, megtörött a szép cigány legény akaratereje. Teréz beteg lett, nem volt többé, aki, mikor éjjelente hazamegy, megcsókolja, nem volt többé, aki éjjelente a fülébe sugdossa: — Ne hagyd magad elcsábítani. Én jobban szeretlek, mint az a másik. Teréz betegen, beszállították a köz­kórházba, üresen maradt a cigánysori kis fehér ház. Amig Teréz a saját bajával harcolt, azalatt Jóska, a fényes kávéházak éjsza­kai muzsikása szerelmével és önmagával vívott kegyetlen, ádáz harcot. Úgy érezte, hogy ő nem szereti már Vadász Terézt, úgy érezte, hogy megunta már a vele való szeretkezést. Forróbb ölelés után, édesebb csók után vágyódott. Talán éppen akkor, amikor ezt gondolta, jelent meg előtte a csapodár asszony, a csábitó s ismét fülébe súgta szerelmes szavait. Jóska egy percig végigmérte tekin­tetével a szép, feketeszemü cigányasz- szonyt s azután magához ölelte s csók­jaival halmozta el. — Tied vagyok — suttogta fülébe. Azontúl azután együtt élt Jóska Kovács Rózával, megosztotta vele ágyát, keresményét. Mikor Vadász Teréz lesoványodva, némileg felgyógyulva kijött a kórházból, akkor már nem kellett többé Jóskának. A szerelmében csalódott leány egy ideig harcolt önmagával, megpróbálta, hátha le tudja győzni érzelmeit, hátha meggyógyul megsebbzett szive. Beteg szerelméből Teréz nem tudott kigyógyulni. Napról-napra jobban fájt a megtépett szív, a csalódott szerelem által ütött seb nem akart begyógyulni. A napokban azután egy rettenetes elhatározás villant meg agyában: meg akarta ölni a hűtlen legényt s azután ön­magát elpusztítani. Szombat este ezzel az elhatározással feküdt le. Reggelre azonban mást gon­dolt : nem öli meg a hűtlent, csak saját magát. Vasárnap délelőtt elment a tem­plomba : leimádkozta bűnét s talán a hűtlenért is imádkozott, hogy adjon neki az isten boldogságot. Délben, éppen akkor, amikor meg­szólalt a városban az ebédhez hivó déli harangszó, Vadász Teréz a Szamosba ugrott. Tervét azonban nem tudta végre­hajtani, mert kimentették. Vadász Teréz azonban nem állott el öngyilkossági szándékától. Hétfőn reggel, amikor megkezdték az uj adóhivatal épületénél a munkát, felment egy első emeleti állványra s on­nan leugrott. Úgy szedték fel az utca sarából véresen, eszméletlenül. Vadász Teréz öngyilkossági kísér­letét hamar megtudták a cigánysoron is, megtudta ezt Nagy Jóska is, aki, midőn meghallotta, csak ennyit mondott: — Rosszul tette, mert még mindig szeretem. Azután az asztalra borult s siratta volt kedvesét. Boros Imre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom