Új Szatmár, 1912. november (1. évfolyam, 180-204. szám)
1912-11-16 / 192. szám
radikális politikai napilap A szerzetesek adót fognak ezentúl fizetni. Ezt újságolja a hivatalos lap legfrissebb száma. És e hirévf. 192. sz. Sas átm Ar «IV érne 4 i november 16 Szombat adással egyidejűleg számot ad arról, hogy hány szerzet is van Magyarországon. A hivatalos lap 47 szerzetről tud, de sejtteti azt, a mit mi úgyis tudunk, hogy ennek a 47 szerzetnek közel száz rendháza van szerte az országban. Érdekes és furcsa olvasmánya hivatalos lapban a szerzetek sora. Kezdve attól, hogy alig egyből is ha kimarad a „szent“ szó, egészen addig, hogy egy rendnek — a hivatalos sorban a 22. számot kapta — ez a teljes neve és cime: „az assisi szent Ferenc kisebb testvéreinek rendjét alkotó Ferenc-ren- diek szent Cyrill és Methodról nevezett horváth tartománya.“ Furcsa olvasmány a szerzetek számontartása és nem vigasztal bennünket az sem, hogy most adózás szempontjából szerepelnek a statisztikában. (Mert tudni kell, hogy eddig adót sem fizettek ezek a szent szövetkezetek.) ... A jövedelmi adó végrehajtásával kapcsolatosan sorolta fel a miniszter azokat a szerzetes- és apáca-rendeket, amelyek megadó - zandók. Bizonyára azért, mert jö- | védelmeik vanrfkk, még pedig olyan jövedelmeik, hogy az állam — a mely pedig kegyes alázatossággal szolgálja a papok minden dolgát — szintén megsokaita és egy hányadát adóba kéri. Ez államgazdasági szempontból helyes, sőt mulasztás volt eddig is elhanyagolni. Csak csupán az a kétség támad ismét az emberben, hogy ezek a „szent“ férfiak és hölgyek, akik a szerzetes- vagy apáca-rend szegénységi fogadalmát olyan készséggel teszik le, avagy például a „sarutlan karmelita-rend“, amely alázatos spórolásban még cipőt se hord: hogyan lehet adóalany, miként gyűjthet ájtatos szelidségből vagyont, miből lehet olyan horribilis jövedelme, amelyből már az állam is megköveteli a részét ? Avagy a mezitlábos szemforgatás : mind csak komédia? így kell lenni és igy is van! Klastromok misztikus mélyén, zárdák istenes hangulatában szép halomba gyűjtik az aranyakat, drágaköveket, kincseket, nehéz borokat isznak, minden földi jóban duslakodva turkálnak, de levetik a saruikat, felöltik a szegénység álarcát és alázatosak, szegények, amikor „dolgoznak“, amikor a nép lelkére boriíják a sötétséget és koldus-sirámokat fognak sirni most is, ha az — adót kérik. És igazuk van nekik. Magyar- országon ma még nagyon jó üzlet Hz m SZUTmiR tárcája Kloroform. — Léon X&nrof. — Lolotte, voltaképpen Klementinának hívják” de Pál, a férje, Lolotte-nak nevezi, mert úgy véli, hoogy arcéle hasonlít Corday Sarolta arcéléhez. Lolotte nagyon beteg. Nagy kötés van a kisujján s olyannyira szenved, hogy az arca, a ha- lovány, csinos arca vonaglik fájdalmában, és a szegény gyönge idegei megremegnek, mint egy mandolin húrjai. Várja az orvost — mert operáció vált szükségessé — s Paul igyekszik megnyugtatni szegény kis becéjét. Lolotte : Nem fáj-e majd nagyon ? Pál: Oh, dehogy, babuskám! Egy kis vágás a késsel, ripsz-rapsz, és már rendben is van. Lolotte (reszketve ijedtségében) : Mily borzasztó ! Rágondolni is ! De ugy-e, hogy elaltat kloroformmal ? Pál: Mily nevetséges volna, egy másodpercig tartó fájdalomért! Légy már egy kissé bátor . . . Lolotte (duzzogva): De én nem akarok bátor lenni! Nem akarok! Én csak szegény, gyönge asszony vagyok. Elvégre nem vagyok Napoleon gránátosai közül való, a kik egyszerűen azt se mondták, hogy" „nyekk“, mikor golyó járta át a szivüket. Pál (komolyan): Hallod-e, kis babám kérlek, ne kloroformoztassad magad. Lolotte (szinte sírva): De miért ne ? Bizonyosan attól félsz, hogy akkor többet kér az orvos. Pál (felháborodva): De Lolotte ! Lolotte: Hát öröm az neked, ha szenvedni látsz, kiabálni hallasz engem? Mily rossz, mily kegyetlen, mily érzéketlen szived lehet neked! Pál: Hogy mondhatsz olyat! Mily szívesen vállalnám át, ha lehetne, min den fájdalmadat . . . Lolotte: Akkor hát miért nem akarod, hogy kloroformoztassam magam ? Pál: Mert van olyan természet is, mely nem bírja el a kloroformozást, a kinek rossz hatással van a szivére . . . Lolotte : De az ember legalább nem szenved a műtét alatt! Pál (habozva:) Sőt volt eset, hogy kloroformmal elaltatott emberek fel sem ébredtek, többé. Lolotte (nyugtalanul): Csak azért mondod hogy megijessz vele . . . Pál (komolyan): Esküszöm, hogy nem! Csak nem akarom, hogy klorofor- moztasd magad . . . (Gyöngéden.) Képzeld csak el, mennyire aggódnám. Folyton csak az járna az eszemben: „Ha most nem ébred fel többé az én kis Lo- lotteom, ha magára hagyná e földön az ő szegény Palikáját, — mi lesz akkor Paliból ? Meghalna ő is!“ Lolotte (idegesen): Kérlek ! Hiszen fűszer-, csemegeáruk, lalak, konservek, teák, ea-sütemények és likőrök a: sir 1 É f i! ■MSEamiBaESMtóÉsMEroB TELEFON sáros! bérpalota 336 Ära 6 fillér«
