Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)
1912-10-13 / 164. szám
1912. október 13 V \j 2. Gidai üjMMi Szatmárnál) Sándor János ny. belügyi államtitkár, már ezelőtt mintegy 15 évvel, főispánsága idejében bevezette a megyei telefont, sőt az idén a Szolnok-Doboka megyei is létrejött már. Jelen cikkem tulajdonképeni célja ugyanaz, mint a Szatmár városi erdők rentábilissá tételénél és a Községi Takarékpénztár megalapítása ügyénél, hogy t. i. az illetékes tényezők figyelmét a megye telefonhálózat bevezetésére felhívjam. Ha ezen kezdeményezésem megvalósul, úgy megyénk intelligenciája egymásnak csodálkozva fogja ják mondani. „Csak azt nem értem, hogyan lehettünk mi eddig telefon nélkül?!“ Neuschlosz Dezső th. biz. tag. Ki [esz a Biky Károly utódja? — Az „UJ SZATMÁR“ tudósítása. — Szatmár, október 12. Meghalt a király, — éljen a király! A Biky Károly halálával megüresedett szatmári ref. lelkészi állás betöltésével már igen komolyan kezdenek foglalkozni a szatmári ref. egyházközség tagjai. Ki legyen a Biky utódja ? Kit válasszanak a Tabajdy örökébe ? Mint halljuk, az egész egyházközség figyelme és érdeklődése egy jelölt személyében összpontosul és ez Baja Mihály, a múlt hónapban Szac- máron járt amerikai lelkész. Örömmel vesszük és adjuk tudomásul ezt a hirt, mert a Baja Mihály megválasztása által olyan ember fogja betölteni a lelkészi állást, aki nemcsak méltó lesz elődeihez, de akire a szatmári ref. egyház és az egész város társadalma büszke lehet. Baja Mihály jelenleg amerikai lelkész, az amerikai nyugati egyházmegye főjegyzője, helyettes esperes, temeame- gyei születésű magyar. Középiskolai tanulmányait Temesváron végezte, ahol Szabolcska Mihály felfedezte benne a papi hivatásra való rátermettséget és a poétát. Mert Baja Mihály a mellett, hogy kiváló tehetségű, lángeszű teológus, — a fiatal költőgárda egyik legtehetségesebb s leg- magyarabb tagja, akinek számos költeménye jelenik meg az előkelő szépirodalmi lapokban. Mint szegény szülők gyermeke, már zsenge fiatal korától kezdve önerejéből tartja fenn magát, kezdetben természetesen támogatva Szabolcska Mihálytól, aki atyai jóindulatát később sem tagadta meg pártfogoljátok A középiskolai tanulmányok elvégzése után Debrecenbe került s teológiai tanulmányait Debrecenben, majd Budapesten végezte kitűnő eredménynyel. Teológus korában már oly elismerésnek örvendett egyházi körökben, hogy amerre az ország különböző helyein megfordult, mindenütt ott akarták fogni papnak. Losoncon valóban vállalt is segéálelkészi állást, azonban az ő költői lelke más hivatást érzett. Az Amerikába kivándorolt magyarok lelkipásztora vágyott lenni, hogy az Isten szeretető mellett a hazaszeretetei is ébren tarthassa az idegenbe szakadt magyarok lelkében. Tervét valóban sikerült megvalósítania, mert a ref. konvent 4 év előtt kiküldötte Amerikába lelkésanek. Négy évi távoliét után a honvágy hazahozta és magyarországi kőrútjában meglátogatta a szatmári ref. egyházat is. A múlt hónapban volt közöttünk. Mindnyájunk lelkében feledhetlen benyomásokat keltett az ő magas szárnyalásu prédikációja. És most őt akarják megválasztani a hívek az üresedésben levő lelkészi állásra. Mint halljuk, még Magyarországon van s táviratilag lett felkérve a jelölés elfogadására, amely kérelemnek örömmel eleget is tett, mert úgy érzi, hogy mindenütt jó, de mégis csak legjobb otthon a magyar embernek ebben a hazában. Őszintén örülünk és gratulálunk ehez a jelöléshez nemcsak ,a ref. egyháznak, de az egész város közönségének, mert meg vagyunk győződve, hogy Baja Mi- hályra büszke lesz Szatmár város társadalmának minden rétege. 1 piaci iraiil is i lilpini. Kérelem a ftiapfásfiez. — Az „VJ SZATMÁR“ tudósítása. — Szatmár, október 12. Régen és sürjen hangzik fel a panasz a piaci árusok részéről, hogy amúgy is elég nagy nyomorúságukat szinte erőszakkal tetézi a helypénz-szedők indokolatlanul túlzott szigora. A helypénzszedők valósággal basás- kodnak a piac árusain, akiket nem kiméinek sem a helypénz besanyargatásá- val, sem durva bánásmódjukkal. Ezer és ezer visszafojtott panasz, évek óta csak halkan, titokban kitörő »Stpii-llniiral« Hsfsgépek megmunkálnak finom és vastagszálu pamutot ugyanazon gépen. t: BészlBtlizetssre is. í pályaudvaron senki sem várta. Beugrott egy kocsiba, elképzelheted, meglehetősen nyugtalanul. Éjjel volt . . . mikor a házmester fülkéje előtt elhaladt igen halkan vetette oda a nevét, vagy talán egyáltalában nem is mondta. Lábujjhegyen siklik fel a lépcsőn ... a fiú amúgy sem lármás és valami sejtelem azt súgta, hogy még a szokottnál is óvatosabb legyei-.. A kulcs a zsebében volt. Lassan felnyitja az ajtót... az előszobát sötéten találja.. Semarre éppen itt tartott, mikor egy barátja szemközt jött velünk és karon- fogta, s valamit a fülébe súgott. Semarre erre bocsánatkérőleg fordult hozzám. — Bocsáss meg öregem várnak, majd legközelebb befejezem a történetet! S tovasietett barátjával. Én természetesen szerettem volna a dolog végét ismerni. Rövid idő múltán, a börzén találkoztam Semarreal. Egy csoport börze-ágens között talált. Mohón karonfogtam: — Nos? és az anekdotád? ... várom a végét . . . tehát Főin hazatér . . . — Ah igen! kitűnő dolog . . . Hát képzeld csak, Főin hazatér, s az előszobát sötéten találja. Ez elég furcsa, ugy-e bár? Gyöngéden kinyitja az ajtót ... a kis szalon is sötét. Főin átmegy az ebédlőbe, gyufát gyújt és az asztalon fekvő ételmaradékok után Ítélve, látja, hogy itt igen jól vacsoráztak... a szomszéd szobában hangokat hall... a vére felforr... E pillanatban valaki harsányan elkiáltja : — Az arizoni papírok emelkedtek! Semarre egyszeriben a faképnél hagy, e szavakkal: — Akkor siessünk . . . biztosítsunk nehányat! — Hé, és Főin? — Majd elmondom legközelebb! S már tovatűnt az embertömegben. Végre, múlt csütörtökön ebéd után szemben találkozom Semarreal, ki békésen szivarozva sétált a boulevardon. Gyorsan karonfogtam: — No öregem, most el nem engedlek, mig mem meséled a Főin anekdotát! — Ah igen! Főin és Jane!... mintha a nyelve kissé nehezen forogna, amint folytatta: — Ott hagytam el, ugye, hogy Főin éppen felakarta nyitni a . . . az ebédlő melletti szoba ajtaját . . . igen ... igen ... hát felnyitotta ... és ott látta . . . mit gondolsz, mit látott . . Ezret teszek egy ellen, hogy ki nem találnád... ott látta... Puff! Semarret egy omnibusz hátba döfi . . . még pedig olyan szerencsétlen módon, hogy a kerekek alá kerül és két perc alatt kilehelli a lelkét . . . Ez végre nem lett volna különösebben fontos, ha megtudtam volna, amit akartam. Hogy őrülésbe ne essek, felidéztem Semarre szellemét. Komolyan és ijesztően jelent meg a kékes árnyalak. — Semarre — könyörögtem — fejezd be a Főin anekdotát. Megőrülök, ha a végét meg nem ismerem! — A Főin történet... ah! igen, nagyon mulatságos anekdota volt. De azóta megtudtam, hogy egy szó sem igaz belőle ... és igy... S Semarre lelke tovatűnt, én pedig nagyobb bizonytalanságban maradtam mint valaha. Leon Goupille. Modern rukaíestés 0*41 Le^szeí)b ruhatisztitás bármily divatszinre sHidJidjüir m dB vegyileg száraz utón. Gyár főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinczy-u. 17., Attila-u. 2., Nagykároly: Széchényi-u. 31. Alapittatott 1886