Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)

1912-10-02 / 154. szám

Kitört a háború fl páros hioataloi órái. Vissza i sötétségbe! ' radikális politikai napilap a Balkánon és veszedelme most már teljes komolysággal fenyeget ben­nünket. Megbízható je­lentéseink moz­gósítási hireket hoznak, melyek­ről most már fel- tétlenül bizo­nyos, hogy fedik a valóságot. Az európ ai nagyhatalmak­nak nem volt elég erejük arra, hogy a balkáni lőporos-hordót megóvják a felrobbanástól. Hogy azután mit jelent ez a balkán-háború a monarchiára, azt legfeljebb jósolgatni lehet, de biz­tosan előrelátni nem. Egész erőnkkel síkra kell szál- lani már a területi integritás meg­óvása céljából is. Holott pedig itt meg nem állhatunk, mert hiszen összetett kézzel csak nem nézhet­jük, hogyan osztják föl a nagyüa- talmak a Balkánon való befolyást maguk között. Nem is szólva arról, hogy Törökországnak esetleg vég­napját jelentheti egy ilyen balkán- háború s ez esetben a monarchiá­nak is meg kell kapnia a maga osztályrészét. Ez az osztályrész pedig nem is olyan kicsinylendő. Hiszen századokon keresztül a mi hivatásunk volt Nyugat-Eu- rópa kultúráját a keleti kulturát- lansággal szemben védeni. Mi tar­tottuk a hátunkat a Balkán felé és nyomtuk vissza az onnan fenyegető veszedelmet, mialatt Európa nyu­gati államai úgyszólván a mi vé­delmünk alatt fölszerelték magukat a kultúra minden attribitumaival. A dunai nagyhatalom címét kaptuk I f. évi. 154. §z. Ssatmá r-N émeil 1912 október 2 Szerda azzal a feladattal, hogy védelmez­zük a muzulmán ellen az európai keresztény kultúrát. Nos tehát, ha ennek a föladatnak megfeleltünk és erre jók-voltunk, meg kell kap­nunk türelmünk és munkánk diját annál az osztozkodásnál is, amely a Balkánon készül. Nem lehet ro­konszenves szabad népek előtt egy más nép letiprása, országának el­kobzása és a magyar bizonyára már a népek testvéries érzésénél fogva sem nézi rokonszenvvel a török testvérnemzet pusztulását. A mennyi befolyást csak tud érvénye­síteni arra, hogy a török katasz­trófa minél messzebbre tolassék: úgy ezt érvényesíteni is'fogja. Ha azonban a vég meggátolha- tatlan és ha Európa nagyhatalmai rendet akarnak csinálni az európai békét folyton veszélyeztető félszi­geten és ha ennek a hatalmak osz­tozkodása lesz az eredménye, ab­ból monarkiánknak is erőteljes mértékben kell részesednie. Területi és hatalmi gyarapodás lehet tehát egy ilyen európai háború ered­ménye, de hogy gazdaságilag mi­lyen katasztrofális jellegű lehet ez, ezt elképzelhetjük most, amikor látszik, hogy idegen hatalmaknak egymással való háborúskodása a pénzpiacot olyan válság elé állí­totta, amely egész közgazdasági életünket megbénítja. Képzelhető, hogy milyen állapotba kerül tehát akkor pénzügyi és közgazdasági állapotunk, ha majd mi kénytelenit- tetünk háborút viselni ! 50 százalék megtakarítás, ha házilag készítjük likőreinket, melyek jóval kel­lemesebb izüek a gyárilag készülteknél. Mindenféle Ízben kaphatók, is üvegecske ára 60 fillér. Főrak­tár: Brünn Sándor gyógyszertárában a „Meg- — váltóhoz“ Szatmár Deák-tér 15. szám — Csak mindig hátra és sohasem előre! Bizonyára ezek a jelszavak vezették egyik előkelő s tekintélyes tagját a tör­vényhatósági bizottságnak, mikor a leg­utóbbi közgyűlésen erősen kikelt a tanács azon javaslata ellen, mely a városházán az egyfolytában való hivatalos órák tar­tásának egyszersmindenkorra leendő el­rendelését célozta. És a heves kitörés alatt kiderült, hogy a hivatalos órák egy­folytában tartása ellen egyetlen egy ki­csinyes, mondhatni gyerekesen naiv érv hozható fel, — éa ez az, hogy a tisztvi­selők 8—2-ig csak 6 = ejtsd, mondd, halld, ird és olvasd Hat óra hosszat dol­goznának egy nap, mig a „régi jó“ rend­szer mellett 8—12-ig és 2—5-ig 3 és 4 = 7 azaz hét óra hosszat kötelesek dolgozni, s igy a város naponkint és tisztviselőn- kint 1, azaz egy órai munkaidőt veszítene ami pedig bizonyára a teljes anyagi tönk szélére juttatná. Már t. i. a várost, s a bizottsági tagok mind- mind éhen pusz­tulnának, s a tisztviselők pedig elefán­tokká híznának a virilisek imigyen lenyú­zott zsírján. így aztán a közgyűlés elvetette azt laz indítványt, amely a hivatalos óráknak egyfolytában tartására irányult és állást foglalt a régi, avult, korhadt, ósdi rend­szer mellett azon kicsinyes ok miatt, hogy naponkint egy órával gazdagabb legyen a város. Pedig ha már egyéb te­kintetekben nem tudjuk, nem akarjuk a város fejlődéseinek irányát a kor igényel­nek megfelelően modern ösvényekre te­relni, — legalább a külszínt, a hitvány látszatát igyekeznénk mutatni annak, hogy beléptünk a modem városok közé. Városunkban levő összes állami, sőt magánintézmények is már bevezették az egyfolytában tartott hivatalos órákat, amihez az összes iskolák, üzletek, ban­kok, kereskedők, ügyvédek, orvosok al­kalmazkodtak, szóval az tg ész város kö­zönsége nyugati rendszer szerint rendez­kedett be, — csak a városházán van Ázsia. A közgyűlés rendelkezése úgy szól, hogy október 1-től kezdve vége a nyári rendszernek, s kezdődik a régi módszer szerint való munkaidőbeosatás, — t. i. reggel 8—12-ig és d. u. 2—5-ig. Tegnap­íkg. csemege ai jf|gg Kosársételsél ■ Wallon Henrik utóda Duha SZŐ11ŐD4 Ilii. 60fill. S Tivadar és Géza. Szatmár. Ára 6 fillér. n

Next

/
Oldalképek
Tartalom