Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)

1912-10-06 / 158. szám

2. Gidai üjMmm 1912. október 6 lőtt? Október hatodikán ennek a másik, ennek a fátyolos történe­lemnek utolsó fejezete zárult le s a miért a kurucok vére folyt, a miért a honvédek tűzbe rohantak — a nagy, szent törekvés — velük tűnt el, kicsiny szivekbe nem fér­vén bele, a nagyokkal sirba hullt? Csakugyan elzengett már az „elvé­geztetett“ ? Csakugyan nincs már folytatás ? Aludjatok októberi vértanuk, mert nyilnak már a szemek, sza­kadoznak a régi sebek, tépődik a sűrű, gyászmagyarok-szőtte fátyol... Aludjatok, mert mozdul, ébre­dezik már a magyar !! leipiii nyitva Márkus Royal kávéháza. Hideg buffet. Saját termésű tokaji boraim állandóan csa­pon. Mely- és hab-leves. MÁRKUS SRMÜ, ROTÁL KÁVÉS. A láposi vasút. Szatmárvármegye október hó 10-én tartja őszi rendes közgyűlését. Ezen a gyűlésen a szokásos pótadókon kivül az alispán 3% pótadó engedélyezése iránt fog javaslatot tenni, bizonyos létesitendő helyiérdekű vasutak segélyezésére. Ezek a vasutak a következők: 1. a Halmi—Bikszádi, 2. a Láposvölgyi, 3. a Nagykároly—Fehérgyarmati és 4. a Nagykároly—Peéri. Megjegyezzük, hogy f. évi május hó 9-én a vármegye ezekre a 3% pótadót már egyszer egyhangúlag megszavazta, sőt a Láposvö!gyi-re tavaly is megsza­vazta egyszer a 200,000 koronát. Nem akarunk annak tárgyalásába belebocsátkozni, hogy a négy vasúti;ól kettő Nagykárolynak jut, a megye szék­helye csak elvárhat annyit, hogy a bizott­sági tagok keze ő feléje hajoljon, inkább azt kívánjuk leszögezni, hogy a minisz­ter már két Ízben nem hagyta jóvá a vármegye hozzájárulását a láposi vasút­hoz, most állítólag azért, mert nem név szerint való szavazással történt az egy­hangú döntés. Ez a vasút már régen készen le­hetne, a gőzgép már fütyölhetne arra felé, annyi ideje vajúdik, pedig tulajdonkép nem hiányzik hozzá egyéb, mint a vár­megye hozzájárulása. Mi értelme van akadályozni azt, ami mindenkinek üdvös és hasznos ? A láposi vasút 79 5 km. hosszú lesz. Elindul a Czibles havas alól Tőkésről, F első-Szőcs, Alsó-Szőcs, Domokos közsé­geken át Magyar-Láposra jön, ebbe az életre való, forgalmas kis magyar vá­rosba, onnan Istvántelep, Kohpataka, Nagy­hegy, Rózsapataka állomásokon át Kápol- nok-Monostorra, amelynek marhavásárai messzeföldön híresek, majd Berencze, Kénfürdő, Gyertyámos, Pusztatelek, Sán- dorfalu, Laczfalu érintésével Felsőbá­nyára és Nagybányára érkezik s igy a Szatmár—Budapesti fővonalba. Ezek az állomások egészen Sándor- faluig mind Szolnok-Dobokában feküsznek, sőt egyidejűleg tervbe van véve egy másik ág is, Magyar-Láposról Domokoson, Rogozon át Oláh-Láposig, szintén Szolnok- Dobokában. S igy egy szomszédos vár­megye felső részének a forgalma ide terelődik felénk. Nagy jövője van ennek a vasútnak, nemcsak ásványbeli termékeket fog erre felé szállítani és érdeklődő kereskedelmi közönséget, de a munkás viszonyokon is- segít, amennyiben arra felé sok a munkás, mig nálunk annak a hiányát érezzük. Érdekes, hogy Szoluok-Doboka vár­megye, dacára ennek a körülménynek, mégis 200,000 koronát szavazott meg két év előtt a vasútra, mert belátja, hogy a lokálpatriotizmusnál többet ér az a keres­kedelmi forgalom, amit a Lápos vidékén fog ez által megteremteni. Nagybánya városa szintén 200,000 koronával,- Szatmárvármegye 100,000 ko­ronával, Felsőbánya 100,000 koronával járult hozzá a költségekhez. Több alagúttal biró, hatalmas hegyi pálya lesz ez, amely 14 millió koronába kerül 8 rengeteg őserőt, kincset fog föl­tárni. Szakértük állítása szerint mindjárt kezdetben naponként két tehervonatra lesz szükség. Semmi kétség benne, hogy a vár­megye most harmadszor is meg fogja szavazni erre a vasútra a költségeket, a 200,000 korona hozzájárulást, megszavazza névszerint is, hisz amit a bizottsági tagok nyíltan megtettek összesen, azt megteszik egyenként is. De most már elvárhatjuk a minisztertől, hogy üres formalitásokkal ne hátráltassa a nagyjövőjii vasútnak a sorsát s végre adja meg hozzá a jóvá­hagyást, mert minden elmaradt, elhanya­golt év sok százezer korona veszteséget jelent annak a vidéknek, amely ettől várja fölvirágozását. ZPONTi SZELLŐD B, étterem és kávéliáz Mátészalkán. tötöMiiiMiiUBitolstefevB. Talay Pál wiéllis. um és iüseüiies íiszBiééiís. POblTIKfll RIPORTOK. Budapest, október 5. Háború és béke. A Balkán megint szerepel. A Balkán egyáltalában mindég aktuális. Mikor teg­nap először telefonálták Berlinből, hogy a tőzsdén nagy pánik van, mikor este az utótőzsde Budapesten 85 kor. 30 fil­lérjével kínálta a Magyar koronajáradé­kot, s a Ganz részvények 16%-os esést mutattak. Mikor megtudtam, hogy Krausz Simi, a budapesti börze koronázatlan ki­rálya 10 millió korona erejéig van érde­kelve a contramauieben, akkor egészen komolylyá vált az ügy a Balkánon. Hó­napok óta, sőt talán évek éta, lehetne mondani, folytonos a forrongás és ha percekre ki is tisztul az égbolt a Balkán fölött, Európa legizgatóbb promlémája még mindig a szaioniki völgyben és abban a hegyszorosban fekszik, mely örökös ha­tárvillongások forrása, egyrészt a Monar­chia, másrészt Szerbia, Montenegró és Törökország között. Lesz-e háború, vagy nem lesz, ez még kérdéses ma. Egy azonban bizonyos, a háború előszele felér egy kisebb háborúval, egy háború­val a zsebek ellen, mely megdrágult kenyér, hús éa egyéb elemi életszükség­leti cikkek értékemelkedésével viseltetik a spekuláló nagytőke részéről, mi elle­nünk, kispolgárok ellen. Világos, hogy a háborúban nem Szerbia, vagy Monte­negró, vagy akár a Monarchia lesz a nyertes, mert hiszen az állampolgárok nagy része csak vészit a háborúval, ellenben nyertes csepeli Weisz Manfréd és nyertes lesz Krausz Simi és még tudom is én kik, akik jóeiőre spekulál­nak és akik a mai fejetlenségből kitud­ják hámozni azt, hogy tényleg odvész-e valakinek a feje. * Valakinek a feje föltétlenül szüksé­ges a békéhez. Nem ugyan a külpoliti­kaihoz, hanem a belsőhöz. Ezt a fejet azonban nem akarják adni. Nagyon okos fej, nagyon értékes fej, természetesen a gazdájának. Lukács Lászlóról van szó. Ma Magyarországon mindenki akarja a békét. Főként pedig akarja Lukács, de ez az akarás nem terjed nála annyira, hogy lemondjon arról a zsiros állásról és arról a politikai prestidgéről, amit addig gyakorol, mig az ő feje, nemcsak az ő feje, hanem egyúttal a munkapártnak és a ministeriumnak is a feje. És itt kompli- kálódik a kérdés. Öntudatos politikus, aki egész a végletekig vitte az ellenzéki politikát, nem egyezhet meg Lukácscsal. Valami áldozatot feltétlenül kell hozni. Nagyon érthető, ha Lukács a saját fejét tartja a legnagyvbb áldozatnak, de vi­szont nem szabad csodálkozni, ha mi nem tartjuk olyan értékesnek a fejet, mint az ország nyugalmát és utóvégre megint arra lukadunk ki, ahonnan elin­dultunk, hogy esnek a papirok, hogy drá- g«l a kenyér, hogy hitelünk tönkre van menve és talán mégis lesz háború, külső és belső egyaránt, s ebbe a háborúba akarva, nem akarva, odavész a Lukács feje. * Úgy általában a nóphvngulat nem veszi nagyon komolyan a háborút. Vala­hogy hozzászoktunk. A budapesti polgár­ság általában elég gyáva, de egy pár hónap óta, mióta rendőrkardok elég híd- és csatorna-csövek, itató vályúk, beton oszlopok, víztartó-medencék és mindenféle beton­dolgok valódi jó minőségben s csinos kivitelben kaphatók IEII1 llí7 Mása Bertalan és Ffa Betonifárában. Telefon: 260.

Next

/
Oldalképek
Tartalom