Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)
1912-10-30 / 178. szám
\ KARTAC. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ez a név valami hőslelkü délszláv kecskepásztor neve ebben a háborús világban Nem ez a név, akármilyen hang zása van is, egy békés honfitársunknak a neve. Még pedig nagyon jeles honfitársunké. Úgy kell lenni, mert a földmivelési miniszter állami ösztöndijjal tüntette ki. Éppen most, amikor az állam is kétszer veri a fogához a garast mielőtt kiadná. És ez a Kartac nevű jelesünk most kapott az államtól harmincezer koronát, amint a szaklapok Írják. A szaklapok írják: tehát nyilvánvaló, hogy Kartac se nem költő, se nem festő, se nem szobrász. Eféle mesteremberek se a szaklapokban nem járatosak, se harmincezer koronákat nem kapnak az államtól, még harmincán együttvéve sem. Nem. Kartac valóban nem ilyen szabad pályán működik és nem a Művészet ir róla, se nem a Budapesti Szemle. Kartacról a gazdasági szaklapok Írnak, mint a magyar föld kitűnő szülöttéről, aki az ördög tudja, hány méter-szekund gyorsasággal halad előre pályáján. No igen, mert ez a Kartac, akire ebben a zűrzavaros világban is atyai gondja van a kormánynak, — ez egy versenyló, engedelmet kérünk. Az engedelmet pedig nem az olvasótól kérjük, hanem ő paripa- ságától, hogy ezen a helyen szólunk róla, ahol máskor csak emberek és emberek dolgai kerülnek szóba. Inkább szomorúsággal, mint maliciával Írjuk ezt s mindenesetre néma irigységgel is Kartac iránt, aki olyan jól tud szaladni s akinek olyan jól szolgált a szerencse is. Mert — már megint engedelmet kell tőle kérnünk az összehasonlításért — sok futós lova van rajta kívül is ennek gaz országnak, de azokat nem veszi észre senki. Igen, vagyunk tízszer ezrek és százszor ezrek, akik nem tiz percen, nem egy órán, hanem egy egész életen keresztül futunk, futunk inszakadásig, térdmegrogyásig, futunk a halálos kidülésig — de csak ostor- csapásokkal és oldalbarugásokkal van találkozásunk, a harmincezer koronákkal soha. Minket, a kenyérmező ösztövér kengyelfutóit soha észre nem vesz az állam, mert nem juttatott a sorsunk négy lábat és nem istápoljuk a szeretett haza föllendülését: versenyt szaladván a túrion. No, talán nem is egészen igazságos ez a panasz. Vannak az államnak ösztöndíjai emberek számára is. Vannak, — de beszéljünk halkabban, mert a lovaknak jó fülük van és rossz néven találják venni, hogy az államnak másra is van gondja, nemcsak ő rájuk. Van bizony, a kereskedelmi miniszter például most hirdet pályázatot technikusoknak való ösztöndíjakra. Tiz technikus kaphat évi ezer-ezer koronát. Persze, megkell érte dolgozni. Tanulni szorgalmasan, kollokválni, vizsgázni — ez még mind rendjén van. S kötelezvényt adni arról, hogy a végzett ösztöndíjasok mint kész mérnökök tiz esztendeig az államot fogják szolgálni — s ez mintha már nem volna rendjén. Hogy az ország java mérnökei — mert hiszen csak jelen diákok juthatnak a stipendiumhoz — java erejüket kössék le az államnak: ez olyan uzsurakamatja a négyezer koronának, amilyent ha privát ember szedne, becsuknák érte. Meg is érdemelné. Nini, nyilván beszélhetünk hangosan. Kartac és rokonai nem sértődnek meg és nem fogják irigyelni a technikusok ösztöndíját. Hanem megállapodnak abban, hogy Magyarországon mégis csak jobb lónak születni, mint embernek. flmi mindenkinek nagyon sürgős. 3ön a „Dégrebajtási eljárás.“ — Tessék adót fizetni. — Szatmár, október 29. Jámbor adófizető illetve adót nem fizető polgár, aki eddig az 1883. évi XLIV. t.-c. 55. §-ának teljes figyelmen kívül hagyása mellett gyűjtötted az adóhátralékodat, hogy öregségedre legyen miből élned, — eddig sohasem tudtad, hogy Szatmár város piszkos utcáin mibelépsz. A város atyai gondoskodása most hirdetményileg tudatja veled, hogy beleléptél — „a folyó évi 1913. negyedik negyed második havába.“ És soha nagyobb fellépést nem követtél el, mint akkor, mikor beleléptél abba, amit a poJgármester hirdetése ilyen szépen nevez meg. Ezután a belépés után ugyan hasztalanul fogod törölni a cipődet, mert ennek drága az ára. A negyedik negyed második havába való belépésnek ugyanis az az igen drága ára, hogy a beléptijegyre rámed a magad és gyermekeid betevő falatja, a párnád, a feleséged loknija, a müfogad. Mert — amint ezt tovább mondja a hirdetmény — mos már mindenki kötelez: „ . . . úgy az állami, mint a községi adó és útadójának negyedik negyedrészét folyó évi november hó 15-ig a városi pénztárba mindenki fizesse be annál is inkább, mivel ezen időn túl a folyó évi adók után késedelmi kamat fog számíttatni és december első napjától a végrehajtási eljárás fog alkalmaztatni. Egyúttal értesittetik a közönség, hogy úgy az állami, mint a községi adóhátralékokat valamint az útadó, iparkamarai illeték, hadmentességi dij, jog- és bélyegilleték, ipartanodái tandíj, ilieL évi. 178. sz. Saatmár.MémetJ 1912 október 30 Szerda Itteni Szamoshomoft kapható aae Ára 6 fillér.
