Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)
1912-10-29 / 177. szám
radikális politikai napilap A cárevics A cárevics ellen elkövetett merénylet nemtelen, oktalan és fölháboritó. Ártatlan gyermek ellen irányult, aki igazán nem tehet arról, hogy atyjának, a cárnak á!F|| egyik alattvalóját JÍT megsebesitették ““ a katonák, amikor a szabad_______________ ság mellett tűn te tett. Még ha a cárok fiainak a közönséges halandóké fölött tündöklő intelligencia volna is születésükből osztályrészük, mit tudjon egy gyermek a szabadságról és elnyomatásról? De nem is a cárevi- csen állott boszut a hűtlen alattvaló őt csak tudatosan használta eszköznek. mert a gyermeken ütött seb kétszeresen fáj annak, akinek voltaképpen szánta: a hatalmas cárnak. Lehet, hogy a föld leghatalmasabb urának talán tudomása sem volt annak idején a hangos tüntetésről, amelyben a kertész is mélyen megdöbbentő felségsértéssel netán halált kiáltott a cárra. Mert lehet, hogy a tüntetés nem is volt hangos s csak inkább kenyérért lázongtak a különben hódolattól olvadó hü alattvalók. De a cárért mindenkor halni kész kitűnő rendőrség, amely a mindenható nagy ur életéért kötelességtudóan annyira remeg, nagy veszélyt látott a tüntetésben és a nem kevésbbé kötelességtudó katonasággal szétverte a tüntetőket. Mert nincs fenyegetőbb veszély az éhesek csordájánál. Előtte semmi sem szent, ki tudhassa, talán még a cár felséges személye sem ? A nem válogatós szuronyok igy vérezték meg a !. évi. 177. sz. Sxatmár>Németl 1912 október sok között ezt a Vasziljevet is, aki ime a cáron állt boszut, mert ő a félelmes rendőrkardok és katonai szuronyok legfőbb irányitója. A cár, a békés indulatu, a kegyes cár pedig, aki napjában a jámborság és istenfélelem kegyes ihletével többször csókolja meg a szentképeit, ugyannyiszor, áhitatos imákat mormolván, — W^il«gyes cár most félelmesen dühös. Mindenki gyanús neki, aki él s nem ment meg ettől a gyanútól a legrégibb patináju előkelőség sem, amelynek hűsége ismert, mert örökletes. Éjjel tartanak razziákat ezúttal nem le- bujokban, de a bojárpaloták szalonjaiban a rendőrök. Most már bizonyára nem a fiában halálra sebzett, a kegyetlen fájdalmában boszuért lihegő cár atyus tudta nélkül. Lehet, hogy bűntársakat találnak, lehet, hogy csak amaz egy alacsony származású Vasziljevet köti föl a hóhér. A cárevics meg, reméljük, fölgyógyul, hiszen milliók fohásza könyörög érette, közöttük több ezer szent pap hathatós imádsága. A gyertyákkal, a kolostorok és templomok javára való alamizsnákkal bizonyára szintén nem fukarkodnak. S a szerencsés fölgyógyulás örömére az alattvaló Knak még majd talán tüntetni is szabad lesz. Ámde az éhezés, amely a cári család nyugalmát fenyegető tüntetéseket okozzá, vájjon meg fog-e szűnni a hatalmas birodalomban? Biztosabban lesznek-e ezután a hü alattvalók afelől, hogy legalább panaszkodni szabad majd, ha éhség kínozza a sohasem eléggé lojális gyomrokat! Biztosabbak lesznek-e afelől, hogy jajszavukra nem kell mindjárt szuronyoktól félniük? S a békés cár atyus, aki most sebzett fia életéért remeg, jobban fogja-e majd ezután becsülni és becsültetni az emberéletet? Vájjon el fog-e halaványulni a régi sóvárgás, amely ezrek és ezrek vére árán akarja kitolni a nagy birodalom határait a távol Keletre és a hozzánk közel Délre? . . . I magyar Protestáns Irodalmi Társaság gyűlése. — Az UJ SZATMÁR tudósítása. — Szatmár, okt. 28. Nagyarányú, impozáns keretekben tartotta meg vasárnap gyűlését a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság. A gyűlésen igen sok előkelőség vett részt. így Zsilinszky Mihály o. b. t. t., Antal Gábor dr. és Balthazár Dezső ref. püspökök, György Endre v. b. t. t., Szűcs Farkas dr., Mosznyik Endre lutheránus theológiai igazgató, Sörös Béla ref. lelkész, Prussinszky Pál és Gyökössy Endre dr. A vendégek egyrésze szombat este a Budapest felől jövő gyorsvonattal érkeztek Szatmárra. Az állomáson a társaságot dr. Vajay Károly polgármester fogadta. Az érkezők, akik közül Zsilinszky Mihályt dr. Keresztszeghy Lajos, Antal Gábort dr. Vajay Károly, dr. Balthazár Dezsőt és Kiss Dezsőt Helmeczy József országgyűlési képviselő látta vendégül, mig a többiek a Pannónia szállóban voltak elszállásolva. A közgyűlés. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság közgyűlésén, amelyen több száz ember vett részt, vasárnap délelőtt tartotta meg az Iparos Otthon helyiségében. A közgyűlést megelőzőleg a láncos templomban istentisztelet volt, amelyen dr. Balthazár Dezső püspök imádkozott. Utána Sörös Béla ref. lelkész mondott magasszárnyalásu beszédet. Az istentisztelet végeztével a jelenlevők az Iparos Otthonba vonultak, ahol azután kezdetét vette az ünnepély második része a közgyűlés. A közgyűlést Zsilinszky Mihály nyitotta meg, a protestáns egyház érdekeit felölelő gondolatokban gazdag beszéddel: A protestáns irodalmi társaság célja — mondotta Zsilinszky — az a célja, hogy a protestáns irodalmat nevelje. Beszédében rámutatott azokra a hibákra, amelyek gátolják a protestáns irodalom fejlődését. Itteni Szamoslioinok ládaszámra Kapóin Bikfalvy Albert flfBH telepén. Telefon w33 Ára 6 fillér.
