Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)
1912-10-19 / 169. szám
4. oltfa! 1912. okföiier 19 1911-ben egyetlen egvszer volt vadászaton egyik barátja kérésére, aki uj vadász- fegyverét akarta kipróbálni. A vadászat a szörnyű eset előtt három héttel történt, azonban ő a töltényt hazatérte után kiszedte a fegyverből és elzárta a fiókjába. Más patron nem volt a házban, hacsak az előző évről nem maradt valahol. Lehetséges, hogy a költözködésnél került elő valahonnan patron és vagy a cseléd, vagy a gyerekeknek egyik pajtása megtalálta és tette a fegyverbe. — Soha el nem mulasztotta megnézni, hogy van-e töltény a puskában. Rettenetes, hogy azelőtt gyakran járt vadászni, egyetlen egyszer sem maradt megtöltve a fegyver, 1911-ben pedig, amikor először és utoljára vett részt a vadászaton, akkor történt meg ez a szerencsétlenség. Nem tudja magyarázatát adni a dolognak. Ezután a fiú mondta el a tragikus eset lefolyását. Nagyin unta magát, bement hát apja szobájába és leemelte a fegyvert. Máskor is szokott vele játszani, mert soha sem volt megtöltve. Gyanútlanul célbavette nővérét és meghúzta a ravaszt. A fegyver elsült. Elnök: Miért nem nézted meg a puskát, mikor levetted? Ifjú Figus Albert: Sohasem volt megtöltve. Máskor is szoktam volt igy tréfálni. Egy héttel előbb a kezemben volt, el is csattantottam, de nem sült el. Egész biztos voltam, hogy üres. Rejtély marad tehát, hogy a halált kozó serét hogyan került a fegyvercsőbe. A bíróság ifjú Figus Albertet bűn" - nek mondta ki ugyan, azonban a büntető novella értelmében csak dorgálásra ítélte, id. Figus Albertet azonban az ellene emelt vád alól felmentette a bíróság. :: Telefonszámunk 358 :: A Weisz MM érkezet! öltöny, tüiilit is raglán : GYAPJÚ-: SZÖVETEK meglepő és feltűnő újdonságai az idei divat- m szezonnak. ==^ iilllflsfsllifllllfe“ mm Tagi Éimmt !! üíáíirieietíMi szolid Irak!! ....... Megjeleli naponta reggel 5 érakor = Fő szerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. TANÓDY ENDRE DÉNES SÁNDOR Előfizetés: HELYBEN: VIDÉKRE: Egész évre ;. . K 16‘— Egész évre . . K 18’— Félévre . . . K 8'— Félévre . . . K 9'— Negyedévre . . K 4-— Negyedévre . . K 4-50 Egy hónapra . K l-40 Egy hónapra . K 17 Egyes szám ára 8 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZAT.MÁR, ISKOLA-KÖZ 1. TELEFON 358 IlftPi HÍREK Egy nagyon szegény és nagyon kisirt szemű asszony állott tegnap az asztalom előtt. Hirdetést jött feladni és a hirdetésbe egy egész kis családi tragédiát sirt belé. Összekupor- gatott 600 koronát és mikor a keservesen összeverejtékezett pénz együtt volt, becsomagolta egy pénzeslevélbe, nogy valami adósságának a törlesztésére vagy kifizetésére elküldje. A levelet rábízta egy cselédsorban levő rokonára, aki elvesztette a kincset. Most aztán azt szeretné ez a nagyon szegény és nagyon naiv asszony, hogy a megtaláló becsületes legyen és 50 korona jutalom ellenében adja visz- sza a 600 koronáját. Nagyon sajnálom a szegény károsult asszonyt, de valósággal felháborít a naivitása. Ez az asszony nagyon műveletlen nő lehet. Ez nem olvassa a helyi lapoknak elveszett tárgyak és talált tárgyak cimü rovatát, amely két rovat állandó fokmérője, statisztikája az emberek legendába veszett becsületének. Nézze meg, jó asszony, nézze meg mielőtt még jelentékeny hirdetési díjjal menne a pénze után, hogy mit veszítenek el Szatmáron és nézze meg, hogy mit találnak meg. Elveszítenek türkizes, briliántos brostüket, órákat, láncokat, elveszítenek női erényeket, elvesztenek bugyelláriso- kat és elveszítik az emberek a fejüket is. Ezzel szemben mik azok, amik a talált tárgyak rovatában szerepelnek ? Ócska fuszeklik, telefirkált noteszek és olyan kulcsok, amelyeket a becsületes megtaláló előbb felpróbált a saját fiókjaira és rájött, hogy nem pá- szolnak egybe sem. Ami egyenleg marad a főkön nek „talált“ és „elveszett“ oldala ke •, az ottvész azon a becsületen, azon a lelkiösmereten, amelytől most ez a jó asszony remélli, várja, hogy 600 korona parázs pénzt visszaad 50 koronáért. Nem, jó asszony, a maga 600 koronája jó helyen van. Azt maga, lelkem nem költi el egyhamar ebben az életben. Az ’Z ur, am megtalálta, kártyázik a szerencsepénzzel valamelyik kártyaasztalnál és cefetül leleplezné a partnerét, ha az egy point-tel megcsalná a kártyában. Azzal az úrral kezet fogunk a kaszinóban, sőt valószínűleg megtiszteltetésnek vesszük, ha leereszkedik hozzánk. Az az ur erkölcsbiró, párbajlovag, becsületdöntnök, puritán közéleti férfiú és az az ur, most uj kalapot vesz a feleségének, drága ruhát a gyermekeinek, vastag szivart szi és vigyázzon, lelkem, ha az utcán jár, el ne gázolja az a gummirádlis kocsi, aminek a fuvarját az az ur a maga pénzéből fizeti ki. Maga, fiacskám, lelkem naiv szegény asszonykám, koplalni fog, mint a kutya, meg fogja koplalni a hat darab százas bankót és csak akkor fog jóllakni belőle, ha véletlenül ahhoz az úrhoz áll be szolgálni, aki a maga pénzéből tart cselédet. A maga gyermekei, szegény, hiszékeny asszony, rongyosan, mezítláb fognak oskolába járni a télen és kicsu- folják a rongyossága miatt azok a gyermekek, akiknek az apjuk talán éppen a maga pénzén szerezte be a meleg téli szvittert. Maga, angyalom, nem tudja lehunyni éjszakának idején azt a két kisirt szemét a fájdalom, a gyötrődés miatt, annak a horkolása meg, aki becsülettel megtalálta és megtartotta a kincset, felveri a házat. Ne kérdezze, miért kérdezi, hogy hol van hát a lelkiösmeret, tud aludni az ilyen ember ? Tud, fiam. Ne nyugtalankodjék, tud. Édesdeden, jóízűen. Sőt égpen attól a pénztől alszik nyugodtan, ami miatt magát kerülgeti az álom. Na igen, a lelkiismeret. Hja, lelkem, ilyen nehéz időkben az is elalszik ám 600 koronától. Mert nagyon ki van fáradva. Nagyon sokat kellett már elviselnie. Magának meg, szegény asszony, megmarad az az 50 koronája — magának ez is csupa haszon — amit nem kell kifizetnie a becsületes megtalálónak. Érje meg ennyivel. Ötven korona is pénz. (I). — A zenede. Azt a mozgalmat, amit a jelenlegi zenedének városi kezelésbe vétele ellen az Uj Szatmár és a város egész közönsége folytatott az augusztusi közgyűlés előtt, mint köztudomású, annak idején a városi törvényhatósági bizottság egyhangúlag magáévá tette s a zenede átvételét egy évvel elhalasztotta. Akkor a közgyűlésnek ezt a határozatát Ben- diner Nándor zongoratanitó megfelebbezte. * zóta a zenede dolgaival nem foglalkoztunk, bár az események eléggé igazolták álláspontunkat. Most sem pocsékolnánk rá a nyomdafestéket, ha a legmagasabb helyről nem adtak volna igazat nekünk s mindazoknak, akik ezen ügyben álláspontunkat osztották. Az történt ugyanis, hogy a miniszter a zenede átvételének a napirendről való levételét kimondó közgyűlési határozatot helybenhagyta és az az ellen beadott felebbezést mint alaptalant és
