Új Szatmár, 1912. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1912-09-07 / 133. szám
A választój ogért A mai magyarországi választói jogot a külföldön a parlamentárizmus gunyjának nevezik. A valódi választói jog gunyjának, operettjének tartják. Olyan komédiának, amilyen a nyugati államokban sehol sincsen, sőt amelynél szabadelvűbb a török, vagy akár az orosz választójog is. Ezzel szemben farizeus módon arra szokás hivatkozni, hogy a választójogi törvény negyvennyolcas alkotás, ennélfogva ez ellen nem lehet beszélni. Azok mondják ezt, akiknek a jelenlegi helyzet tetszik s akik attól félnek, hogy abban az esetben, ha a valódi, liberális népjog Magyarországon uralomra jut, ők elvesztik örökre hatalmukat. Hát annyi bizonyos, hogy ha a népjog elfoglalja az őt megillető helyét az országban, szabadabb fejlődés és haladás lép a nyomába és sokféle, ma járatos hatalmi erőszakoskodásnak örökre vége szakad. Több jog lesz és kevesebb előjog. Több igazság és kevesebb igazságtalanság. A választói jognak a mai állapotából nagy változáson kell átmennie. Nem úgy, hogy darabonkint nyesegetni e hibákat s részletekben rakni rájuk a szépségflastromot. Gyökeres reformok szükségesek, amelyeknek egyszerre kell életbe- lépniök, hogy a mostani egyszerre pusztuljon el s ne maradjon belőle semmi, csak egy rossz álom emléke. Ami negyvennyolcban, hirtelen készülve, jó volt, az ma már régen túlhaladott álláspont és senki sem kivánja továbbra is a fennállását. Csak azok, akiknek a szabadelvű fejlődés minden legkisebb haladásától van okuk tartaniok. Csak a2ok, akik a középkor hatalmát kivánnák vissza — maguknak. Az ellenzék az általános, titkos, községenként való választói jogot követeli és azért harcol, hogy ezt a jogát a nemzetnek valóra is váltsa. Nemcsak az ellenzék tartja ezt elengedhetetlen szükségességnek, hanem annak tartotta a királyi trónbeszéd is. Mégis a kormány jelenlegi hatalmasai azt mondják, hogy minden úgy van jól, ahogy most van. Mert igy ők azt merik állítani, hogy ők a többség, ők a nemzet bizalmának a letéteményesei, bár tudva- tudják, hogy ez nem igaz, hogy ezt nem hiszi el nekik senki. Tudják, hogy ő irántuk annyira bizalommal van a nemzet, hogy fegyveres erővel kénytelenek védeni a bizalom- nyilvánítás elől. Tudják, hogy még a mostani rendszerben is azok a választások, amelyek alapján a többséget megszerezték, a hírhedt magyarországi választások között is a legkorruptabbak voltak és az erőszak s a vesztegetés szégyenletes cudarságai sohasem voltak ily visszataszítók, mint ekkor. Ők mégis hősként ünnepük s ünnepeltetik magukat, a katonai kordon és a csendőrök sorfala mögött. És egymást agyonmagasztalva, egymást hitegetve, azt hiszik, tovább is folytathatják gonosz játékaikat a nemzet ellen, a nép joga ellen. Miután alkudoztak az ellenzékkel, miután sírtak és könyörögtek neki siker nélkül, most ismét fölülnek a magas lóra .s onnan akarnak parancsolgatni. Hogy ők a hatalom, ők minden s ők tovább is kormányozni fogják ezt az országot úgy, ahogy ők akarják. \ Nagyon sok önhittség s nagyon merész fantázia kell ehhez. Elképzelni azt, hogy bűnös cselekedeteik feledve vannak s a nemzet lelkiismerete elaludt. Hogy ők majd a nyári szünet elmúltával ismét csak elfoglalják helyüket a képviselőházban s Lukács kormány elnököl tovább mintha semmi sem történt volna s az ellenzék szent csodálattal lesz ezen nagyszerű férfiú iránt? Csak- . ugyan merész ábránd! S miként akarnák keresztülvinni ? Azt hiszik- e, hogy örökké a rendelkezésükre állanak a rendőrök, a csendőrök, gyalogos- és lovaskatonák? Vagy talán azt remélik, hogy az őszre a tüzérséget is felvonultathatják ágyukkal a magyar parlament ellen? Majd elválik, hogy miben hisznek és miben reménykednek. Az ellenzék el van határozva arra, hogy megvívja ellenük és törvény- sértéseik ellen a harcot, minden körülmények között. MIS Tóni ma szombaton és oasárnap fellép a PRnnoniR-Kaíiarélian. Szatmár, szeptember 6. A fekete golyó. A kormányhatalom junius óta szembeköpősdit játszik a nemzettel. A képviselőket rendőrök dobálják ki a parlamentből, a mandátumtól törvénynyel akarják megfosztani a pisszenni merő képviselőket, a sajtószabadságot elkobozzák s a csendőrszuronyok mögül megfenyegetik az országot, hogy még különb mulatságot is tudnak, mert még igen sok közszabadságot élvez a nép, amiből rabolni lehet. Mindezek után pedig Az Újság, Tisza István lapja előkelő szemforgatással a béke lehetőségét az ellenzék előzékenységétől várja. Nem kívánnak egyebet, minthogy olyan reparációs javaslattal álljon elő az előzékeny ellenzék, amely a parlament normális működését garantálja, az obstrukció föléledését lehetetlenné teszi, a királlyal való konfliktus lehetőségét még a látóhatárról is eltünteti s akkor az öngyilkos ellenzéknek szabad a bemenet a parlamentbe. — Milyen kegyesek! Minden nemzeti önérzetet vérig tiporva kegyesen megengedik, sőt elvárják, hogy a további hóhérmunkától megkíméljék őket a nemzet jobb meggyőződésű fiai s előzékenyen ők maguk hajtsák végre a halálos ítéletüket. Ők tehát az egész politikai küzdelmet amerikai párbajnak nézik, amelyben a nemzet húzta a fekete golyót s most a becsület azt diktálja, hogy hajtsa végre magán a harakirit. Pedig tévedés van a dologban. Júniusban a munkapárt húzta a fekete golyót, azért rohan vesztébe fejjel a falnak. Tisza IstI. évf. 133. sz. Szatmárnémeti 1912 szeptember 7 Szombat Ára 6 fillér
