Új Szatmár, 1912. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1912-09-05 / 131. szám
Gloíre de la Hongríe — szikla — A „nemzet jövője“ ott szorong aggodalmas, komoly mamák és borús pillantásu apák körül az iskolai igazgatók szobája előtt. Telik a lajstrom a kis, jelentéktelen nevekkel, amelyek közül valamelyiket talán nem is oly sokára curziv betűkkel szedik majd a nagy lapok hasábjaira . . . Lehetetlen nem ábrándozni ma, iskolák nyitásának idején. Lehetetlen megható, szép gondolatok ösvényén nem járni s messze-messze a — jövőbe nem látni. Valami értékesebb, hasznosabb, produkcióképesebb, élnitudóbb és finomabb emberanyagot sejtünk az iskolák kapuin át az élet kazánjába kerülő ifjúságban. Szeretnők ezekre a friss, kis emberkékre tolni a mi nagy, elmulasztott, terhelő kötelességeinket. Érezzük, hogy egy újabb, jobb, erősebb lelkekből álló emberiség fogja bedönteni a mi messze lakozó eszményeink, nagy terveink várkapuit s ez a lelkibb emberiség fogja megépiteni az uj világot. . . Várjuk ezt. Maga ez a várás is jobbá tesz, mert abból a keserű, de igaz megismerésből vezet ki, hogy itt minden megérett a rothadásra. Hazugságok ejtenek meg, kapkodó törekvések kényszerítenek velük lépést tartani, porhintő prédikálások tévesztenek meg a politikai életben ; igazi emberértékek maradnak gyékényen, mert nem tudván kelletni-kinálni magukat, senki sem figyel reájuk s értéktelen, könnyű ponyvalelkek emelkednek vezető szerepre a társadalmi életben; tudományos életünkben hasonló az állapot. . . Ezért várunk sokat, egy egész világot, egy szebb jövőt a nemzet jövőjétől. .. Legközelebb kevesebbet ennél, de mégis a kulcsot, mely ehhez a nagy, szebb jövőhöz az ajtót nyitja. Ez pedig a — nemzeti öntudat. Hihetetlenül siralmas jelek beszélnek ennek a gyöngüléséről. Mint beteg oroszlán a szemét csip- deső legyet, tűri nemzetünk valami kétségbeejtő tunyasággal, hogy minden lépten nyomon egy-egy csípést kapjon a haladó nemzeti öntudat. Tán már ki is szenvedett. . . A nagy politikában a pártok szenvedélyes csatája, sőt egymásra fene- kedő politikai sportolók birkózás i nekimelegedése kizökkenti a mi rozoga politikaszekerünket a nemzeti becsület kerékvágásából. Nekünk nincs egységes politikai ideálunk, mely a pártok útjait egybefogná, a mi politikusaink lelkét nem melegíti a francia gloire-hoz hasonló egységes, nagy eszme. Elveszett ez. Ma csak feneketlen és lázasan szomjas bosszúvágy uralkodik politikánkban. Vesszen a nemzet becsülete, mikor a bosszú olyan édes s a hatalom alkalmat ad reá. Ez a jelszó s ez a törekvés! S amíg igy nagy vezéreink is etévesztik a célt, amig a nemzet lelke — épp azért, mert az eszmék, elvek birkózását nem látja, hanem csak a szenvedélyek szabadjukra bocsájtását — nem tud, nem akar belemelegedni a saját sorsának intézésébe (mert ez a politika), addig a mi csendben vájkáló házi nyulaink — a nemzetiségek— szépen ássák, ássák alánk a vermet. Itthon, a saját portánkon tüntetnek, fenyegetnek ... És lehetetlen nem látnunk, hogy ezeknek a lelkűk mélyen olyan erő lüktet, mely erősebb a szuronyok hatalmánál. Ezek tüntetnek a nyelvükkel, sziveikkel, tudásaik sietnek dicsőségüket koszorúba fonni a nemzetiségük homloka körül, papjaik, tanítóik élesztgetik a faji öntudatot, bankjaik földeket vásárolnak, kulturális intézményeiket táplálják . . . Érzi minden emberük, hogy tagja, szerve, katonája a közös szervezetnek s ezért küzd, dolgozik; ennek viszi dicsőségét s ennek sebei izgatják. Ezt az öntudatot kell felébreszteniük a magyar tanároknak a magyar tanuló-ifjuságban. Ez az a közös törekvés, melynek felekezeti különbségeken át egybe kell ölelnie a mi iskoláinkat. Ám érezze, az a diák, hogy * testi és lelki képességeire, egészségére, fizikumának rugékonyságára, szellemi erőire egy nemzetnek, a saját nemzetének van szüksége. Bűne, hanyagsága csökkenti az egyetemes erejét, értékét. Viszont szorgalma, kitartása fokozza az egyetemes életerejét. Csak felülemelkedni az átlagon, csak rekordot javítani! Egy legyen a cél. Az egyetemi tanártól, a felfedezéseken tervezgető gépészmérnöktől le a footballista masamódig: minden egyéni kiválóság, minden az átlagon felülrugó emberérték egy pa- ránnyal emeli az egész nemzet értékét, súlyát. íme ez az a közös törekvés, melynek egyesítenie kell minden i. év?. 131. sz. Szatmár-Mémeíi 1912 szeptember 5 Csütörtök M ipáiiiijí “ssísr Mrtnik , Impik .mi «I. cMiit m . slMiísSilu ypuyyal mmhhoIpii Fiú- és leánykacipők a legjobb minőségben, a legolcsóbban csakis itt kaphatók. — A legdivatosabb szabású és a legtartósabb úri és női cipők nagy raktára. — Talpba vésett szabott ár! Ára 6 fillér*
