Új Szatmár, 1912. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1912-09-24 / 147. szám
A mi exportunk Közgazdáink állandóan keres- kereskedelmi mérlegünk passzivitásáról panaszkodnak. Nincs export, mig a behozatal évről- évre emelkedik. Valamikor régen a métermázsák millióit küldtük búzában a külföldnek : most alig elég nekünk az, ami van. Nem megvetendő numerus volt a gyapjú- és faexportunk és ezekben is visszafelé haladunk. Most végre akadt egy cikk, melyben túltermelésünk van. Egy cikk, amelyből annyit termelünk, hogy könnyű szivvel exportálhatunk szomszédunknak, annak veszélye nélkül, hogy nekünk nem marad elég. Szomszédunk hozzánk holmi szöveteket, gépeket, díszműárukat és — last not least — politikát exportált eddig korlátlanul; most végre mi is exportálhatunk neki botrányokat, parlamenti verekedéseket, úri pofonokat és nagyságos gorombaságokat, szintén korlátlanul. Gépeket szerkeszteni nem tudunk ; szövőiparunk is oiy nívón áll, hogy a balkáni konkurenciát is alig bírja. Merje ezt azonban valaki eme legújabb iparágunkról mondani, bizony, hogy ki fogják nevetni érte. Botrányiparunk kifogástalan. És szinte konkurencia nélkül áll. A kultur Európa ezen a téren „leistungsunfähig,“ viszont a Balkán államainak eme iparága is annyira visszafejlődött, hogy hozzánk hasonlót úgy minőségben, mint mennyiségben produkálni képtelen. Cikkünkkel tehát bevonultunk Bécsbe. S bárkinek a hibájából történt az, hogy szégyenünkkel, nemzetünk gyalázatával Európa színe elé mentek, mégis csak az egész nemzet végtelen nyomorúságát jellemzi az, hogy ez az ország Európának csak botrányokat képes ajándékozni. Szomorú, iájóan szomorú, hogy mi a kultúrának csak elrettentő példákat tudunk hasznára válni. Végre valahára tőlünk is tanul valafnit Európa: hogy egy élni akaró kulturálíamban minek nem szabad történnie. Európa látni fogja: így bosszulja meg magát egy ország ziilföttsége, igy fakad fel egy beteg testen a fekély. Szomorú exportunkon tehát tanulni fog Európa. De vájjon tanulni fogunk-e mi? Át fogjuk-e érezni helyzetünk rettenetes tragikomiku- mát, hogy valamiképpen menekülni igyekezzünk belőle ? Meg fogjuk-e érteni, hogy a publikum, amely e szomorú bohózaton nevetni és tanulni fog, halálos ellenségünk ? Wienben Béesverő Mátyás vitézeinek utódai egymás pofozására gyűltek egybe. Wienben halálos ellenségünk a mellét fogja verni: ime, ilyen sem vagyok én! . . . Nem volna-e jó Wienbe kiexportálni a jó magyarokat egy rövid félórára: hadd lássák hát, hogy minek is örülnek a mi halálos ellenségeink ? Guttrilc. SZABÓ ÜZLETEMET a város háza épületből —— ideiglenesen Bocskay-köz 3 szám alá helyeztem át. BARNA MÓR térli szabó. L év!. 147. sz, Szatmár-Németi Í912 szeptember 24 Kedd H Szamos áradása. — Áz „VJ SZATMÁR“ tudósítása. — Szatmár, szeptember 23. Évtizedek óta nem volt rá eset, hogy a Szamos folyó vize, a tavaszi áradásoktól eltekintve, a nyári vagy őszi hónapokban oly arányokban megáradt volna, mint az idén. A jó öreg Szamos a tavaszi jégzajlás idején kitombolja magát s aztán nyugodtan alhatunk tőle egész évben, mig kipiheni a fáradalmakat, hogy aztán a következő tavasszal ismét megijesszen bennünket egy kissé. A Mumus szerepét az idei tavaszkor is elvégezte s már azt hittük, hogy jövő tavaszig nem kerül a toliunkra. Vasárnapi számunban hírül adtuk, hogy a Szamos vize napról-napra növekedik és Deésről nagyobb mennyiségű vizet jelentettek. Senki sem tulajdonított nagyobb jelentőséget a dolognak, azonban azóta mindig komolyabb mérveket öltött a viz, úgy, hogy kezdett aggasztó lenni. A folytonos esőzések miatt erősen növekedő ár vasárnap reggel már 4 50 m.-re emelkedett, estére pedig elérte az 5-20 magasságot. Ekkor már a lankák és a Digesztoron túl levő földek viz alatt voltak, úgy, hogy a rendőrfőkapitány elrendelte a veszélyben levő és viz által körülvett lakóházak kilakoltatását. A viz hétfő reggelre 20 cmétert apadt, azonban a magassága még mindig 5 m. maradt. Délelőtt érkezett Deésről a jelentés, hogy ismét nagyobb áradat jön, amely a hétfőről keddre virradó éjjel érkezik a város határába s amely 5'50 esetleg 6 méterre emeli a viz állását. Reggel óta a viz ismét állandó emelkedést mutat. A polgármester tegnap délelőtt 11 órára összehívta az árvízvédelmi bizottságot, amely minden szükséges intézkedést megtett a bekövetkezhető vész elhárítására. A városi mérnöki hivatal a rendelkezésére bocsátott közegekkel egész éjjel permanenciában marad a városházán, ezenkívül állandóan gátőrök vizsgálják a töltéseket. Felesleges aggodalmat nem akarunk kelteni a közönségben, mert az ár az éj folyamán a legnagyobb valószínűség szerint elmegyen anélkül, hogy bajt okozna. Tekintve, hogy jégzajlás nincs, nem is volna ez a 5'50 vízmagasság veszedelmes. Azonban most a hosszú esőzéstől a tölüííi !f9lani§7taf Van szerencsém a nagyérdemű Stölgykozönség szikes tudomására hozni, hogy Mm jk£3Í*S?lÍÍ7§pf FIÚI üzfelemei áthelyeztem a városi bérpalotába, ahol már raktáron R sthaBifajng I I vannak a legelegánsabb páriss-madaü {'alapjaim. Ingói Bjimn icipiv á!hqfcfp7pe 1 V ülilclyEZEa ■ ■ kalapok szintén óriási választékfialt. Kiváló tisztelettel MUItn IlNNT- dlllElf GcEa ■ ■ Ära 6 filier,
