Új Szatmár, 1912. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1912-09-21 / 145. szám

R II-ik század Biedennaoerjei Biedermayer úrról, a bé lamuvá hájasodott, kemence húzódott !. évf. 144. sz. Szatmár-Németi 1912 szeptember 21 Szombat nyárs­polgárról, aki nesztelen papucs ba bujtatott lába­it óvatosan rakta keresztbe a süp­pedő kanapé elé állított zsámo­lyon és dehogy is merte volna a csibukkal lefog­lalt száját kinyitni, hogy véleményt mondjon a nagytekintetü Hatósá­gok és az ország dolgát intéző Felsőbbség cselekedetéről, — erről a jámbor adóalanyról dehogy is mertük volna feltételezni, hogy a róla faragott tréfás adomák renge­tege alól még egyszer előmászszék és kedve legyen tovább folytatni azt az életet, amit másfélszáz év előtt hagyott abba. És ime mégis életre kelt, sőt számban megsokasodva és erények­ben megerősödve látjuk őt viszont kortársaink között. Nem hiába van ma a Biedermayerek divatjának olyan nagy keletje, nem hiába olyan népszerű a lomha kényelemnek az a stílusa, amelyet róluk neveztek el, valójában úgy áll a dolog, hogy a mindentől visszahúzódó, óvatos, félénk, véleményt hangoztatni nem merészelő, otthonülő és papucsban járó elem van túlsúlyban a polgár­ság körében. Még azokról is, akiknek erő­sebb a hangja és kopogósabb a járása s akikről a látszat azt mu­tatja, hogy keményebb fából van­nak faragva, kiderül alaposabb szemügyreverés után, — hogy nem a maguk ereje az, ami a hangjuk­ban rezeg és nem a saját energi­s#fuk, ami megkeményiti a fellépé­süket, hanem egy más organizmusé amely előtt bizony úgy meghunyász­kodnak, mint az állatszeliditő előtt és amely járszallagon vezeti őket oda, ahová a kedve tartja. ilyen orránál fogva vezetett Biedermayert eleget láthatunk, de vajmi kevés önálló gondolkodású, független érzésű, nyílt jellemű és bátor szavú polgárunk van, akik tudnak és mernek véleményt mon­dani és akarnak is azért helyt ál­lam. Elenyésző kevesen vannak ebből a félelmet és meghunyászko- dást nem ismerő fajtából s ezért van az, hogy s polgári társadalom gazdasági helyzetének és szellemi életének a képe olyan kétségbeej- tően vigasztalan. Szegénység és eladósodottság egyfelől, szűk látó­körű müveletlenséggel és makacsul konok kulturaellenességgel páro­sulva, — vagyonosság és jó jöve­delmekből harácsoló kapzsiság más­felől, embertelen és antiszociális indulatokkal tetézve. Kasztszellem, osztálygőg, fajgyügyölet és feleke- zetieskedés burjánzanak közbül, mialatt ez a gazdaságilag kizsák­mányolt ország a szemünk láttára vérzik el Ausztria sóvársága és a kivándorlási uzsora lelketlensége miatt. A politika eseményeit közöm­bösen olvasgatják Biedermayerék a hazajáratott Leibzsurnálból s va­lami különösebb emóciót legfeljebb csak akkor éreznek, ha zsebre vág­ják azokat a koronácskákat s egyéb anyagi előnyöket, amelyeket az országot behálózó korrupció juttat nekik az adózók pénzéből harácsolt vesztegetési alapból. So­kan közülök még ezt sem kapják s megelégszenek annyival, hogy valahol a gyomruk közelében érez­nek egy véleményszerü nyomást, amelyről azt hiszik, hogy az elfoj­tott meggyőződés vagy az ébren tartott lelkiismeret okozza és erre titokban, az önmegelégedésig büsz­kék. Pedig annak a nyomásnak egészen más eredete van. Az emésztéssel függ össze. Az emész­téssel, ami Biedermayerék legked­vesebb életműködése. Szatmár, szeptember 20. Miért folyik a harc? Azt mondják: a többség és az ellenzék viaskodása: harc életre, balálra. A többségi akarat szentségéért: mondja az egyik. Az alkot­mányon ejtett sebek reparálásáért: mondja a másik. Hogy áll a harc: látjuk mind­annyian. Néhány nap óta érezzük is. Érzi a többség, érzi a kisebbség s kívül nagy messzeségben a parlamenti keret­től érzi nép és katonaság egyaránt. A hadizenet megtörtént, harci vágy tüze- siti a lelkeket s ilyenkor a kommandán- sok sátorában, mint háborús alkalmakkor szokás, szembeszegzik egymásnak a vá­dat, hogy ki kezdte, mi okon kezdte s a harc áldozatai kiket vádolnak majd meg az Úristen szine előtt. És nagyon érdekes a szemben álló hadak osztályozása. A munkapárt, amely szabadelvüségben fogant, de, amely a hátrafelé haladást lajstromozta programúi­nak, olyanokkal áll szemben, akiket a múltban feketéknek ismertünk, s akik most a szabadelvüség villamos gombjait ragyogtatják ősi dolmányukon; s nem látszat, de valóság, hogy a Nemzeti Ka­szinó grófjai együvé kerültek a munkás- proletárokkal. Szinte összecsapnánk a tenyerünket jeléül a csodálkozásnak, hanem tudnánk, hogy a harcnak valamennyi szereplője az események megmozgatásában alig jelent valamit. Az inditó erő, amelynek motorja a szin alatt lendíti az események kere­két: egyedül és kizárólag a választójog. E jogért való küzdelem ront, bont, tör, zúz és meg nem áll, áruig munkáját el nem végezte. Fogadást ajánlok. Álljon ezzel az akarattal szemben a szövetkezett ellen­zék? Megsemmisíti őket is, amint meg­semmisíti a munkapártot, ha az utolsó percben ezt a mindent gyógyító orvos­szert sietősen nem alkalmazza. Gallérok gőzmosása H ffflgjll Kézimunkák, glacé keztyük, tükörfénnyel hófehérre SfldJ ICijClT rcSI bútorok, szőnyegek tisztítása. Gyár-főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi iroda Kazinczy-u. 17. Attila-u. 2. Nagykároly Széchenyi-u. 31. Alapittatott: 1886 Ára 6 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom