Új Szatmár, 1912. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1912-09-21 / 145. szám
R II-ik század Biedennaoerjei Biedermayer úrról, a bé lamuvá hájasodott, kemence húzódott !. évf. 144. sz. Szatmár-Németi 1912 szeptember 21 Szombat nyárspolgárról, aki nesztelen papucs ba bujtatott lábait óvatosan rakta keresztbe a süppedő kanapé elé állított zsámolyon és dehogy is merte volna a csibukkal lefoglalt száját kinyitni, hogy véleményt mondjon a nagytekintetü Hatóságok és az ország dolgát intéző Felsőbbség cselekedetéről, — erről a jámbor adóalanyról dehogy is mertük volna feltételezni, hogy a róla faragott tréfás adomák rengetege alól még egyszer előmászszék és kedve legyen tovább folytatni azt az életet, amit másfélszáz év előtt hagyott abba. És ime mégis életre kelt, sőt számban megsokasodva és erényekben megerősödve látjuk őt viszont kortársaink között. Nem hiába van ma a Biedermayerek divatjának olyan nagy keletje, nem hiába olyan népszerű a lomha kényelemnek az a stílusa, amelyet róluk neveztek el, valójában úgy áll a dolog, hogy a mindentől visszahúzódó, óvatos, félénk, véleményt hangoztatni nem merészelő, otthonülő és papucsban járó elem van túlsúlyban a polgárság körében. Még azokról is, akiknek erősebb a hangja és kopogósabb a járása s akikről a látszat azt mutatja, hogy keményebb fából vannak faragva, kiderül alaposabb szemügyreverés után, — hogy nem a maguk ereje az, ami a hangjukban rezeg és nem a saját energis#fuk, ami megkeményiti a fellépésüket, hanem egy más organizmusé amely előtt bizony úgy meghunyászkodnak, mint az állatszeliditő előtt és amely járszallagon vezeti őket oda, ahová a kedve tartja. ilyen orránál fogva vezetett Biedermayert eleget láthatunk, de vajmi kevés önálló gondolkodású, független érzésű, nyílt jellemű és bátor szavú polgárunk van, akik tudnak és mernek véleményt mondani és akarnak is azért helyt állam. Elenyésző kevesen vannak ebből a félelmet és meghunyászko- dást nem ismerő fajtából s ezért van az, hogy s polgári társadalom gazdasági helyzetének és szellemi életének a képe olyan kétségbeej- tően vigasztalan. Szegénység és eladósodottság egyfelől, szűk látókörű müveletlenséggel és makacsul konok kulturaellenességgel párosulva, — vagyonosság és jó jövedelmekből harácsoló kapzsiság másfelől, embertelen és antiszociális indulatokkal tetézve. Kasztszellem, osztálygőg, fajgyügyölet és feleke- zetieskedés burjánzanak közbül, mialatt ez a gazdaságilag kizsákmányolt ország a szemünk láttára vérzik el Ausztria sóvársága és a kivándorlási uzsora lelketlensége miatt. A politika eseményeit közömbösen olvasgatják Biedermayerék a hazajáratott Leibzsurnálból s valami különösebb emóciót legfeljebb csak akkor éreznek, ha zsebre vágják azokat a koronácskákat s egyéb anyagi előnyöket, amelyeket az országot behálózó korrupció juttat nekik az adózók pénzéből harácsolt vesztegetési alapból. Sokan közülök még ezt sem kapják s megelégszenek annyival, hogy valahol a gyomruk közelében éreznek egy véleményszerü nyomást, amelyről azt hiszik, hogy az elfojtott meggyőződés vagy az ébren tartott lelkiismeret okozza és erre titokban, az önmegelégedésig büszkék. Pedig annak a nyomásnak egészen más eredete van. Az emésztéssel függ össze. Az emésztéssel, ami Biedermayerék legkedvesebb életműködése. Szatmár, szeptember 20. Miért folyik a harc? Azt mondják: a többség és az ellenzék viaskodása: harc életre, balálra. A többségi akarat szentségéért: mondja az egyik. Az alkotmányon ejtett sebek reparálásáért: mondja a másik. Hogy áll a harc: látjuk mindannyian. Néhány nap óta érezzük is. Érzi a többség, érzi a kisebbség s kívül nagy messzeségben a parlamenti kerettől érzi nép és katonaság egyaránt. A hadizenet megtörtént, harci vágy tüze- siti a lelkeket s ilyenkor a kommandán- sok sátorában, mint háborús alkalmakkor szokás, szembeszegzik egymásnak a vádat, hogy ki kezdte, mi okon kezdte s a harc áldozatai kiket vádolnak majd meg az Úristen szine előtt. És nagyon érdekes a szemben álló hadak osztályozása. A munkapárt, amely szabadelvüségben fogant, de, amely a hátrafelé haladást lajstromozta programúinak, olyanokkal áll szemben, akiket a múltban feketéknek ismertünk, s akik most a szabadelvüség villamos gombjait ragyogtatják ősi dolmányukon; s nem látszat, de valóság, hogy a Nemzeti Kaszinó grófjai együvé kerültek a munkás- proletárokkal. Szinte összecsapnánk a tenyerünket jeléül a csodálkozásnak, hanem tudnánk, hogy a harcnak valamennyi szereplője az események megmozgatásában alig jelent valamit. Az inditó erő, amelynek motorja a szin alatt lendíti az események kerekét: egyedül és kizárólag a választójog. E jogért való küzdelem ront, bont, tör, zúz és meg nem áll, áruig munkáját el nem végezte. Fogadást ajánlok. Álljon ezzel az akarattal szemben a szövetkezett ellenzék? Megsemmisíti őket is, amint megsemmisíti a munkapártot, ha az utolsó percben ezt a mindent gyógyító orvosszert sietősen nem alkalmazza. Gallérok gőzmosása H ffflgjll Kézimunkák, glacé keztyük, tükörfénnyel hófehérre SfldJ ICijClT rcSI bútorok, szőnyegek tisztítása. Gyár-főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi iroda Kazinczy-u. 17. Attila-u. 2. Nagykároly Széchenyi-u. 31. Alapittatott: 1886 Ára 6 fillér.
