Új Szatmár, 1912. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1912-09-01 / 128. szám

Md- és csatorna-csövek, itató vályúk, beton oszlopok, víztartó-medencék és mindenféle beton­ja dolgok valódi jó minőségben s csinos kivitelben kaphatók radikális politikai napilap Ára 6 fillér. Közigazgatás és sajtó Irta: FIGUS ALBERT, városi főszámvevő. Szatmári ember előtt ennek a két tényezőnek egymás mellé állí­tása kissé szo­katlan. Városunk bán vajmi kevés köze is van ezek­nek egymáshoz. Pedig kár, és nem a sajtó, in­kább a város politikának a kára! Egy város ni- veanjának zsinórmértékéül bátran alapul lehet venni; milyen a sajtója? Aki azt hiszi, hogy ez a frázis és nem mélyreható igazság, az nagyon de nagyon téved. A közigazgatás a város politikai élet lüktető eré­nek a sajtó organizmusba való be­kapcsolása egy énér tékü azzal, hogy a közigazgatást maga a polgár­ság csinálja. Erre pedig nagy szükség van, mert más utón köz­ügyeket jól elintézni nem lehet. A közönség érdeklődését, részt- vételét, irányítását a sajtóba köny- nyen bele lehet vinni; a közigaz­gatásba sehogy máskép mint a bi­zottsági rendszerrel, már pedig köz­ismert tény, hogy a bizottságok a jó ügyek temetői. De a helyi sajtó szempontjából is sokkal nagyobb érdeklődésre tarthat számot, sokkal inkább talál meghallgatásra és összehasonlithat- lanul nagyobb szolgálatot tesz a közügyeknek, ha városi kérdések­nek megvitatásához nyitja meg ha­sábjait, a közönség köréből jövő eszméket termel, hiányokra hívja fel az illetékesek figyelmét, mintha nagy fontoskodva a világpolitika súlypontját redukciójába véli tar­togatni. Nincsen semmi ok arra, hogy a sajtó és a közigazgatás város fejlesztési célokat ne együttesen, vállvetve szolgáljon, sőt a hivata­los tényezőknek hálásan kell fo­gadni minden propoziciót, kérést, figyelmeztetést ami a sajtó közve­títésével a közönség részéről jön, mert csak úgy lehet képzelni ide­ális közigazgatást, ha a polgár­ság kívánalmait ismerjük, ennek megismerésére pedig nincs jobb, közvetlenebb alkalmatosság mint a sajtó. Némely városban szinte moso­lyogni való az az ideges félelem, idegenkedés, melylyel a közigazga­tás műhelyében a sajtótól fáznak. Pedig minél jobban teszik ezt, an­nál több okuk lesz rá. A sajtó — akármilyen — hivatását mindig érezi, s ha az illetékesek rideg ma­gatartása miatt nem kaphat „ala­pos angagot“, hát fog Írni tájéko­zatlanul, ez pedig nem az újság hüne! Ha a közigazgatás kifeie őszinte, annak a városnak sem a közönsége, sem a sajtója, sötétben nem fog tapogatózni. Egyik bizalom pedig a másikat szüli, ha mi is megis­merjük a közönségünk felfogását, kívánságát jó előre minden érde­mes dologban, megszűnik az ok, hogy akkor szidják a közigazgatást mikor már az ügyön segíteni nem lehet. Mert azt egy hivatalos ténye­zőröl sem lehet- és szabad feltéte­lezni, hogy a közvéleményt ismerve oly irányba terelje az ügyeket, mely evvel ellentétes, minden rossz határozatnak tehát ott az eredő forrása, hogy a közvélemény isme­retlen, vagy félreismert volt. Ezen felfogást pedig ne akarja senki megcáfolni azzal, hogy hi­szen a fontos ügyekben a közgyű­lés által maga a polgárság határoz, mert nagyon jól tudjuk, a gyakor­lat bizonyítja, hogy a törvényható­sági bizottság és rendszerint első hallásra és legtöbbször a tisztvise­lőbe vetett bizalom — és nem a megértés alapján határoz. Kinek árt tehát az, ha a sajtó­val a közigazgatás jó lábon áll, sőt azt táplálja s ezt a sajtó a tisztviselőknek a közönségtől eredő helyes ismeretekkel viszonozza. Mindenkinek csak haszna van be­lőle, mert élénk érdeklődést a vá­rosi ügyek iránt, nem bizottságok, — nem pártok — hanem egyedül csak érdeknélküli és nem szemé­lyeskedő sajtóval lehet teremteni, azt pedig nem fogja elvitatni senki, hogy ennek a megteremtésére ok­vetlen szükség van, mert ahol a polgárság közömbös, lassan-lassan közömbössé válik ott a hivatalos elem is. Mindez pedig nem akadémikus értekezés akar lenni, hanem egye­nesen porondra hívás, a közigaz­gatási élet napfényre csalogatása, mely fénytől az csak fejlődni, iz­mosodni fog. ifa Henrik .. ftalapyjdonságcfc meg- Píess lyiímos is Isrsalliis.. ISomifaynál. 1-----------------------­l év?. 128. sz. izatmár-Németi 1912 ! szeptember 1 Vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom