Új Szatmár, 1912. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1912-09-01 / 128. szám
Md- és csatorna-csövek, itató vályúk, beton oszlopok, víztartó-medencék és mindenféle betonja dolgok valódi jó minőségben s csinos kivitelben kaphatók radikális politikai napilap Ára 6 fillér. Közigazgatás és sajtó Irta: FIGUS ALBERT, városi főszámvevő. Szatmári ember előtt ennek a két tényezőnek egymás mellé állítása kissé szokatlan. Városunk bán vajmi kevés köze is van ezeknek egymáshoz. Pedig kár, és nem a sajtó, inkább a város politikának a kára! Egy város ni- veanjának zsinórmértékéül bátran alapul lehet venni; milyen a sajtója? Aki azt hiszi, hogy ez a frázis és nem mélyreható igazság, az nagyon de nagyon téved. A közigazgatás a város politikai élet lüktető erének a sajtó organizmusba való bekapcsolása egy énér tékü azzal, hogy a közigazgatást maga a polgárság csinálja. Erre pedig nagy szükség van, mert más utón közügyeket jól elintézni nem lehet. A közönség érdeklődését, részt- vételét, irányítását a sajtóba köny- nyen bele lehet vinni; a közigazgatásba sehogy máskép mint a bizottsági rendszerrel, már pedig közismert tény, hogy a bizottságok a jó ügyek temetői. De a helyi sajtó szempontjából is sokkal nagyobb érdeklődésre tarthat számot, sokkal inkább talál meghallgatásra és összehasonlithat- lanul nagyobb szolgálatot tesz a közügyeknek, ha városi kérdéseknek megvitatásához nyitja meg hasábjait, a közönség köréből jövő eszméket termel, hiányokra hívja fel az illetékesek figyelmét, mintha nagy fontoskodva a világpolitika súlypontját redukciójába véli tartogatni. Nincsen semmi ok arra, hogy a sajtó és a közigazgatás város fejlesztési célokat ne együttesen, vállvetve szolgáljon, sőt a hivatalos tényezőknek hálásan kell fogadni minden propoziciót, kérést, figyelmeztetést ami a sajtó közvetítésével a közönség részéről jön, mert csak úgy lehet képzelni ideális közigazgatást, ha a polgárság kívánalmait ismerjük, ennek megismerésére pedig nincs jobb, közvetlenebb alkalmatosság mint a sajtó. Némely városban szinte mosolyogni való az az ideges félelem, idegenkedés, melylyel a közigazgatás műhelyében a sajtótól fáznak. Pedig minél jobban teszik ezt, annál több okuk lesz rá. A sajtó — akármilyen — hivatását mindig érezi, s ha az illetékesek rideg magatartása miatt nem kaphat „alapos angagot“, hát fog Írni tájékozatlanul, ez pedig nem az újság hüne! Ha a közigazgatás kifeie őszinte, annak a városnak sem a közönsége, sem a sajtója, sötétben nem fog tapogatózni. Egyik bizalom pedig a másikat szüli, ha mi is megismerjük a közönségünk felfogását, kívánságát jó előre minden érdemes dologban, megszűnik az ok, hogy akkor szidják a közigazgatást mikor már az ügyön segíteni nem lehet. Mert azt egy hivatalos tényezőröl sem lehet- és szabad feltételezni, hogy a közvéleményt ismerve oly irányba terelje az ügyeket, mely evvel ellentétes, minden rossz határozatnak tehát ott az eredő forrása, hogy a közvélemény ismeretlen, vagy félreismert volt. Ezen felfogást pedig ne akarja senki megcáfolni azzal, hogy hiszen a fontos ügyekben a közgyűlés által maga a polgárság határoz, mert nagyon jól tudjuk, a gyakorlat bizonyítja, hogy a törvényhatósági bizottság és rendszerint első hallásra és legtöbbször a tisztviselőbe vetett bizalom — és nem a megértés alapján határoz. Kinek árt tehát az, ha a sajtóval a közigazgatás jó lábon áll, sőt azt táplálja s ezt a sajtó a tisztviselőknek a közönségtől eredő helyes ismeretekkel viszonozza. Mindenkinek csak haszna van belőle, mert élénk érdeklődést a városi ügyek iránt, nem bizottságok, — nem pártok — hanem egyedül csak érdeknélküli és nem személyeskedő sajtóval lehet teremteni, azt pedig nem fogja elvitatni senki, hogy ennek a megteremtésére okvetlen szükség van, mert ahol a polgárság közömbös, lassan-lassan közömbössé válik ott a hivatalos elem is. Mindez pedig nem akadémikus értekezés akar lenni, hanem egyenesen porondra hívás, a közigazgatási élet napfényre csalogatása, mely fénytől az csak fejlődni, izmosodni fog. ifa Henrik .. ftalapyjdonságcfc meg- Píess lyiímos is Isrsalliis.. ISomifaynál. 1-----------------------l év?. 128. sz. izatmár-Németi 1912 ! szeptember 1 Vasárnap
