Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1912-08-11 / 112. szám
gyűlésen, hogy semmiféle jövedelem szolgáltató elem, legyen az termő föld, pénz, munkaerő, vagy a polgárság adója, nem tűri a kiuzsorázást és minden kizsákmányolást előbb-utóbb, de matematikai bizonyossággal gazdasági válságok követnek. Hagyjanak fel végre a régi rabló gazdálkodással! Szatmár, aug. 10. Őszi aggodalmak. Végig szaladt az ősz első lehellete az országon s politikai körökben kezdik nyugtalanul érezni magukat a kényelmesen nyújtózkodó nemzeti munkások. Ez a hűvös nyári nap eszükbe juttatta, hogy nem sokára számolni kell a nemzet felzudult lelkiismeretével s most már nem olyan nyári derűvel Ítélik meg a helyzetet, mint még egy hét előtt tátrai hangulatában a miniszterelnök. Most már kezd előttük is kitisztulni a helyzet képe, hogy a válság kulcsa és a jövendő Magyarország kilincse az á talános titkos választójog. Hiába kerülgetik, meg kell fogni, hozzá kell nyúlni, hogy tovább mehessünk a fejlődés utján. Titokban főzik is a választójogi terveket, de úgy látszik ezeket még maguk sem szeretnék elhinni, ezeket csak örök Ígéretképpen szeretnék a zsebükben tartogatni. Némethy Károly államtitkár azonban Debrecenben kivette a zse béből ezt a tervet, megmutogatta, beszél getett róla, hogy milyen titkos, milyen általános, milyen demokratikus. Nosza ez az államtitkári könnyelműség rettenetes aggodalmakat kelt a nemzeti munkások között. A választójog az mindig az elevenükbe vág. Most már nyilatkoznak nyakra főre, hogyT nem kell Némethy Károly nyilatkozatát komolyan venni, Lukács még sohase mondta, hogy kész a választójogi javaslat, csak tessék várni, nem olyan sürgős, még baj van a statisztika val, a titkossággal, még nem is olyan bizonyos, hogy az ősszel előveszik. Most már igy zengenek a rmmkapárti hárfák. A nyári Ígéretek optimizmusát s a híres választójogos Ígéreteket elfujta az első őszi szellő. 1 zenede. Összegezünk. Hogy úgy mondjuk: az utolsó órában, amikor még módjában van a törvényhatóságnak, hogy megszabadítsa a várost a fenyegető veszedelemtől : ennek a zenedének a tervezett feltételek mellett leendő átvételétől. Mert jól értsük meg : akceptáljuk azt, hogy egy modern városnak — ha már más baja nincs — kell egy kultúrintézmény, egy zenede. Ha már kórháza nincs, hát legyen zenedéje. De hol van az megírva, hogy egy olyan városnak, amely már szinte tüntetőleg hivatkozik a szegénységére, egy olyan zeneiskolát kell átvennie, amely züllött állapotával teljes garanciát nyújt arra, hogy a város csak ráfizethet. Csináljon magának a város zeneiskolát, ha kell, de ne vegyen át magas áron egy már teljesen elviseltet, amely semmi mással nem képvisel nívót, mint üjMmái azzal az összeggel, amit rá keil fizetni. Utóvégre is a város nem jótékony- sági intézet, amely arra van hivatva, hogy sülyedőben levő magániskolákat a nyakába vegyen. Hiszen ugyanilyen alapon kérheti majd az ortodox izraelita hitközség, hogy a város vegye át a rituális fürdőjét. Es — meg kell adni: — ez jogosabb kívánság lesz, mert a fürdő elsőbb- rangú kulturszükséglet mint a zene. És — ne feledjék el a városatyák, akik ebben, a várost nagyon érintő ügyben határozni fognak — a zenede visszafelé való haladása nem fog megállani a megkezdett utón : biztos értesülésünk van arról, hogy szeptemberben egy magániskola nyílik meg Szatmáron, kiváló, országosan ösmert szakember, elsőrangú paedagogus nyitja meg és akkor — merjük állítani: — berozsdázhat a zenede ajtaja a növendékek felől. És paedagogiáról lévén szó, itt vissza kell térnünk cikkeink elejére. Azt vetették szemünkre a velünk ellentétes nézetet vallók, hogy mi inkonzekvensek vagyunk, mert küzdünk a zenede ellen, ám azt nem tartjuk kifogáso- landónak, ha ugyanezen tanárok kisebb dijjazás mellett megpályázzák és megkapják az állást. Ez ugyan csak azt bizonyítja, hogy mi csakugyan nem személyek ellen dolgoztunk, hanem a város anyagi érdekeit tartottuk szem előtt, de ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy megváltozott véleményünkkel a legkényesebb kötekedőket is kielégíthetjük. Mióta ugyanis az Uj Szatmár cikksorozata megindult, számos eiösmerő és buzdító levelet kapunk, amelyeknek nagy részét olyan szülők Írták, akiknek gyermekei a zenedébe jártak. Megdöbbentő képet tárnak fel ezek a levelek. Kiderül belőlük, hogy a szülők nincsenek is olyan kiváló véleménnyel a művészek paedagogiai működéséről, mint mi azt hittük. A zenedében hiányos, felületes és hanyag volt a tanitás. És ezek a vádak csakis ama két zenetanár ellen szólanak, akiknek fizetése körül éppen ez a vita folyik. Hézagos óraadások, elsietett oktatások, elhanyagolt tanítványok, ideges tanórák — ezekről beszélnek szavahihető szőlők elkeseredett levelei. Ha van valaki a zenedében, aki tényleg tanított, azok semmiesetre sem a vezérművészek. Az ő tevékenységüket lefoglalta a nzilvánosság előtti szereplés, a reklám adminisztrálása, egymást agyondicsőitő kommünikék Írása, a zenedében pedig Szőnyi Margit, Jónásné Tar Ella, Veres Lajos, Páncél Ella, a kis Szarukán gyerek dolgoztak a zeneoktatók horribilis fizetéséért. És dolgozott azonkívül egy Róth Sándor nevű kis diák, szegény szülők gyermeke, aki órákat tartott egyik tanár helyett és aki e miatt két tantárgyból bukott el a gimnáziumban. Mindezt kötelességünk felsorolni, a törvényhatóság elé tárni, hogy ezzel is indokoljuk: milyen óvatosnak kell lenni a zenede horribilis terheinek átvételénél, mikor arról vaq szó, hogy a vállalat komoly konkurrenciát kap egy kiváló paedagogus magániskolája által. Es ez itt a dolog veleje, a „művészi oklevél“ meg a „Ferenc József dij“ legfeljebb azt bizonyítják, hogy az aki megI9i2. augusztus 11 kapta kiváló művész, de azt is, hogy kiváló paedagogus, amint ime, a példa is mutatja. Szatmár városának pedig, ha már zenébe akarja ölni a pénzét, akkor se világdijakkal hivalgó művészekre van szüksége, hanem zenei paedagogusokra, akikhez hozzájuthat olcsóbban is, nemcsak polgármesteri fizetés ellenében. A fizetés. Hát arról szó sincs, hogy az Szatmár város zsebéhez való lenne. Nem tudunk most művészeket vásárolni,, mert még nincs sok minden egyebünk, ami előbbvaló ennél. És szabad-e Szatmár városának megtenni a tisztviselővel szemben, akik. mégis csak produktívabb, komolyabb munkát végeznek, mint a zeneművészek, szabad-e azt megtenni, hogy akkor, amikor egy városi tanácsosnak 4800 korona fizetést ad, akkor emezeknek itt 8000 koronákat csapjon a fejükhöz ? Nem abszurdum ez ? Szabad ennek megtörténni ? Mindezeken kívül utalunk még arra, hogy az átvételnél számítási alapul vett 215 növendéket semmi a világon nem biztosítja, ez csak olyan levegőből vett számítás, amelyből — ha egy jó magániskola nyílik — még 15 sem biztos. Akkor aztán zenéltethet majd a város drága pénzéért a saját mulattatására. Van itt még száz meg száz előre nem számított, de előrelátható olyan kiadás, amely előbb-utóbb bekövetkezik. Elkövetkezik majd a zenede palotájának építése, akkor pedig ráfizeti a város ezenkivől annak az 500.000 koronának az évi amortizációját, amennyibe az építkezés kerül, a telekérték évi annuitása sem lesz egészen megvetendő ösz- szeg. Ezeket persze nem számítja senki, pedig a város érdeke megkívánja, hogy ezek a körülmények mind számításba vétessenek, mikor a zenede átvételének a kérdését tárgyalják. Erről azonban teljesen megfeledkeztek a hivatalos körök. Pedig nem kellene kicsinyelni azt az igen fontos dolgot. íme előre látják, hisz mutatjuk, hogy mit rejt magában ennek s zenede átvételnek a lényege. Ez a fontos és nem az, hogy idegen nemtudnikik- nek jó zsíros állásokat csináljunk. És most jól tudják, hogy meg fog indulni a kilincselés, kapacitálás. Megindul a törvényhatósági bizottság tagjainak „bedolgozása.“ Kérjük a bizottsági tagakat: ne hagyják magukat mézes-mázos beszédek által eltántorittatni a város érdeke mellől. Szívleljék meg a zenede átvétele ellen elhangzott érveket és a kultúra hangzatos jelszavaitól el nem tántorítva csak a város érdekét tartsák szem előtt. Vegyük le a zenede átvételének ügyét a napirendről, vegyük le és tegyük oda helyébe a kórház ügyét, a népfürdőét és sok más olyan fontos dolgot, ami sürgősebb, életbevágóbb, mint az, hogy két zenekölöncöt iktassanak be a város tisztviselőinek létszámába! A világ legjobb poudere a híres: „Ideál“ pouder, melyet minden úri nő használ. Főraktár Briinn Sándor gyógyszertárában a „Megváltóhoz“. Szatmár, Deák-tér 15 szám. — Épület és műbádogos munkáknál nagyon kívánatos, hogy megbízható iparossal dolgoztasson Hirsch Adolf épület és mii bádogos, ki Kazinczy-u- 22. alatt a Gubaszin épületében lakik, pontos s jó munkát szállít és nem drága. BETON KOT Kosa Bertalan és Fia Betongyárában. híd- és csatorna-csövek. itató vályúk, beton oszlopok, víztartó - medencék és mindenféle betondolgok valódi jó minőségben s csinos kivitelben kaphatók Telefon: 260
