Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1912-08-11 / 112. szám
RamógaziKodás a városházán (Dr. G. L.) Egy nagyon exponált és óvatos gazdairó, Deininger Imre Írja Magyarország mezőgazdaságáról tavaly megjelent könyvében, hogy az „typikus példája a rablógazdálkodásnak.“ Ezek a kitünően jellemző szavak nemcsak a mezőgazdaságra állanak, de egész bátran elmondhatjuk a városok vagyonkezeléséről és közigazgatásáról is és nem lesz felesleges hangsúlyozni ezt a szomorú valóságot különösen most, mikor Szat- már városa ismét olyan kérdés előtt áll, amelynek megoldása — bá a gazdasági szakbizottság javaslata keresztül megy — erősen magán viseli a polgárok kizsarolásával járó rablógazdálkodás bélyegét. A városi közigazgatás a nagy néptömegek mindennapi életszükségleteinek a kielégítésére kell hogy szolgáljon elsősorban, és annál könnyebben és jobban látja el feladatait, minél mélyebben nyúlnak te gyökerei a kapitalizmustól nevelt városi lakosság széles rétegeibe. A fejlődő, az iparosodó és demokratizálódó városnak eme törekvéseit, igényeit és szükségleteit bajosan tudja megérteni a régi tábla- birói szokásokban nevelt és azokat még mai napig is megtartó magyar vidéki városok vezetősége. Ennek tulajdonítható, hogy egy ilyen fejlődésben levő városban, mint Szatmár, melynek van ugyan már tízmillió korona körül adóssága, de közkórháza nincsen és az utcái a legszorosabb értelemben vett belterületen is járhatatlanig rosszak, ugyanakkor mikor a csatornázás "hiánya miatt a városban a tífuszjárvány ismételten felüti a fejét, nem közegészségi vagy népjóléti intézmények — tehát hasznos befektetések — megalkotásán fáradozik, hanem a zenedét akarja mindenáron átvenni, még akkor is, ha arra minden reális számítás szerint évente súlyos tízezreket fog is ráfizetni. És ha az okokat vizsgáljuk, a melyek kórháznál, csatornánál, népfürdőnél, pangó ipari és kereskedelmi életünk fellendítésénél sürgősebbé teszik a zenede átvételét, akkor rájövünk arra, hogy nem is a zenede átvétele a fontos, sürgős, hanem a személyek, a zenetanitók átvétele, az existentia-teremtés, a régi magyar közigazgatási átok, a mely sohasem azt vizsgálja, hogy mi a helyes, a hasznos a köz szempontjából, hanem, hogy melyik .jó cimborának jusson valami zsíros szinekura. Amit a föld kiuzsorázása jelent a birtokosra nézve a bérlő érdekében, ugyanazt jelenti a városra nézve polgárainak kiuzsorázása i egyes személyek érdekében. Mind- a kettő rablógazdálkodás, melynek következményei nagyon súlyosak lehetnek már a közel jövőben is. A zenede átvétele pedig igy, a hogy azt tervezik, egész biztosan a polgárság megterhelésére, zsarolására fog vezetni. Mert sokkal jogosabban tehetjük fel, hogy egy jó- hirü zenetanár esetleges konkurrenI. évf. 112. sz. Szatmár-Németi 1912 augusztus 11 Vasárnap tiája révén a városi zenede népszerűtlen zeneoktatói növendék nélkül maradnak, mint azt hogy a zenedének állandóan legalább kétszáz- húsz növendéke lenne, holott, a legutóbbi két év statisztikája erősen csökkenő tendenciát mutat. És mi lesz akkor ha nem 220, de mondjuk csak 80 növendéke lesz a városi zenedének, mert hiszen a növendékek száma sok dologtól függ, ami a város közigazgatásán kívül áll, — pld. rossz gazdasági conjunk- turak — és a polgárság mégis kénytelen lesz fizetni, a zenede át vett tanárainak horribilis fizetését. A város pénzével, a polgárság érdekeivel és szükségleteivel, nem szabad igy gazdálkodni. A városnak nem lehetnek dzsentri szokásai, nemajándékozhat-epolgárainakadó- jából senki fiának, tanulják meg végre a bizottsági tag urak, hogy a modern városi fejlődés első és fő feltétele, a városi gazdálkodásnak, vagy ha jobban tetszik, városi politikának, átterelése a régi extenziv rablógazdasági rendszerről az intenzív nagy befektetéssel és munkával járó, de nagy jövedelmeket hajtó gazdálkodásra, a patriarkalis, nepotizmuson, személyes érdekeken felépütő, félig feudális, félig paraszt politikáról, a modern kapitalista, szociálpolitikai rendszeren, a köz érdekén felépülő városi politikára. A város vezetősége, a törvény- hatóság közgyűlése, sokkal inkább kell, hogy tudatába legyen annak, hogy az iparosodó és demokratizálódó városi polgárság érdeke homlok egyenest ellenkezik a kizsarolással járó, rablógazdálkodásra emlékeztető ilyen ügyletekkel, mint a zenede átvétele ebben a formában — semhogy be ne látná mi a kötelessége ezzel a javaslattal szemben. Jusson eszükbe a holnapi köznyári Üccasio: I divatáruházában ■ Deák-tér 20. sz. ® batist, etamine blous és kész ruhák, kreton, delain fg és batist pongyolák, vászon ruhák és aljak alkalmi M Ül szolid szabott árakon, ül S Szőke Béla üiiári:: Ötcasio!
