Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)

1912-08-08 / 109. szám

radikális politikai napilap R Didéftj rendőrség államosi­tása ellő Fiatalnak ép nem mondható a kérdés, a melynek eldöntése előtt a belügyminisz­ter a helyzetet közvetlenül tanul mányoztatja. Kell-e, lehet-e ál­lamosítani a vi­déki rendőrsé­get? A szükség kérdése, úgy lát­szik, nem vitás. Pekáry Ferencz, miniszteri tanácsos, a belügyminisz­térium kiküldöttje, aki sorra láto­gatja a vidéki városok főkapitány­ságait és a ki e járatban rövidesen Szatmárra jön, úgy látszik arról szerez tapasztalatokat, hogy meny­nyire vihető keresztül ez a feladat. A nagy és sokoldalú igények, a melyeket a közönség joggal tá­maszt a rendőrséggel szemben és a melyeknek egyedül jóakarattal, kötelességtudással és ambícióval eleget tenni nem lehet, — teszik kívánatossá, hogy a rendőrséget államosítsák. A rendőrséget, hogy modern biztonsági intézmény legyen, mai állapotából fejleszteni kell. A fejlesztésnek költsége pedig felül van a vidéki városok teherbirálá- sán. Hiszen eddig is főként, a rend­őri kiadások növekedése unszolta a vidéki városokat, hogy az állam­tól kárpótlást kérjenek azokért a kiadásokért, amelyeket az állam helyett végzett, az állam hivatásába vágó teendők ellátása okoz. Ha pedig az állam a rendőrség fentar- tását a maga hivatásába vágónak elismeri, akkor azt vegye mindjárt a maga kezébe. Ha a közigazgatás államositá­I. évf. 103. sz. Szatmár-N' érne t i 1912 augusztus 8 Csütörtök sának könyvtárakra menő irodalma van, erről a résziet-államositásról is iveket lehetne megtölteni. Itt a fontiek mellé csak néhány érvet mondunk el a kérdés aktualitása alkalmából. A vidéki rendőrséget azért is államosítani kell, hogy teljesen füg­getlen legyen azoktól, a kikkel hi­vatása közben összeütközésbe ke­rülhet. Lehet-e a rendőrhadnagy, fogalmazó, vagy alkapitány teljesen erélyes és tárgyilagos, például egy olyan ügyben, amely egy város­atyát, vagy annak közelállóját érinti, — amikor ennek a város­atyának szavazatától függ az ő előmenetele ? Hiszen egyes váro­sokban máris panaszok hallatsza­nak, hogy az ügyvéd-városatyák ez utóbbi minőségüket túlságosan kihasználják a rendőrség hatáskö­réhez tartozó ügyek megszerzésére. Ezt pedig inkonpatibilitás nem szünteti meg, csak a rendőrség tel­jes függetlenitése. Az is az államosítás mellett szól, hogy igy az egész vidéki rendőrség egy testet formálván, abban sokkal több tere és reménye van meg az előmenetelnek és igy ez a pálya a tehetséges, képzett elemeket sokkal jobban magához fogja vonni, mint eddig. A nyomozó szolgálatot pedig különösen tökéletesebbé teszi, ha az egyes vidéki rendőrségek nem különálló szervek lesznek, amelyek­nél szinte kollegiális szívességtől függ, mekkora ügyszeretettel telje­sítik egymás megkeresését, hanem katonai fegyelemmel dolgozó, egy­séges intézményhez fognak tar­tozni. Az ellenérvek, amelyeket álta­lában az államosítás ellen szoktak felhozni, a rendőrség államosítása ellen alig szólhatnak. Hogy az ál­lamosítás a kormányhatalmat nö­velné és hogy ez azt „nemzetelle­nes“ célokra használhatná föl. A rendőrség különböző politikai idő­ket élt át és a hivatása mindig egy maradt: rendet, biztonságot terem­teni. Akár hatvanhetes volt a több­ség, akár függetlenségi; akár da­rabont-kormány volt, akár koalí­ciós. A rendőrségek nem állhatták semminü politika szolgálatába, vi­szont kötelességük volt minden rendzavarást megakadályozni, akár­milyen politika szolgálatában tör­tént az. Az államosítás két okból is sürgős. Egyrészt az ország közbiz- tonzágát van hivatva európai szín­vonalra emelni; másrészt pedig megszabadítja a vidéki városokat egy olyan tehertől, amelyet, a reá­juk háruló újabb szociális és kul­turális feladatok mellett, úgy se bírnak el sokáig. Dr. Dénes nrigpéii irodáját augusztus 1-tői a városi bér- ház B. épület földszintjére tkapubeiá- rat Hungáriával szemben) helyezi át. VándorképRiáliitás Szatmáriul. — Az Uj Szatmár tudósítása. — Szatmár, augusztus 7. A „Pannónia“ szálloda nagytermében délután 4 órakor egy igen érdekes és magas színvonalon álló gazdag anyagú kiállítást nyit meg a magyar művészek egyik tekintélyes csoportja. A kiállítók között neves művészeink és tehetséges fiatal piktoraink szerepelnek, egy olyan gazdag kollektióval, melyet a vidék na­gyobb városainak csak ritkán nyílik al­kalma láthatni. A képek árai oly mérsékelten van­nak megállapítva, dacára annak, hogy értékes művészi alkotások, hogy szeré­Legszebb ruhatisztitás vegyileg száraz utón. Gyár főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinczy-u. 17., Attila-u. 2., Nagykároly: Széchényi-u. 31. Alap ittatott 1886 Modern ruhafestés bármily divatszinre Hájtájer Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom