Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1912-08-06 / 107. szám
19i2. augusztus 6 II szefteresi pap merénylete miért gyűlölik Mab bajost a szekeresig? lasztójogról egészen másként gondolkodik, ha ugyan a munkapártot egyáltalán szabad gondolkodással gyanúsítani. Tehát a leghevesebb ostrom és a legkínosabb helyzet tartandó fenn a többség ellen, mert azt mi is elhisszük, hogy kényszer- helyzetben a munkapárt is csinál választójogot, mert a politikában mindenki becsületes ha muszáj. A cikk azt mondja, hogy a többség annál merevebb, minél jobban kényszerítik. Nem tudom. De azt tudom, hogy a többség annál többet ad, minél többet kényszerítenek ki tőle, mert egy hajszállal sem ad többet, mint ameny- nyit kikényszeritenek tőle és kényszer nélkül nem ad egy hajszálat sem a jogaiból. Az egyesült ellenzéknek kétségtelen fogyatékossága, hogy a politikai felfogások végletei találkoznak az elemeiben, de miután nincsen más és nincsen jobb harci szerve a választójognak, mint ez, kénytelenek vagyunk mindaddig szinpátiával kisérni a küzdelmét, mig lényegükben is radikálisabb emberekből álló csapatot tudunk állítani. Hogy az igazság nyilván itt van, azt mutatja az is, hogy az ország minden radikálisai, akik egyedüli és főfoglalkozásukká tették a választójog kivívását, csatlakoztak az ellenzék harcához és aligha fogja megtalálni a viszonylag becsületes választójogot az, aki azt ezen a mozgalmon kívül keresi. Mi sem volna örvendetesebb és senki sem örülne jobban nálunk, ha ez a harc tárgytalanná válna, mert a többség megfogadván a képviselőnk tanácsait, megcsinálná ama bizonyos igazi választójogot. Mi azonban ezt kizártnak tekintjük egyelőre. És mindaddig, mig igy kell vélekednünk, óhajtanunk kell a harcot és félnünk kell egy kibontakozástól, amely előbb a kormányt bogozza ki és csak azután a választójogot. Kiküldött tudósitónktól. A múlt hónap 31-én megjelent cikkünk óta, amelyben részletesen foglalkoztunk Jakab Lajos nagyszekeresi lelkész ügyével több levelet kaptunk olvasóinktól. A levélírók nagy része teljesen a mi álláspontunkon van és helyesli, hogy az esetet ily részletesen megvilágítottuk. Akadtak azonban olyanok is, akik a református egyház szempontjából helytelenítették a mi tárgyilagos állásfoglalásunkat és azt írták, hogy cikkünk az egyházat meghurcolja. A mi véleményünk e tekintetben az, hogy egy bűnös omber tetteinek leleplezése nem árthat az egyháznak, azt pedig senki sem kívánhatja tőlünk, hogy több figyelemmel legyünk a református egyház iránt, mint a saját papja, aki ha bűnt követett el, nem teheti sem ő, sem az egyház kötelességünkké, hogy mi ezt elhallgassuk. Akadtak továbbá egyesek, akik azt rebesgették, hogy ártatlan embert rágalmazott a cikkünk. Mindezek arra késztettek bennünket, hogy mégegyszer kimenjünk Nagyszekeresre és a saját lelkiismeretünk megnyugtatása végett meghallgattunk mindenkit, akinek ebben az ügyben valami mondanivalója van. Bevezetésképen még csak annyit füzünk az esethez, hogy ha a mi célunk csak szenzációhajhászás és leleplezés lenne — amint ezt a pap agyonmentegetői állítják — akkor most bő alkalmunk lenne erre, de célunk egyedül az igazság kiderítése, amit azonban nem érhetünk el anélkül, hogy Jakab Lajosnak híveivel szemben ezt a vérbefult botrányt már jóval megelőzőleg tanúsított magatartásáról ne írjunk. 1910. év novemberének utolsó napján Jakab Lajos, a szekeresiek papja kihirdette a szószékről, hogy egyházi járulékait másnap mindenki fizesse le, voltak is elegen, akik ennek a felhívásnak eleget tettek, de akadt olyan is, aki csak a következő nap ment el a paphoz fizetni. Jakab Lajos megtagadta a fizetések felvételét és december 3 án, amikor 34 nagyszekeresi református férfi Isaák Dezső nagybirtokos vezetésével Debreczenben járt a püspöknél, hogy Jakab Lajos ellen fegyelmit kérjen, kihivatta a végrehajtót Nagyszekeresre, maga pedig vállára vette kétcsövű lankasterét és úgy járták sorra a hívőket, akik pontosan a napra nem,fi- zették be a járulékot. Ettől a naptól datálódik az ellenségeskedés Jakab Lajos és hívei között. Ezt az áldatlan harcot végre is megunták a nagyszekeresiek és 1911. március 18-án az egyházmegyei bíróságnál panaszt emeltek Jakab Lajos ellen. Ebben a panaszban a következőket adták elő: 1. A közgyűlési jegyzőkönyvekbe a fejszólalók kérését nem vezette be a pap és ha valaki Jakab Lajossal ellenkező véleményen volt, attól: Üljön le! Fogja be a száját! Hallgasson! kifejezésekkel vonta meg a szót. 2. 1910. évben öt gyermeket kellett volna a confirmátióra előkészíteni, Jakab Lajos ezt megtagadta. 3. Gondnok már több mint négy hónapja nincs, Egyházi közgyűlés elé semminemű számadást nem terjesztett a pap. 4. 1910, december 2-án a a praesbi- térium egy tagnak kivételével lemondott. A hívők kérték a lelkészt, hogy a megNagyszekeres, aug. 5. üresedett állásokat töltse be, de kérésükre még választ sem kaptak. Jakab Lajos kinevezte az egy megmaradt praesbitert algondnoknak s most ketten intézik az összes ügyeket. A felszólalóknak pedig azt feleli a pap, hogy semmi közük a dologhoz. i 5. 1909. évről a mai napig még számadást nem készített. 6. Tudomásunk szerint egyházunk 1232 korona állami segélyt kapott. Erről elszámolás nem készült, annak hatása nem mutatkozik. Az egyházi adó kivetése önkényes, az közszemlére kitéve nem lett s igy nem tudjuk, hogy mit hová kell fizetni. 7. A hozzá beadott felebbezéseket elkésetten terjesztette fel, a leérkezett határozatokat érdekeltekkel nem közölte. És igy tovább. Rengeteg pontja van még ennek a panaszlevélnek, de csak a főbbeket soroltuk fel belőle. Még nem volt alkalmunk megtudni, hogy e panasz folytán megindított fegyelmi vizsgálat milyen eredményre vezetett, de Biky Károly esperes, kit ez ügyben felkerestünk, kijelentette, hogy Jakab Lajosnak több fegyelmi ügye volt, sőt van is és e fegyelmi ügyek során többször meg is büntették. Ebben az ellenségeskedésben nagy szerepe jutott Sipos Istvánnak, ki abban időben az egyház kurátora volt. Jakab Lajos ugyanis feljelentett 32 nagyszekeresi gazdát rágalmazás miatt, mert a fenti panasszal járultak az egyházmegyei bizottsághoz és Sipos Istvánnal akarta bizonyítani a maga igazát. De Sipos nem állott kötélnek és az igazságot vallotta, a mi nem kedvezett a papnak. Sipos azután Amerikába került, ahonnan hat hónap után vissza is tért. Akkor volt az a pere a pappal, amelyről első cikkünkben már említést tettünk s amelynek következménye az lett, hogy Sipos — ki előzeleg talán egyetlen jó embere volt — meggyülölte Jakab Lajost. De Sipos István nem az egyetlen ember Nagyszekeresen, aki meggyülölte Jakab Lajost; együtt érez vele az egész falu és azok után, amit Nagyszekeresen tapasztaltunk, határozottan állítjuk, hogy nem is ok nélkül. Valósággal mániátikusan üldözött a pap mindenkit, aki nem az ő pártján voít. Ennek az üldözésnek lett áldozata Telepoczky Erzsébet postamesternő*is, akinek élete valóságos kálvária járás lett, amióta Jakab Lajos üldözni kezdte. Ok nélküli fegyelmi vizsgálatokat kért a postamesternő ellen, amelyek közül egy még ma is folyamatban van, de ez is ép olyan alapnélküli, mint a többi volt s az ártatlanul meghurcolt postamesternő ennél az esetnél is — ép úgy mint a többinél — be tudja igazolni, hogy az egész herce-hurca csak a pap bosszumüve. Hogy mennyire kilátszik ezekből a fegyelmi ügyekből a lóláb, annak megvilágítására leközlünk egy-két esetet. Az elmúlt év tavaszán a sok esőzéstől feláztak a nagyszekeresi utak, úgy hogy napokon keresztül sem jött posta a faluba. A postamesternő erre elhatározta, hogy gyalog elmegy Jánkra, hogy legalább a levélpostát ki lehessen kézbesíteni. A leveleket el is hozta s mikor Dr. Dénes Viktor iipéö irodáját augusztus 1-íöl a városi bérház B. épület földszintjére ífcapufeeiá- rat Hungáriával szemben) helyezi át. CO A M fogsorok, ■ U fVj arany koronák, csapos fogak, amerikai hídmunkák, melyek rágásra alkalmasak, a legjutányosabb árban, jótállás mellett készülnek X' 5350^ DÁVIDODON, fogászati műtermében Törvényszékkel szemben.
