Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1912-08-06 / 107. szám
II szatmári ftépoiselő cikke V A „Neue Freie Presse4'-ben, Ausztria legelőkelőbb napilapjában dr. Kelemen Samutól politikai cikk jelent meg. A cime: „A kibontakozáshoz vezető ut“. Aki a Pressében megszólal, az legalább is az egész monarchiához beszél, ha ugyan nem a világ öszszes politikusaihoz. Mikor tehát a szatmári képviselő ilyen nyilatkozatot tesz, akkor többszörösen indokolt, hogy gondolat- menetét a választókerület egész közönsége számára hozzáférhetővé tegyük. A cikk lényeges tartalma a következő: A politikai körök egy részében a közhangulat enyhítését várják az őszi idényre. Ez a remény alighanem csalókának fog bizonyulni. Az idő néha meggyógyítja a sebeket, de néha mérgezi is azokat, ha huzamosan kezelés nélkül maradnak. A mai válság kórmegállapitásánál a tárgyi tüneteket el kell különítenünk a szubjektív tünetektől. A Kossuth-párt a nemzeti jogok változatlan állományáért, a Justh-párt a választójog biztosításáért küzdött. A Kossuth-párti politikához, amely a póttartalékosok behívásának kérdésénél nyert csak kézzelfogható tartalmat a befejezett tényekkel szemben ma már lehetetlen visszatérni. A véderő törvény szentesítve van, és azoknak megtámadása a király szentesitési jogának megtámadásával egyértelmű, és ez a válságnak egy nagyobb területre való ki- terjesztéséhez egyidejűleg beláthatlan következésekhez vezetne. Ezt beszámolómban hangsúlyoztam és elégtételemre szolgál, hogy ezt ma már pártkülönbség nélkül elismerik. Egy esetleges országgyűlési nyilatkozat, amely — emlékeztetve a Fejér- váry esetre — megbélyegezné a történteket, nem volna keresztülvihető a jelenlegi többséggel szemben és amúgy sem vezetne a parlamenti pártok hatalmi viszonyainak megváltoztatásához. Az „in integrum restitutio“ csak a házszabályrevizió megismétlésére vonatkozhatik azon az alapon, hogy az első revízió az ellenzék résztvétele nélkül történt s ezért a ház egyetemére nem kötelező. A kibontakozás másik tárgyi előfeltétele egy uj, liberális sajtótön'vény megalkotása, amely lehetetlenné teszi a sajtó közigazgatási üldözését. Az ellenzéknek ez becsületbeli tartozása leghívebb fegyvertársával szemben. Mindezeknek előfeltétele, vagy ha úgy tetszik betetőzése a választójog becsületes megalkotása. Sohasem volt olyan mélyen átérez- hető igazsága annak a mondásnak, hogy szenvedélyektől áthatott időközben nagyon nehéz a választójog megalkotása, mint a mai időkben. Ilyenkor nehéz a veszedelmeket elkerülni. A klerikális demagógia veszedelmét vagy egy nemzetiségi — osztályuralom veszedelmeit. A választójog lényeges kiterjesztése az uralkodó {járt lemondását jelenti hatalmi eszközeinek egy részéről. Normális időkben ennek az áldozatnak ellenében megnyeri azoknak a rokoszenvét, akiknek jogokat adott és ezért kerüli azt, hogy ez a jogkiterjesztés kikényszeritettnek látszassék. Ezért ragaszkodik ilyenkor fokozott makacssággal hatalmi előjogaihoz és ez nehéziti meg ma is a választójogosok küzdelmét. Itt nyílik meg a pártokra nézve az egyezkedés szüksége és lehetősége. Békés egyezségben a többség könnyen határozhatja magát egy becsületes, minden hátsó gondolat nélküli választójog megalkotására. Az ellenzék vedig nem vállalhatja a történelmi felelősséget azért, hogy egy ilyen választójogot visszautasítson, mert előbbrevaló- nak tartja a többség megalázását, mint a tárgyi eredményeket. A cikk ezután még kifejti, hogy ezzel a személyi nehézségek megszűnnének, mert önként kiesnének a kombinációból azok, akik a választójognak útjában állanak, továbbá hangoztatja egy uj pártalakulás szükségét, amelyben szociális és gazdasági alapon a konzervativek elkülönülnének a liberálisoktól. A becsületes választójog megalkotása tehát egybevágó érdeke a magyar nemzetnek és a magyar liberalizmusnak. Természetes, hogy a cikkben érintett kérdésekről nekünk megvannak a saját nézeteink. Mielőtt ezeket rövidre fogva elmondanánk, két ugyancsak rövid megjegyzést kell előreboesátanunk. Az egyik az, hogy a cikk viszszaadásában a ritkitással jelzett hangsúlyok nem tőlünk származnak, hanem magának a cikknek minél hivebb ismerete érdekében, magából a cikkből vettük át azokat. A másik az, hogy bennünket mindebből csak a választójog sorsa érdekel. A nemzet széles rétegei régóta közönnyel sőt mondhatjuk azt is, hogy csendes megvetéssel szemlélnek minden politikai mesterkedést és ugyanígy hallgatnak minden politikai frázist, amelynek nem a demokratikus választójog hitvallása ad tartalmat és erőt. Mi pedig, a* kik elől küzdünk a magyar politi- tikának egyetlen tartalommal biró programmpontjáért, még kevésbbé érünk rá a politikai finomságok csipkeveréséhez. Örvendetes, hogy a képviselőnk cikke is ugyanilyen súlyt tulajdonit a választójognak. Vitázni csak arról kell, hogy melyik ut vezet a választójoghoz, egészen függetlenül attól, hogy ugyanez az ut egyszersmind elvezet a kibontakozáshoz is. Végtére az is lehet, hogy kibontakozás nem lesz, ellenben lesz újabb választás olyan körülmények között, amelyek jobban kedveznek a választójognak, mint a mai helyzet körülményei és ez annál valószínűbb, mert ma már alighanem az az irány győzne a másik felett, amely radikálisabb és — mondjuk röviden igy — választó- gosabb volna. A kibontakozás tehát nekünk kevésbbé sürgős, mint egy olyan jó konjunktúra, amely a választójog radikálizmusát előbbre viszi. Képviselőnk ilyen jó konjunktúrának tartja az előzetes békét, tehát a többség jelenlegi ostrom- állapotának megszüntetését. Ha a munkapárt többsége vagy pláne egyeteme úgy gondolkodna a választójogról, mint az a cikk, amelyet közöltünk, akkor mi volnánk az elsők, akik a munkapárt politikai lelkiismeretére és belátására engednők a választójog sorsát. A munkapárt azonban a vái. évf. 107. sz. Szatmár-Németi 1912 augusztus @ Kedd Gallérok gőzmosása LJj Kézimunkák, glaeé keztyük, tükörfénnyel hófehérre ® Idjldjöl ■ bútorok, szőnyegek tisztítása. Gyár-főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi iroda Kazinczy-u. 17. Attila-u. 2. Nagykároly Széchenyi-u. 31. Alapittatott: 1886
