Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1912-08-31 / 127. szám
. m Hz uj Dárosi liraioy írta: Dr. PIRKLER ERNŐ. A városok fejlesztéséről szóló 1912. LVIII. törvénczikk mindössze 33. paragrafust tartalmaz. Ez a néhány jogszabály azonban igen fontos és életbe vágó nagy jellentősé- gü intézkedéseket foglal magában, amelyeknek nagy hordereje már most szemünkbe ötlik. Mindenekelőtt törvényhozásilag biztositja a városok részére az államsegélyt, amelyet a belügymi- nister a költségvetési vagy az indem- nity törvény törvényerőre emelkedése után egy összegben köteles kiutalni azonnal. És ezt a városok kötelesek költségvetésileg előirányozni és zárszámadási] ag elszámolni. Az 1886 évi XXII. tez. 110 §-ában a törzsvagyonra vonatkozólag megállapított felesleges formaságokat hatályon kívül helyezi s kimondja hogy a határozat meghozatalánál névszerinti szavazással a jelenlevők többsége dönt. Olyan határozat, amely valamely ingatlannak, vagy jognak megszerzésére, elidegenítésére vonatkozik, csak abban az esetben igényel felsőbb hatósági jóváhagyást, ha az eladási vagy vételár, illetőleg becsérték törvény- hatósági joggal felruházott városban 50 ezer koronát, — rendezett Tanácsú városban 10 ezer koronát meghadal. Az ilyen határozatot jogerőre emelkedése előtt nem lehet végrehajtani. I. évi. 127. sz. Síatniár-.Vémeü 1912 augusztus Szombat Intézkedik a városi üzemek házi kezelésének megkönnyitéséről, amennyiben kimondja, hogy a városok egyes közintézményeik (üzemeik] igénybevételéért szabályrendelet alapján jogerősen kivetett dijakat s járulékokat közigazgatási utón közadók módjára kötelesek behajtani. A városi közigazgatási tisztviselőket fizetés és lakáspénz tekintetében az állami tisztviselőkre nézve megállapított fizetési osztályokba sorozza. Megadja azonban a jogot a városoknak, hogy a tisztviselőiknek nagyobb illetményeket állapíthassanak meg, azonban magasabb fizetési osztályba nem sorozhatják őket. Elrendeli továbbá, hogy 1913 január 1-től kezdve a családos tisztviselők részére az 1912. XXXV. tcz. rendelkezéseinek megfelelően minden város családi pótlékot rend- szeritsen. A nyugdíjintézet szervezéséről, a nyugdíj ellátás feltételeiről az állammal való viszonosság alapján a létesítendő uj állami nyugdíj törvény alapelvei szerint szabályrendelet alkotandó. Kimondja, hogy városi tisztviselő magángyakorlatot, vagy mellékfoglalkozást csak a törvényhatósági közgyűlés engedélyével és csak annyiban folytathat, amennyiben az hivatali állásának tekintélyével és kötelességeivel össze fér. Kötelezi a városokat, hogy az ezen törvény által érintett szabályrendeleteiket egy éven belül megfelelően alakítsák át, a belügymi- nistert pedig utasítja, hogy e törvény életbélépésétől számított két éven belül a városok szervezetéről, közigazgatásáról, háztartásáról, valamint a városi rendőrségek országos rendezéséről törvényjavaslatot terjesszen elő. Mindezen intézkedéseknél azonban sokkal fontosabb az a jog, amit a törvény 12. §-ának 4 és 5-ik bekezdése biztosit a belügyminiszter számára, amidőn azt mondja, hogy: „A belügyminiszter egyes városokat ... a szükségesnek mutatkozó közegészségügyi közintézmények fokozatos létesítésére . . . kötelezhet.“ Igaz, hogy ehhez hozzá teszi azt, hogy a „helyes sorrend és a város anyagi erejének számba vitelével“ azonban arról sem feledkezik meg, hogy felhatalmazást biztosítson a miniszternek, hogy a városokat ezen intézmények létesítéséhez szükséges dijak vagy járulékok behozatalára is kötelezheti. Ez a saját initiativából való kormányhatósági beavatkozási jog meglehetősen iliuzoriussá teszi a városok autonómiáját, dacára annak, hogy az uj törvény a törzsvagyon állagában beálló változást illetőleg bizonyos értékhatárig szabad kezet biztosit a rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városoknak. Gyakorlati jelentősége természetesen csak azon városokra nézve lesz, amelyeknek közegészségügyi intézményei nincsenek, vagy ha vannak, nem kifogástalanok. Minthogy pedig a magyar városok közegészségügyi intézményei általában véve mizerábilis állapotban vannak, igen természetes, hogy nem igen lesz város az országban, amely azzal dicsekedhetne, hogy a törvény ez a rendelkezése reája nem vonatkozik. Kellemetlen lesz azonban a városokra nézve ez a kormányhatósági beavatkozási jog, aminek elFi, Hlli minden osztályt akár nyolcszor is járhatják: még sem szakad el a cipőjük, ha a Mflekniíife niiiMrS22i3iar* ^ipan ntójílli IpÜji (0ijü-tér7.)Dásárs[jáft! Fin- és leánykacipők a legjobb minőségben, a legolcsóbban csakis itt kaphatók. — A legdivatosabb szabású és a legtartósabb úri és női cipők nagy raktára. — Talpba vésett szabott ár! ára 6 fillér.
