Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1912-08-30 / 126. szám
2. oldal üjMtnm \ 1912. aüguszLsSG és dr. Grósz Albert. Ezekre nézve a megállapodás a két intézet között perfekt. Az igazgatóságra nézve pedig úgy egyeztek meg az intézetek megbízottai, hogy mindkét intézet részéről megtartanak 8—8 igazgatósági tagot, akiknek személyére nézve azonban még szintén nem történt megállapodás. Itt ösmertetjük a fuzionáló két intézetet. A Magyar Bank r.-t. Alaptőkéje 800,000 korona. Alakult 1910. évben. Igazgatóság : Sckwartz Salamon vezérigazgató, Márkus Pál ügyvezető-igazgató, dr. Borgida Lajos ügyész, Akkerman Mihály, Biró Lajos, Boros Adolf. Gottlieb Hermán, Kaufman Dávid, Mónus Lajos, Árokháty Vilmos, Bertha Károly, Borgida Sándor, Izsák Simon, Kellner Kálmán, Rosenfeld Mór, dr. Reiser György. Felügyelő-bizottság : Peiszner Lajos, Baumgárten Zsig- mond, Kolb Dezső. Szatmári bankegyksület r. t. Alaptőke 600,000. Elnök. Bartha Kálmán Szat- már. Alelnök Grosz Dániel. Igazgatóság: vezérigazgató Kaufmann Antal Csenger, igazgató Feldmann Samu, aligazgató Kaufman Ignácz. Dr. Grosz Albert Szatmár, Groszmann József Csenger, Grosz József, Klein Lipót Aranyosmegyes, Lázár Dezső Sárközujlak, Markovits Salamon, Melchner József Szatmár, Messinger Lajos Nábrád, dr. Rácz Miklós Szatmár, Steinfeld Andor Magybánya, Schwartz Móritz, Weisz Gábor Szatmár, Zsürger Lajos Tiszaujlak. Felügyelő-bizottság: elnök Mándy Bertalan Szatmár. Mező Ármin Debreczen, Friedmann Adolf Tiszaujlak, Tolnai Albert Hirip, Jeremiás Zsigmond Szatmár. Intézeti ügyészek: dr. Rácz Miklós és dr. Grosz Albert, ügyvezető-főkönyvelő Lengyel Miklós. Póttartalékos férgek. Katonáéi: keseregi a fearatttaD. — Az „UJ SZATMÁR“ tudósítása. — Szatmár, augusztus 29. Túl a hídon, a vásártéren van kato- náék barakktábora, egy csomó fakunyhóban, ahol több száz rezervista és póttartalékos lakik. A legtöbb — különösen a póttartalékosok — rendes, jobbmódhoz szokott polgárember, kisgazda, kereskedő, sőt még diplomás is akad köztük. Egy ilyen diplomás póttartalékos panaszolta el nekünk azokat a botrányos állapotokat, melyek a telepen vannak. Magunk is utánajártunk a dolognak és csak megerősíthetjük a rezervista elkeseredett panaszát. Egy-egy barakkban kétannyi ember — azaz anyag — van összezsúfolva, mint amennyire a házikót eredetileg építették, ennek a következménye aztán az a hallatlan piszok, ami az egész telepen uralkodik. Valóságos férgek eldorádója egy- egy barakk, százával járnak — persze, szájkosár nélkül — egészen intipens apró, harapós fenevadak az ágyakon, a sváb nevezettel biró magyar bogár-specialitásból is található vagy egy hadosztályra való. Azután, ami még szebb, az egész telepen egyetlen egy kút van, egy rozoga, ősrégi alkotmány, láncra jár, ha jár, többnyire azonban még ezt sem teszi. Á vize büzhödt, piszkos, még a jószág sem issza szívesen, de hát a katona — az más. Az szegény szívesen használná még ezt is, de a rossz vízből sem jut minden emberre- Igy van aztán, hogy ha valamelyik rezer. vista meg akar egyszer mosdani, hát bejön a városba. De nem mindennap — ez bizonyos és hogy ez igen hasznos a közegészségre — az is bizonyos. Akire tartozik — tessék segíteni, mig nem késő; még csak most kezdődik a kolera-szezon! •ISilllHHIHIliCMIIHII tmiiltimitMIMHItiltl IHMItttlil LEGJOBB kalapok ::: }J LEGSZEBB nyakkendők jj LEGTARTÓSABB fehér- j| nemnek és harisnyák I! csakis Somlyapsl Deák-tér 10 sz. || IMI9MHIM •IIMMIIIMIIIMMIItlIIMIMHtIMIIIMIMIIIIIIIM Esküül a halálos ágyon — Az „UJ SZATMÁR“ tudósítása. — Szatmár', augusztus 29. Hétfőn reggel sürgősen hivatták Demkö Sándor közgyám, helyettes anyakönyvvezetőt a Hunyadi-utca 74. szám alá egy halálos ágyán vergődő szegény, öreg emberhez, aki nem akarván hitetlenül itthagyni feleségét s 28 évi együttélés után jónak látta törvényes házasságra lépni feleségével. Halász Márton kőművesmester, aki a Hunyadi-utca 74. számú házban lakik, s már két éve súlyos betegen fekszik s most — amint mondja — a végét érzi közeledni. 54 éves korában alávetette magát a hivatalos eljárásnak, amelynek szükségességét nem érezte hoszonnyolc éven keresztül: hogy hitvestársával törvényes házasságra lépjen. — Most már nyugodtan halok meg — nyögte ki az öreg a törvényes actus befejezése után, s ványadt kezét torkára szorítja, hogy lefojtsa a halál kürtjének előtörő hörgését — nyugodtan halok meg, mert a gyermekem az én nevemet fogja viselni. Töpörödött öreg anyóka totyog a fülledt szobácska egyik sarkától a másikig. Hajlott háttal áll meg a betegágy előtt s amig reszkető kezével a betegembert zaklató legyeket hessegeti, belekezd egy hosszu-hosszu históriába. Értelmetlen motyogásából csak any- nyit tudtam kivenni, hogy a szülők ellenezték a házasságot, de a Marci egy szép napon magával vitte őt s azóta 28 esztendő telt el, 28 év keservét, bánatát cipelik rokkant vállaikon. Öt gyermekük közül már csak egy él, az is súlyos betegen fekszik. Két éve már, hogy ura nem tud keresni s most hogy állapota nagyon roszra fordult, ki akart béküini a világrenddel, meg az emberekkel. A beteg ember is szólni akar, de hangja valóságos hörgésbe megy át s a verejték gyöngyözik homlokán. Intek neki, hogy ne fáraszsza magát s a szobácska fülledt levegője olyan suly- lyal fekszik a tüdőmre, hogy sietve el kell hagynom a nyomor siralmas tanyáját, ahol az uj házaspár végső óráját percről-percre várják. H t. szülék és a tanuló ifjúság figplmébg í Az összes intézetek nagytekintetü igazgatósága által az 1912—13. évre előirt tankönyvek szép tiszta, használt állapotban, uj ke- === mény bekötéssel ellátva = félárban kaphatók %tj I ej A Ej- könyvkereskedé■* t? i & * l2bdK sében Deák-tér, a Fehérházzal szembeni ideiglenes kőbódéban. Ul ipsii ai Wal! lesséíi eijjeipeitlsi! Illy Antalt hazahozták Beismerte e uiitcíiamisitást. — Az UJ SZATMÁR tudósítása. — Szatmár, augusztus 29. Illy Antal, volt ügyvédi Írnokot, később ingatlanforgalmi és pénzközvetitő ügynököt a csendőrség tegnap megvasalva hozta haza Szatmárra. Aradmegyének egy kis községében fogták el, ahoi a felesége tanítónő. Az elszánt, bűnös ember cinikus nyugalommal fogadta a csendőröket, akik érte mentek. — Tudtam, hogy elfognak, régen várom már az urakat, mehetünk rögtön, ezzel fogadta őket. Elbúcsúzott feleségétől és nyugodtan ment a csendőrökkel. Nyugodtsága azonban — mint az utón kiderült — csak tettetett volt, mert mikor azt hitte, hogy kedélyes beszélgetésével eloszlatja a csendőrök fokozott éberségét, meg akart ugrani. Ez azonban nem sikerült. A csendőrök rögtön megfogták és vasraverték. A borotvált arcú, vasalt nadrágos, girardi kalapos bűnöst Aradtól Szatmárig vasraverve hozták a vonaton. Itt átadták a szatmári csendőrségnek, ahol nyomban megérkezése után vallatóra fogták. Illy Antal azonban nem akart vallani. Nem is felelt a hozzá intézett kérdésekre. A csendőrök látván, hogy egyelőre nem boldogulnak vele, bevitték a csendőri fogháznak polgári börtönébe s rázárták az ajtót, de — mint azt a veszedelmesebb gazemberekkel szokták tenni — bezártak vele egy csendőrt is, aki vigyázott arra, hogy Illy kárt ne tegyen magában. Déltájban aztán meggondolta a dolgot és szólt a mellette levő csendőrnek, hogy vallani akar. A csendőr elővezette, kihallgatták és kihallgatása során beösmerte, hogy már több mint egy éve rendszeresen manipulál hamis váltókkal. Nyakra főre hamisította a váltókat és egy ideig az uj hamisításokból rendezte a régieket. Illy felsorolta mindama pénzintézeteket, amelyeknél a hamis váltókat elhelyezte és vallomása szerint egyáltalában nem látszik túlzásnak az Uj Szatmárnak ez ügyben első Ízben megirt azon híre, hogy a hamisított váltók összege meghaladja a százezer koronát. Hogy hova tette a horribilis summát, arra nézve nem akar felvilágosítást adni. Illyt holnap még egyszer kihallgatják s azután átkisérik az ügyészségre. A közönség tolla. — Rovat mindenki számára. — Szájkosarat a kofáknak! Egyik előfizetőnk küldte be az alábbi sorokat, amelyekben az immár elmérgesedő kofamizériákról panaszkodik. Készséggel adunk helyet a levélnek, mert ezek a panaszok szinte naponta megismétlődnek. Tekintetes Szerkesztő Ur! Én is azon szerencsés halandók közé tartozom, akiknek a piacon kell drága pénzen megszerezni élelmiszereik nagyobb részét és pedig a kofáktól, akiknek szájától minden jobb ízlésű ember undorral fordul el. Velem történt az alábbi eset. A reggeli órákban kimentem a piacra, hogy egy kis szilvát vegyek; nem kofától, hanem termelőtől, de a termelőktől már reggel hat óra után nem lehet venni, mert a kofák lefelpénzelik azonnal őket. (Ez az eljárás mellesleg legyen mondva
