Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)

1912-08-30 / 126. szám

2. oldal üjMtnm \ 1912. aüguszLsSG és dr. Grósz Albert. Ezekre nézve a meg­állapodás a két intézet között perfekt. Az igazgatóságra nézve pedig úgy egyeztek meg az intézetek megbízottai, hogy mindkét intézet részéről megtar­tanak 8—8 igazgatósági tagot, akiknek sze­mélyére nézve azonban még szintén nem történt megállapodás. Itt ösmertetjük a fuzionáló két inté­zetet. A Magyar Bank r.-t. Alaptőkéje 800,000 korona. Alakult 1910. évben. Igaz­gatóság : Sckwartz Salamon vezérigaz­gató, Márkus Pál ügyvezető-igazgató, dr. Borgida Lajos ügyész, Akkerman Mihály, Biró Lajos, Boros Adolf. Gottlieb Hermán, Kaufman Dávid, Mónus Lajos, Árokháty Vilmos, Bertha Károly, Borgida Sándor, Izsák Simon, Kellner Kálmán, Rosenfeld Mór, dr. Reiser György. Felügyelő-bizott­ság : Peiszner Lajos, Baumgárten Zsig- mond, Kolb Dezső. Szatmári bankegyksület r. t. Alap­tőke 600,000. Elnök. Bartha Kálmán Szat- már. Alelnök Grosz Dániel. Igazgatóság: vezérigazgató Kaufmann Antal Csenger, igazgató Feldmann Samu, aligazgató Ka­ufman Ignácz. Dr. Grosz Albert Szatmár, Groszmann József Csenger, Grosz József, Klein Lipót Aranyosmegyes, Lázár Dezső Sárközujlak, Markovits Salamon, Melchner József Szatmár, Messinger Lajos Nábrád, dr. Rácz Miklós Szatmár, Steinfeld Andor Magybánya, Schwartz Móritz, Weisz Gá­bor Szatmár, Zsürger Lajos Tiszaujlak. Felügyelő-bizottság: elnök Mándy Berta­lan Szatmár. Mező Ármin Debreczen, Friedmann Adolf Tiszaujlak, Tolnai Albert Hirip, Jeremiás Zsigmond Szatmár. Inté­zeti ügyészek: dr. Rácz Miklós és dr. Grosz Albert, ügyvezető-főkönyvelő Len­gyel Miklós. Póttartalékos férgek. Katonáéi: keseregi a fearatttaD. — Az „UJ SZATMÁR“ tudósítása. — Szatmár, augusztus 29. Túl a hídon, a vásártéren van kato- náék barakktábora, egy csomó fakunyhó­ban, ahol több száz rezervista és póttar­talékos lakik. A legtöbb — különösen a póttartalékosok — rendes, jobbmódhoz szokott polgárember, kisgazda, kereskedő, sőt még diplomás is akad köztük. Egy ilyen diplomás póttartalékos panaszolta el nekünk azokat a botrányos állapotokat, melyek a telepen vannak. Magunk is utá­najártunk a dolognak és csak megerősít­hetjük a rezervista elkeseredett panaszát. Egy-egy barakkban kétannyi ember — azaz anyag — van összezsúfolva, mint amennyire a házikót eredetileg építették, ennek a következménye aztán az a hal­latlan piszok, ami az egész telepen ural­kodik. Valóságos férgek eldorádója egy- egy barakk, százával járnak — persze, szájkosár nélkül — egészen intipens apró, harapós fenevadak az ágyakon, a sváb nevezettel biró magyar bogár-specialitás­ból is található vagy egy hadosztályra való. Azután, ami még szebb, az egész telepen egyetlen egy kút van, egy rozoga, ősrégi alkotmány, láncra jár, ha jár, több­nyire azonban még ezt sem teszi. Á vize büzhödt, piszkos, még a jószág sem issza szívesen, de hát a katona — az más. Az szegény szívesen használná még ezt is, de a rossz vízből sem jut minden emberre- Igy van aztán, hogy ha valamelyik rezer. vista meg akar egyszer mosdani, hát be­jön a városba. De nem mindennap — ez bizonyos és hogy ez igen hasznos a köz­egészségre — az is bizonyos. Akire tartozik — tessék segíteni, mig nem késő; még csak most kezdődik a kolera-szezon! •ISilllHHIHIliCMIIHII tmiiltimitMIMHItiltl IHMItttlil LEGJOBB kalapok ::: }J LEGSZEBB nyakkendők jj LEGTARTÓSABB fehér- j| nemnek és harisnyák I! csakis Somlyapsl Deák-tér 10 sz. || IMI9MHIM •IIMMIIIMIIIMMIItlIIMIMHtIMIIIMIMIIIIIIIM Esküül a halálos ágyon — Az „UJ SZATMÁR“ tudósítása. — Szatmár', augusztus 29. Hétfőn reggel sürgősen hivatták Demkö Sándor közgyám, helyettes anya­könyvvezetőt a Hunyadi-utca 74. szám alá egy halálos ágyán vergődő szegény, öreg emberhez, aki nem akarván hitetle­nül itthagyni feleségét s 28 évi együtt­élés után jónak látta törvényes házas­ságra lépni feleségével. Halász Márton kőművesmester, aki a Hunyadi-utca 74. számú házban lakik, s már két éve súlyos betegen fekszik s most — amint mondja — a végét érzi közeledni. 54 éves korában alávetette magát a hivatalos eljárásnak, amelynek szükségességét nem érezte hoszonnyolc éven keresztül: hogy hitvestársával tör­vényes házasságra lépjen. — Most már nyugodtan halok meg — nyögte ki az öreg a törvényes actus befejezése után, s ványadt kezét torkára szorítja, hogy lefojtsa a halál kürtjének előtörő hörgését — nyugodtan halok meg, mert a gyermekem az én nevemet fogja viselni. Töpörödött öreg anyóka totyog a fülledt szobácska egyik sarkától a má­sikig. Hajlott háttal áll meg a betegágy előtt s amig reszkető kezével a beteg­embert zaklató legyeket hessegeti, bele­kezd egy hosszu-hosszu históriába. Értelmetlen motyogásából csak any- nyit tudtam kivenni, hogy a szülők elle­nezték a házasságot, de a Marci egy szép napon magával vitte őt s azóta 28 esztendő telt el, 28 év keservét, bánatát cipelik rokkant vállaikon. Öt gyermekük közül már csak egy él, az is súlyos be­tegen fekszik. Két éve már, hogy ura nem tud keresni s most hogy állapota nagyon roszra fordult, ki akart béküini a világrenddel, meg az emberekkel. A beteg ember is szólni akar, de hangja valóságos hörgésbe megy át s a verejték gyöngyözik homlokán. Intek neki, hogy ne fáraszsza magát s a szobácska fülledt levegője olyan suly- lyal fekszik a tüdőmre, hogy sietve el kell hagynom a nyomor siralmas tanyá­ját, ahol az uj házaspár végső óráját percről-percre várják. H t. szülék és a tanuló ifjúság figplmébg í Az összes intézetek nagytekintetü igazgatósága által az 1912—13. évre előirt tankönyvek szép tiszta, használt állapotban, uj ke- === mény bekötéssel ellátva = félárban kaphatók %tj I ej A Ej- könyvkereskedé­■* t? i & * l2bdK sében Deák-tér, a Fehérházzal szembeni ideiglenes kőbódéban. Ul ipsii ai Wal! lesséíi eijjeipeitlsi! Illy Antalt hazahozták Beismerte e uiitcíiamisitást. — Az UJ SZATMÁR tudósítása. — Szatmár, augusztus 29. Illy Antal, volt ügyvédi Írnokot, ké­sőbb ingatlanforgalmi és pénzközvetitő ügynököt a csendőrség tegnap megva­salva hozta haza Szatmárra. Aradmegyének egy kis községében fogták el, ahoi a felesége tanítónő. Az elszánt, bűnös ember cinikus nyu­galommal fogadta a csendőröket, akik érte mentek. — Tudtam, hogy elfognak, régen várom már az urakat, mehetünk rögtön, ezzel fogadta őket. Elbúcsúzott feleségétől és nyugod­tan ment a csendőrökkel. Nyugodtsága azonban — mint az utón kiderült — csak tettetett volt, mert mikor azt hitte, hogy kedélyes beszélgetésével eloszlatja a csendőrök fokozott ébersé­gét, meg akart ugrani. Ez azonban nem sikerült. A csendőrök rögtön megfogták és vasraverték. A borotvált arcú, vasalt nadrágos, girardi kalapos bűnöst Aradtól Szatmárig vasraverve hozták a vonaton. Itt átadták a szatmári csendőrség­nek, ahol nyomban megérkezése után vallatóra fogták. Illy Antal azonban nem akart vallani. Nem is felelt a hozzá intézett kérdésekre. A csendőrök látván, hogy egyelőre nem boldogulnak vele, bevitték a csendőri fogháznak polgári börtönébe s rázárták az ajtót, de — mint azt a veszedelme­sebb gazemberekkel szokták tenni — bezártak vele egy csendőrt is, aki vigyá­zott arra, hogy Illy kárt ne tegyen ma­gában. Déltájban aztán meggondolta a dol­got és szólt a mellette levő csendőrnek, hogy vallani akar. A csendőr elővezette, kihallgatták és kihallgatása során beösmerte, hogy már több mint egy éve rendszeresen ma­nipulál hamis váltókkal. Nyakra főre ha­misította a váltókat és egy ideig az uj hamisításokból rendezte a régieket. Illy felsorolta mindama pénzintéze­teket, amelyeknél a hamis váltókat elhe­lyezte és vallomása szerint egyáltalában nem látszik túlzásnak az Uj Szatmárnak ez ügyben első Ízben megirt azon híre, hogy a hamisított váltók összege megha­ladja a százezer koronát. Hogy hova tette a horribilis summát, arra nézve nem akar felvilágosítást adni. Illyt holnap még egyszer kihallgatják s azután átkisérik az ügyészségre. A közönség tolla. — Rovat mindenki számára. — Szájkosarat a kofáknak! Egyik előfizetőnk küldte be az alábbi sorokat, amelyekben az immár elmérge­sedő kofamizériákról panaszkodik. Kész­séggel adunk helyet a levélnek, mert ezek a panaszok szinte naponta megis­métlődnek. Tekintetes Szerkesztő Ur! Én is azon szerencsés halandók közé tartozom, akiknek a piacon kell drága pénzen megszerezni élelmiszereik nagyobb részét és pedig a kofáktól, akik­nek szájától minden jobb ízlésű ember undorral fordul el. Velem történt az alábbi eset. A reg­geli órákban kimentem a piacra, hogy egy kis szilvát vegyek; nem kofától, hanem termelőtől, de a termelőktől már reggel hat óra után nem lehet venni, mert a kofák lefelpénzelik azonnal őket. (Ez az eljárás mellesleg legyen mondva

Next

/
Oldalképek
Tartalom