Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)

1912-08-27 / 123. szám

4. oldal

1912. augusztus 27

UjMtttm

i

kas fülönfüggő, két-két brilliáns kővel, egy apró brilliáns okkal és opálkővel ékitett platina nyaklánc 400 kor. értékben,

egy abroncs alakú, körül igazgyöngyökkel kirakott arany melltü 400 korona értékben,

három brilliáns és egy zafir női aranygyűrű 800 korona,

egy ezüst pikkelyes női ridikül 80 korona,

egy ’ női zsebtükör, 15 korona, továbbá két darab százkoronás és három darab ötvenkoronás papirpénz.

A rendőrség pontos leírást vett föl az eltűnt holmikról és azonnal értesítette a helybeli zálogházakat a lopásról.

A megindított nyomozás széles körben iparkodott kiterjeszkedni, de megnehezítette a nyomozást, hogy a lopást, amely este történt, csak másnap délelőtt vették észre és igy a tolvaj egérutat nyert.

A helyszíni szemlén a rendőrség nem tudott ujjlenyomatot találni, sőt az ablak párkányán és falán sem látni a legkisebb súrlódást sem, pedig bizonyos, hogy a tolvaj az ablakon át hatolt be a lakásba, mig a lakók nem voltak otthon.

A rendőrség táviratilag értesítette a lopásról úgy a budapesti, mint az összes vidéki rendőrségeket és ezek utján a zálogházakat, mert bizonyos, hogy a tolvaj még a hajnali vonatokkal elutazott Nyíregyházáról.

Emellett lázasan folytatja a rendőrség a nyomozást Nyíregyházán is és már nyomára is akadtak a tettesnek.

Megállapította a rendőrség, hogy a lopás éjjelén egy 30—35 év körüli, középtermetű, egészen barna arcú, tömött fekete hajú és bajuszu ember fordult meg a város több italmérésében, de mindenütt kevés ideig tartózkodott.

Az idegen, aki világos szürke ruhát, fehér szalmakalapot és lakkcipőt viselt, több helyen fizetett pezsgőt a pincér- lányoknak, majd betért egy utcai leányhoz, akinek ötven koronással fizetett.

A leány nem tudott visszaadni és ezért elment, hogy fölváltsa a pénzt, de mire visszajött, az idegen már elment, otthagyva a pénzt.

Ahol az idegen megfordult, mindenütt több nagyobb bankót láttak nála.

Annyit sikerült megtudni az idegenről, hogy Szatmárra való és hogy gépész.

Valószínű, hogy ez az ember máshol is követett el lopást, mert nagyon sok pénz volt nála. Most országosan körözik az utcai leány éjszakai látogatóját.

Ha alkalmi ajándéktárgyat, ha üvegporcelánt avagy gyermekjátékot akar venni, úgy ne mulassza el a

KORONA BAZÁR

kirakatait a Gindl-cukrászda kapuja alatt (Deák-tér 5. sz.) megtekinteni, ahol 14 kirakat áll a t. vevőközönség H! rendelkezésére =

feltűnő olcsó árakkal

§== kitüntetve. =

— Tim, szappan nélküli borotváló-viz megérkezett Balogh Dezső fodrászüzletébe.

rawHMíh politikai napilap

Megjelen naponta reggel 5 órakor

Főszerkesztő:

Dr. TANÓDY ENDRE

Felelős szerkesztő :

DÉNES SÁNDOR

Előfizetés:

HELYBEN : VIDÉKRE:

Egész évre . . K 16"— Egész évre . . K 18-—

Félévre . . . K 8— Félévre . . . K 9-—

Negyedévre . . K 4'— Negyedévre . . K 4'50

Egy hónapra . K 1/40 Egy hónapra . K 170

Egyes"szám ára 6 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, ISKOLA-KÖZ 1. TELEFON 358

liüPI HÍREK

A magyar virtus.

Prodám Guidő aviatikus a nagybányai közkórkázban fekszik kificamodott lábbal és az az ezer meg ezer ember, aki izgalomtól remegve tódult va sárnap Nagybányára, hogy megcsodálja a madár-ember titáni harcát a szüzlevegövel, csalódottan, leverten jött haza azzal a meggyőződéssel, hogy a levegő bizonytalan és veszedelmes talaj a jármüvek számára és istent kisért az, aki szekere rudját ég felé meri fordítani.

Azt beszéli pedig a mende-monda, hogy a ficam, amely fölött tegnap délelőtt Nagybánya, délután Szatmár, ma reggelre pedig az egész ország konzultál, csak alkalmilag van összefüggésben az aviatikával, okozatilag a magyar virtusra vezethető vissza.

Arra a magyar virtusra, amelyet őseink hagytak reánk és amely abban merül ki, hogy a vőlegényt■ a saját lakodalmán, a csecsemőt a keresztelőjén, a halottat a temetésén okvetlenül le kell itatni.

Inni kell, ha öröm ér bennünket, iszunk mikor születünk vagy mi magunk szülünk, iszunk mikor a végrehajtó elviszi az utolsó czlundránkat, iszunk ha az orvos a hasunkat vágja fel és nem igaz magyar ember az, aki nem dülöngözve fekszik a koporsójában, mikor a mértolyborus kezdetű gyászdalt danolják a fülébe.

Iszunk, ha pénzünk van, de iszunk akkor is, ha nincs pénzünk, iszunk ha jóllaktunk és iszunk, ha *nincs mit enni, főként pedig iszunk mindig, mikor alkalom kínálkozik, de többnyire olyankor, mikor nem vagyunk szomjasak.

Nem mondom éppen, hogy Prodám Guidó dülöngőzött a levegőben és az áj er síkos talaján megcsúszva ficami- totta ki a lábát.

De a szállongó hírekből megállapítható a diagnózis, hogy a magyar virtusnak nem kicsiny része van a balesetben, amely hogy csak baleset lett és nem szerencsétlenség, az csak a véletlennek köszönhető.

Egy ilyen Prodám Guidó, aki csak vendégképpen jár a földön, megérkezik

Nagybányára, ahol eddig csak a vigéc repült.

Persze hogy munkába veszi a híres magyar szeretet, amely nem arra igyekszik, hogy csöndet, kényelmet, nyugalmat adjon a vendégnek, akinek másnap reggel ugyancsak tiszta fővel kell uralkodnia a qépén, hogy biztonságban legyen az élete sorja. Erről szó sincs, mert mit szólna a vendégszeretet, ha azzal tennék csúffá, hogy a fáradt és nagy munkára készülő vendéget engednék visszavonulni pihenésre, erőgyűjtésre.

Ehelyett belétömik gyenge gyomrába a legzsirosabb kosztot, parancsoljon még, egyen még ebből, vegyen még abból, vegyen még egyszer, kóstolja meg ezt a kompótot egy kis kovászos uborkával, szeresse ezt a kis szappan- fagygyut töltött káposztával, nem törődnek azzal, hogy izlik-e a vendégnek vagy nem, éhes-e vagy már torkig van az evéssel, hozott-e tartalékbendöt magával vagy karlsbadi kúrát tart.

Azután jön az összekomázás, a „szervusz Guidó“, az „igyál még ebből a sikárlóiból“, a kötelező „ex“-ek az érdekeltek keresztmamáinak egészségére, no még egyet a holnapi repülés sikerére, no még ki a borát ki nem issza és a lelkesítő „aki ezt nem akarja.“ Szegény ártatlan vendég a saját epéjét issza nem a maga, hanem a házbeliek kedvéért, akiket nem szabad megsérteni azzal, hogy az ember a másnap megreszkirozandé élete érdekében megőrizze a feje tisztaságát, be kell neki rúgni, mint egy fotballistá- nak és a vendégszerető házigazda öröme csak akkor teljes, ha ünnepelt vendége rálép a saját kezére, amikor négykézláb mászva nyugodni tér.

Ez a magyar vendégszeretet, a magyar virtus, amelyben nem veszik észre, hogy a szegény vendég az egy nyomorult áldozat, a fő az, hogy a házig azdáék kosztja, itala, hatodnapra is undorban tartsa gyomrát, fejét.

Szegény Prodám Guidó talán könnyebben megúszta volna a forgószelet, ha a feje nem zug versenyt a motorjával a magyar vendégszeretet virtusáuak katzenjammerétöl.

Szinte merem mondani, hogy ha szombaton nem lett volna „ex“ és nem lett volna „szervusz Guidó“. akkor vasárnap reggel nem lett volna ficam.

Mert a motort csak benzinnel le- \

hét hajtani, sikárlóival nem.

©.

— Dr. Jeney Sándor halála. Városszerte széleskörű, általános részvétet keltett tegnap az a rettenetes hir, hogy a halál kérlelhetetlen keze férfi kora delén, két évi zavartalanul boldog házasság után, váratlanul elragadta szerettei köréből dr. Jeney Sándor ezredorvost- A hir rettenetesen hatott. Tegnap még jókedvűen, életerősen látták az utcán szerető feleségével karján, élettől, boldogságtól virult az arca, este megvacsorázott, lefeküdt és reggel 6 órakor egyetlen felhördüléssel, kínszenvedés nélkül befejezte életét, itt hagyván fiatal özvegyét, csecsemő árváját. Dr. Jeney Sándor cs. és kir. ezred- orvos, a budapesti 16. számú helyőrségi kórház sebészeti osztályának főnöke egyike volt az ország legjobb nevű sebészeinek. Nemcsak katona-orvosok, de pol-