Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)

1912-08-23 / 120. szám

2. gidai

18t2. augusztus 23

hogy a hitelnek éppen most, az alaptőke emelésekor megfelelően emelkednie kellett volna. Annak, hogy ezen emelkedés elmaradt, ugyanannyi a jelentősége, mintha bevonták volna. A 13 százalék igy bátran emelhető a kétszeresére, 25 százalékos hitelmegvonás viszont még a legrongyosabb vidéki ban- kocskánál is a ruint jelentené. Persze, ha mindez — igaz volna.

A valószinüséget mindenesetre lerontják a forgalomról szóló adatok. Ezek azt mondják, hogy mig minden banküzlet pang a pénzválság miatt, mig a kereskedelem meg van bénulva, s a gyáripar tetszhalott, addig a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank forgalma tőkéjének 10 százalékos emelkedése mellett 10 milliárdról 25 százalékkal 12'5 milliárdra emelkedett, íme, a pénzválság dühöng, a hitelt mindenfelé bevonják, még a Pesti Magyart is megszorították a 10 millió erejéig, de azért a forgalom vigan emelkedik lehetetlenül szép magasságokra. Lehetséges-e ilyen csoda ? S miután nem lehetséges, a kettő közül melyik adat nem igaz ? Érzi-e csasugyan a Pesti Magyar is a pénzkrizist, bevonták-e neki is a hitelt, s akkor miért beszél oly leckéztető hangon a vidéki pénzintézetekről ? Avagy az egész hitelmegvonás csak dajkamese-e, s a forgalom csakugyan vigan emelkedik, s pénz bőven lévén, számtalan milliók hevernek a pénztárakban ? Nos, az is jó. Akkor legalább megtudtuk, hogy a pénzkrizisnek nem kellett volna okvetlen bekövetkeznie, ha éppen a pesti nagy

— Vendégként voltam meghiva vadászatra, — mesélte a társaságnak egyik előkelő tagja. Jobban mondva direkte a tiszteletemre rendezték a vadászatot olyan helyen, ahol a család egyik íiatal tagja erősen vágyott tb. szolgabirói kinevezésre. Tudták, hogy szenvedélyes vadász vagyok, hát a vadászterületük révén próbáltak kedvemben járni. Ha a vadabbnál vadabb feleletek átvitték a közigazgatás jövendő támaszát a vizsgákon, gondolták, hogy a többi vadak kinevezéshez is juttatják. De a protektorok nem akartak jelentkezni. Hasztalan ordítoztak egész nap a hajtők, még csak egy árva szúnyog sem került lövésre. Pedig a vadászati vágy erősen izgatott bennünket és rálőttünk volna már akár egy strumfbandlira is csak azért, mert az is — nyúl, ha húzzák.

— A tb. kinevezésért reszkető család magánkívül volt a kétségbeeséstől, hogy az önfelnemáldozó vadak ilyen lelketlenül vágják ketté kora kezdetében a fényesnek ígérkező közigazgatási pályát.

— Esteledett. A nap leszállt, de a földet seholsem festette pirosra semmibankok nem akarták volna mesterségesen előidézni. Megtudjuk, hogy a pénzkrizis Pestnek, s az uzsoráskodásnak már nem parírozó vidéknek a döntő küzdelme volt.

Multidőben beszélünk. A küzdelem már megtörtént, a vidék kevés kivétellel birta a harcot. Még néhány hét, a cséplések befejeződnek s akkor a vidék újra erősebb lesz a fővárosnál. Addig a nagybankok még megkísérlik a legkét- ségbeesettebb eszközökkel való operálást kudarccal fenyegető terveik megvalósitásának kierőszakolására.

Mindhiába. A vidék mint nyert fogja lezárni a megpróbáltatások félesztendejének mérlegét. És a tanulságait uj számlára viszi majd át, az eddig dédelgetett központo- sitó politika számlájának terhére. Most a vidék fog offenzivába lépni, s gondoskodni fog arról, hogy az „egészséges“ pesti kártyavárak évi mérlegüket már ne tehessék a „beteg vidék“ leckéztetésére ablakukba.

B t. szőlek és a tanuló ifjúság figyelmébe!

Az összes intézetek nagytekintetii igazgatósága által az 1912—13. évre előirt tankönyvek szép tiszta, használt állapotban, aj ke- = mény bekötéssel ellátva =

félárban kaphatók

\MJ l-veólf könyvkereskedéwW’KSBS&a. 3 & 2$ cí íK sében Deák-tér, a Fehérházzal szembeni ideiglenes kőbódéban.

Mi tipi MM teltei! MKiHurtini!

:: Telefonszámunk 358 ::

féle állat kiomló kiomló vére. A tb. szolgabiróságnak kezdett bealkonyulni.

— Csüggedten, elkeseredve haladtunk a mezőről hazafelé. Lassan ballagtunk, csak a tb.-jelölt sietett előre, nyilván hogy a vacsora tárgyában intézkedjék. Amint a cselédházak között mentünk, egyszerre örült csataorditásban törnek ki a hajtok.

— Richtig nyúl volt. Furcsa bakugrásokkal, esetlenül, zavartan futott, amint a hajtők szoros kört fonva köréje kergették egyenest az ölembe. Lekapom a puskát a vállamról, célozok, lövök. A nyúl abban a pillanatban — felszaladt egy akácfára.

— Cicc, ciciricc csalogatással hívta le onnan egy cselédasszony, aki később óvatosan bontotta le jámbor macskájáról a nyulbört, amibe az egerek hóhérját az én tiszteletemre bevarrták.

A tb. nyúl igy megmenekedett a biztos haláltól, de a tb. szolgabirói kinevezés később — mikor hely üresedett a közigazgatásnál — megtörtént s a macska protezséja ma egyik legjobb szolgabirója a vármegyének.

Bizalmas értei(szíeí„i2 Osztráí:-magyar Bankban

n banhfőnöft a pénzpiacért

— Az „VJ SZATMÁR“ tudósítása. —

Szatmár, augusztus 22.

Pénzpiac . . . Pár hónap óta ijesztően hangzik ez a szó, fekete rémhírek keringenek róla. Inkább az avatatlanok és tájékozatlanok, mint a benfentesek sötét, riasztó híreket keltettek róla, amely híreknek alapos vagy alaptalan voltát ellenőrizni nemcsak nehéz, de egyenest lehetetlen.

Az azonban kétségtelenül megállapítható, hogy a pénzpiacnak ma sokkal sötétebb a hire, mint amilyen az valójában. A rémhírek pedig természetszerűleg csak még inkább árthatnak a pénzpiacnak, amelynek hajszálfinom érzékei minden apró zavarra vagy zavaros hírre reagálnak.

Mi, a sajtó már annyira beláttuk azt, hogy a pénzpiac jelenlegi helyzetével, bármennyire kínálja is az a thémákat az élet egyes jelenségeivel foglalkozó újságírónak, foglalkozni nem szabad, hogy csak a legkikerülhetetlenebb esetekben adtunk helyet a pénzviszonyokkal foglalkozó cikkeknek.

Sőt annyira beláttuk azt, hogy a terjengő sötét híreket a sajtónak legalább hallgatással kell ellensúlyoznia, hogy a legutóbbi időkben már a helyi piacot érdeklő fizetésképtelenségi eseteket sem közöltük.

Mert megértettük, hogy ha az amúgy is túlzott mende-mondákat még a sajtó is táplálja vagy alkalmat ad arra, hogy a sajtó közleményeinek magyarázatával azok még tulzottabbá tétessenek, azzal csak ártalmára lehetünk a pénzpiacnak és ezáltal egyenest a pénzpiac nagykiter- jedésü érdekeltségének.

Hiszen tudjuk, számos előttünk álló más vidéki példa mutatja, hogy a pénzviszonyok tekervényes utjain járatlan emberek, például a vidéki betevők, a legcsekélyebb rémhírre megijednek, nyomban rohannak a bankhoz betétjeikért és a betétektől megfosztott intézetek ilyenformán akarva nem akarva kénytelenek kinntlevőségeik visszafizetését forszírozni.

Ezt a hitet felkelteni pedig ellenkezik nemcsak a közérdekkel, de a valósággal is.

Hogy mennyire túlzottak ezek a hírek, hogy mennyire nincs semmi komoly ok arra, hogy ezeket az ember táplálja, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az a bizalmas értekezlet, amelyet tegnap délután tartott az Osztrák-Magyar Bankban Unger István, a bankfiók szatmári főnöke az összes helybeli pénzintézetek vezetőinek részvételével.

Bár az értekezlet szigorúan bizalmas jellegű volt ugyan, de mi mégsem tartjuk súlyos indiszkréciónak, ha az értekezletről tudósítást közlünk, mert az ott történtek legeklatánsabb cáfolatát képezik a pénzpiacra vonatkozó minden sötét hírnek.

A bankíőnök a tegnapi értekezleten felhívta a helybeli pénzintézetek vezetőit, hogy a kölcsönök visszafizetésének követelésénél igyekezzenek a legnagyobb méltányosságot tanúsítani a felekkel szemben, mert a pénzpiac viszonyai egy általában nem igényelik a törlesztések erős forszirozását.

Ugyancsak felhívta a bankfőnök a jelenlevő igazgatókat arra is, hogy a kamatok felszámításánál is méltányosak legye-