Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)

1912-08-20 / 118. szám

1912. augusztus 20! 5. oldat äjJmtmm — Tragikus halál. Csengerből je­lentik : Súlyos csapás érte Osvátli Ferenc itteni gazdálkodót, Csenger egyik tekin­télyes polgárát. Ida nevű 21 éves lánya meghűlt, tüdőgyuladást kapott és két napi szenvedés után meghalt. A korán elhalt leány temetése vasárnap ment végbe az egész község óriási részvéte mellett­Nagy választék kerti és terrasz butrokban, jégszekrényekben, hor­ganylemezből készült fürdőkádakban, mángorló gépekben, lűttichi gyártmányú vadászfegyverek, flóbertek és revolve­rekben, asztalkonyhákban és minden­nemű konyhafelszerelési cikkekben Melchner Testvérek vaskereskedésében, Szatmár, dr. Lehóczky-ház. Telefon 162. — Leégett a biztosított termés. Zahorecz Mátyás szatmárhegyi gazdál­kodó tanyáján szombaton az egész ter­més, mintegy 6500 korona értékben, a ;tüz martalékává lett. A csendőrség nyomozást inditott a tűz keletkezésének kiderítésére. A nyomozás során fölmerült gyanús körülmények valószínűvé teszik, hogy a termést, miután az a Trieszti biz­tositó társaságnál nagyobb összegre biz­tosította, maga Zahorecz gyújtotta föl. Az eljárást megindították ellene. — Kész bútor Csendes István asz­talosmesternél. (Pázsit-utca 25.) x A divat. Lehet a termés bármily silány, fordulhatnak a pénzviszonyok jobbra vagy balra, a divat mindig meg­teszi a saját előreigyekvő lépéseit. Az emberek pedig, akik szeretnek a külső­ségekkel tüntetni, haladnak a divattal, igyekeznek minél jobban öltözködni. Ezt annyival könnyebben tehetik, mert ma már például Szatmár is annyira előreha­ladt e téren, hogy az embereknek nem kell a fővárosba menniök, ha á divatot akarják reprezentálni külső megjelené­sükkel. Szatmáron ma elegendő, ha az ember bemegy Láng Bertalan üzletébe, ahol tetőtől talpig felöltöztetik a legelő­kelőbb divatlap szerint. Sőt annyira gon­dosan és élelmesen megy az üzlet veze­tése, hogy még ki sem fordultunk a nyár­ból és Lánghoz máris megérkeztek az őszi újdonságok: az elegáns, divatos, mindazonáltal olcsó átmeneti kabátok, amelyek előreláthatólag hamarosan ked­vencei lesznek Szatmár divatkedvelő, jobb ízlésű közönségének. — A halál önkéntesei. A vasárnapi nap az öngyilkosoké volt. Egy napon há­rom öngyilkosság történt a vármegyében. Piskerán József nagykárolyi Máv. raktár- nok vasárnap reggel, mig felesége a pia­con volt, fölment a padlásra és ott fel­akasztotta magát. Mire rátaláltak már ha­lott volt. Zsebében talált levelében bú­csúzik feleségétől és gyermekeitől, egy­ben bocsánatukat kéri tettéért, melynek okául gyógyithatlan betegségét említi. — Bagossy József szatmárudvari lakos ugyancsak vasárnap vált meg az élettől. Szőlőjében felakasztotta magát s mire levágták, meghalt. Tettének oka ismeret­len. A harmadik öngyilkos Katona Károly fábiánházai gazdálkodó, aki szintén va­sárnap akasztotta föl magát. Öngyilkos­ságának oka családi pörpatvar. — Haragszik a nagykárolyi cigány­prímás. Fátyol József nagykárolyi ci­gányprímás a Magyar Király kávéházban csütörtökről-péntekre virradó éjszaka az egyik kávéházi vendéget Hübner Józse­fet, amidőn az távózni akart, egy szék­kel fejbevágta úgy, hogy ezt azonnal elöntötte a vér. Az indulatos cigány­prímás ellen megindították az eljárást. ITlifialiftéft ualiomása. »nemzetközi belörőszöeetség.« Semmi sem hoz oly közel, semmi sem tart úgy együtt embereket, mint a bűn. Mintha az egész földkerekség min­den pontja láthatatlan villanyhuzalakkal volna összekötve és úgy repülne a hir: a bűn híre, embertől emberig, hogy meg­tudja mindenki, aki a brancsba való: ez közénk tartozik, segitni kell. Vasút, táviró, a hivatalos világ, hatóságok apparátusa semmi a bűnök világában élők gyorsasá­gához, együttműködéséhez képest. Ma kiszabadul egy rab a fegyház- ból, elmegy messze, hogy senki, ki is merte, ne tudjon róla, munkába áll, pró­bál uj életet kezdeni, azt hiszi, végleg el van temetve — holnap, vagy kis idő múltán vadidegen ember jelentkezik nála: hallottuk, hogy megjöttél, fogjunk munkába. És vége az uj élet szép rémé nyének, a bűn ezer szála a mélybe húzza vissza a feltörekvőt. Más, igen sokszor előforduló eset: betörést követ el egy ismert, notórius bűnöző, menekül az ország, a földrész másik felébe, társai mindenütt örömmel fogadják, tartják ingyen, rejtegetik és ha üldözik: utalják át egymáshoz. Alapszabályok, látható szervezet és fej nélkül működő szövetség ez, a betö­rőké, hatalmasabb minden ínternationá lénál. Mindezek a Mihalik István hétfői kihallgatásánál jutottak eszünkbe, ahogy a szomoruarcu, intelligens ember beszéli el életét, melyből ki-ut nem lesz soha. A Székesfehérvárról — itten kihall­gatás volt a Hawranek-féle betörés ügyé­ben — visszaszállított Mihalikot déli egy órakor hallgatta ki az ügyészséghez való átkisérés előtt dr. Csomay Aladár alkapi- tány, a bűnügyi osztály vezetője. Mihalik, kinek a fogságban szakálla nőtt, szerény, halk hangon — ki látná meg benne annyi rablás elkövetőjét? - kezdi beszédét: — Öt gimnáziumot végeztem, azután kitanultam a kelmefestést. Gyárba soh’se álltam, egészen fiatalon kezdtem a „pá­lyám“. Először 1900-ban, Budapesten vol­tam bezárva egy évre, betöréses lopás miatt. Egy évre kiszabadulásom után a kassai törvényszék Ítélt el tizenkét hó­napra, szintén betörésért. Mint visszaeső bűnöst különböző betörésekért — ez volt a mesterségem, sohase csaltam, loptam, zsebvágó sem voltam — az aradi tör­vényszék ítélt el hét évi fegyház bünte­tésre. A büntetést a szamosujvári fegy- házban töltöttem ki, itten ismerkedtem meg a Szatmáron jól ismert Simon La­jossal. 1911. év szeptemberében szaba­dultam, Pestre mentem, itten apróhirde­tések utján próbáltam álláshoz jutni. Kaptam is állást az újpesti Jutagyárban, ahol munkavezetőül szerződtettek havi 120 korona fizetéssel. 1912. júliusáig éltem senkivel sem érintkezve régi ismerőseim közül, ekkor egy napon eljött hozzám Barna Géza volt segédjegyző, szamosuj­vári rabtársam. Barna akkor szabadult, nem tudom, mi módon megtudta tartóz­kodási helyem, fölkeresett és bekvárté- lyozta magát nálam. Vagy három hétig élt a nyakamon, ekkor megismerkedett egy jómódú budai polgárlánnyal, akinek házassági szándékkal udvarolni kezdett. Alházasság elősegítése céljából urizálni szeretett volna, jól akart ruházkodni, pénze azonban erre nem volt, aminthogy nékem sem. Ekkor pendítette meg,először, hogy jó volna betörni valahová. Én tilta­koztam, erre ő fenyegetett, ha kívánsá­gát nem teljesítem, előéletémet fölfedi a gyár igazgatósága előtt. Megfélemlítve elhatároztam, hogy úgy teszek, ahogy ő akarja. Ettől kezdve vasárnaponként — hét­főre munkába kellett mennem — kirán­dultam a környékre, Esztergomba, Szé­kesfehérvárra, Vácra és itten követtem el számos betörést, még pedig mindig egyedül. A székesfehérvári betörés után a nyomomra jöttek, menekülnöm kellett. Szatmárra jöttem, Simon Lajoshoz szál­lottam, ennek és Grünfeld Dudi nevű ba­rátjának átadtam a székesfehérvári ügy­ből származó ékszereket értékesítés vé­gett. Simonék az ékszernek csak egy kis részét tudták elzálogosítani — mindössze húsz koronát kaptam a pénzből — mivel pedig tovább akartam utazni, együtt elha­tároztuk, hogy utazási költséget betöré­sekből fogunk szerezni. Megegyeztem Grünfelddel, hogy ő bekísér a városba — Simonék a külterü­leten laknak — és a Korona-kávéházban megvár, a betörés után odahozom a zsák­mányt. Ezt megelőzőleg kíséreltük meg dr. Keresztszeghy házában a betörést Grün­felddel együtt, mikor azonban én meglát­tam, hogy a szomszéd házban mindenféle „fogalmazó“ „kapitány“ fölirásu táblák jelzik, hogy ottan van elhelyezve a rend­őrség : eltávoztunk. Innen Grünfeld a Koronába ment, én pedig az István-téren lakásnézés ürügye alatt elkövettem a dr. Ambrózy-féle be­törést. A több ezer korona értékű lopott holmival a Koronába mentem, Grünfeld már nem volt itten, mire keresésére in­dultam. A Batthyányi-utca sarkán találkoz­tam véle, átadtam több ékszert néki, a nagyobb értéküeket magamnál tartottam. Este elutaztam Nagykárolyba, itten Zolen- szky Vilmoshoz szállottam — hozzá uta­sított Simon, mint „jó barát“-hoz — más­nap pedig a csendőrség letartóztatott. Sajnálom, ami történt, nem csak én vagyok a vétkes, hanem főként Barna Géza, aki újra rávitt a rossz életre. Mihalik vallomása után került a sor Simon és Grünfeld kihallgatására. Vallo­másuk nagyjában megegyezik a Mihaliké- val, csak Grünfeld tagadja, hogy a Ke- resztszeghy-féle betörési kísérletben részt vett volna. Valamint nem akar tudni a néki Mihalik által átadott Ambrózy-féle ékszerek értékesítéséről sem, ezeket — azt állítja"— a Korona udvarán elrejtette, mikor pedig kereste, már nem találta ottan. Simonnak — a vallomások szerint — csodálatosan kevés része van a dologban, pedig híres és veszélyes betörő ő is, véle és családjával állandóan baja van a szat­mári rendőrségnek. Az ékszerek értéke­sítésén kívül más szerepe nem volt, amit az magyaráz, hogy Mihalik egyedül szo­kott dolgozni, nem szereti a „falazó“-kat. A három betörőt kihallgatásuk után átkisérték az ügyészségre. (b-y). Hz »Uj Szatmár« sporthírei — Athletika. A Szatmári Torna- és Vivóegylet a football-matchot megelőző­leg d. u. 4 órakor futóversenyt rendez a következő sorrendben: 100 méteres sik- iutás; 200 yardos és negyed angol mért­földes síkfutások. Nevezni a helyszínen lehet. — Megjöttek az ungváriak. Tegnap este 7 órakor érkeztek meg az Ungvári Athletikai Club tagjai, akik ma délután fognak megmérkőzni a Szatmári Torna­Gallérok gőzmosása Kézimunkák, glacé keztyük, tükörlénnyel hófehérre um€M^\€MgCu m Cl I bútorok, szőnyegek tisztítása. Gyár-főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi iroda Kazinczy-u. 17. Attila-u. 2. Nagykároly Széchenyi-u. 31. Alapittatott: 1888

Next

/
Oldalképek
Tartalom