Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1912-08-20 / 118. szám
2. oldal 1912. augusztus 2ff üjJmtmi Ha szeretik bálványukat, írják meg neki szerelmes levélben vagy anzixkár- tyán. De minek ezek alá a magánbizalmak alá odahamisitani a vármegye nevét. Hiszen ha .a vármegye bizalmatlan polgárai is megírhatnák a véleményüket, azokat az anzixokat bizonyára nem rakosgatná az albumába se Tisza, se Lukács. Valószínű, hogy a bizalom nem fog egészen simán megnyilvánulni. Előrelátható, hogy az ellenzék bizalmatlansági inditványnyal ellensúlyozza majd a barátság szolgai megnyilvánitását, de az egészen bizonyos, hogy heves küzdelem lesz körülötte. A helyzet pedig az, hogy a munkapárt behajtja híveit, a jegyzők kénytelenkelletlen dolgozni fognak, az árendások ott hagyják a cséplést és bejönnek kedvébe szavazni a megye nagyságos urainak. Az ellenzék nem fogja tudni ellensúlyozni a munkapárt elszánt küzdelmét, mert leszavazni a nagyságos urak kedvére, hízelegni bemennek a lekötelezettek, de ellene szavazni valaminek — ha még olyan erős is a meggyőződés — nem sietnek akkora hévvel, különösen a mostani munkaidőben. Csodáljuk azonban, hogy a munkapárt túlbuzgó vezérei vak fanatizmusukban nem veszik észre a komikumot, ami ebben az őszre hajló bizalomnyilvánitás- ban megnyilatkozik. Semmi eshetősége sincs annak, hogy a munkapárti bizalommal inficiált kormány még aktiv szereplést folytasson az ország politikájában. Hiszen Lukács László már nyíltan felkínálta a saját fejét a béke ellenében, Tisza is kijelentette a távozásra való hajlandóságát. A szatmármegyei bizalom tehát kissé elkésetten érkezik s tiszta véletlenség- ből, a sors iróniájából úgy fog kinézni, mintha a vármegyei munkapárt távozása alkalmából helyezné felgyülemlett bizalmát Tisza Pistáékhoz. És ilyen formában van is valami értelme a dolognak. Spekuláció a polgári nőiskola építése kőről. — Az Uj Szatmár tudósítása. — Szatmár, aug. 19. Még alig csendesedtek el a hullámok, amelyek a polgári fiúiskola építésének vállalatba adása alkalmából a helyi ipar pártolása, illetve nem pártolása körül kerekedtek, az árlejtésben nyertes Tarján és Somogyi, budapesti cég máris beledobott az elcsendesedett vizekbe egy követ, amely fel fogja kavarni a hullámokat. Mindenkinek élénk emlékezetében van még, micsoda viharos küzdelem folyt az árlejtés körül. Tarjánék még arra is rávetemedtek, hogy fenyegető hangú levélben presszionálják ki a maguk részére a vállalatot, amelyhez — most derül ki, hogy miért — bámulatos szívóssággal ragaszkodtak. A város bizottságai ennél a kérdésnél szokatlan szűkmarkú volt a helyi iparral szemben és a törvényhatóság egyetlen szavazattöbbséggel Tarján és Somogyi ajánlatát fogadta el. Minthogy a törvényhatóság döntésén változtatni nem lehet, kénytelen-kelletlen bele kellett törődni a helyi ipar negligálásába. Most azonban kiderült, hogy a polgári iskola építkezése mégis a helyi ipar Ne lessen ni n iáin, kezébe kerül. De nem olyan módon, hogy annak a város örvendhetne. A Tarján és Somogyi cég ugyanis a vállalatot albérletbe adta egy helybeli építési vállalkozónak. Körülbelül 13 ezer koronával olcsóbb az alvállalati szerződés, mint amennyiért a város azt Tarjánéknak adta. A fővárosi cég tehát semmi egyebet nem csinált, minthogy beadta ajánlatát, irt egy agressiv levelet és zsebrevágott 13 ezer koronát, az építést pedig tovább adta. Nem tudjuk, hogy a cégnek a várossal kötött szerződése megengedi-e ezt az alvállalatba adást, de az az egy bizo- j nyos, hogy az építtető várost csak kár érheti a spekulációból. Mert az kétségtelen, hogy az, aki 13 ezer koronával olcsóbban vállalta el ezt az építkezést, nem jöhet ki a vállalati összeggel. Hiszen ha lehetett volna Tarján és Somogyi ajánlatánál 13 ezer koronával olcsóbban elvállalni az építést, bizonyára elvállalták volna a többi pályázók, akik a nagy konkurrencia miatt a. lehetőségig leszorították ajánlataikat. Bizonyos tehát, hogy ez a túlságosan' alacsony ár, amellyel a jelenlegi alvállalkozó nem is próbált pályázni, csak azi építkezés hátrányára szolgálhat. Különben is a város nyílt pályázatai: nem arra valók, hogy spekulációt szolgáljanak és kapzsi cégek fejfájás nélkül zsebrevágjavak a város pénzéből 13- ezer- koronákat. Ha az illető alvállalkozó el tudta: vállalni az építkezést annyival olcsóbban, miért nem pályázott ? Miért engedtev-hogy a város odaajándékozzon Tarjánéknak ilyen horribilis összeget? Ha a városnak módjában- áll szerződése alapján megakadályozni ezt a spekulációt, úgy saját maga iránti kötelessége azt az építkezés kifogástalansága, érdekében megtenni. Ha pedig megakadályozni nincsmód- jában, mindenesetre kötelessége azt építkezést a legynagyobb szigorral ellenőriztetni, nehogy az olcsó árat az épületen) hozza be az alvállalkozó a város kárára.. Elhunyt író. Egy volt szatmári tanár halála. — Az Uj Szatmár tudósítása. — Szatmár, aug. 19. A magyar irodalomnak egy régebben közismert, de ma már majdnem elfeledett alakja halt meg szombaton Budapesten. Ábrái Károly, volt 48.-as honvédhadnagy, veterán-iró hunytéi nyolcvanhárom éves korában. Ábrái hosszabb időn át volt tanára a szatmári református gimnáziumnak is. Ábrái a múlt hagyományait, dicsőségét és nagy történelmi korszakát dolgozta fel könnyed irodalmi formában, hogy lángoló hazaszeretetét átültesse az újabb nemzedékek leikébe. Számtalan történelmi tárgyú novellája és regénye jelent meg és sikereinek fénykora a hatvanas évekre esik, amikor a nemzet; már szabadabban, lélegzett. Az elnyomott nemzeti önérzet ébresztője, a parlagon heverő prózai irodalomnak Jókai után ő volt egyik legszorgalmasabb munkása. Ideális lélek, nagy történelmi olvasottsággal, de kevesebb fantáziával és meseszövő tudással. Regényei szétfolyók, az epizód-alakok szinte agyonnyomják benne a főhősöket, de az a nemes, erkölcsi felfogás, emelkedett szellem és történeti beállítás, amely min-1 den müvének jellemző vonása, mégis keresett és olvasott íróvá tették őt. A vigasz balzsamát hintette szépirodalmi müveiben az eltiport nemzet égő sebeire, a remény szivárványszinével világított be a nemzeti csüggedés sötét éjjelébe, nem a maga dicsőségét hajszolta, hanem a hazának ősi nagyságát és dicsőségét igyekezett festeni erős, markáns vonásokkal, mindig lelkesítve és zamatos magyarsággal. Mint tizenhétéves ifjú karddal szolgálta hazáját. Az angyalkuti ütközetben a vasasok csaknem összekaszabolták. Egy vén huszár mentette meg, aki mind a három vasast levágta. Nemsokára hadnagy lett, számos ütközetben vett részt s amidőn aug. 17-én Soborsinben letették a fegyvert, ő egy ideig bujdosott, majd Uray szatmármegyei főnöknél önként jelentkezett. „Te tacskó, mars be az irodába, ott fogsz ezentúl dolgozni“ — kiáltott rá a jólelkü és sok honvédet megmentő megyefőnök. Később bevégezte tanulmányait, hosz- szabb ideig gimnáziumi tanár volt a szatmári ref. főgimnáziumban, majd polgár- mesterré választották Hódmezővásárhelyen. Itt irta számos elbeszélő kötetét és történelmi regényét. Amikor felkerült a fővárosba, Tóth Kálmán „A király házasodik“ cimü vigjátékának fényes sikere után, arra buzdította, hogy Írjon színművet, mert ha beüt, egy darabja több jövedelmet hajt, mint összes regényei. Előtte azonban idegen maradt a színpad; világa, bár leánya, Ábray Araéka, igen népszerű primadonna lett s Makó Lajosnak, a vidék néhai legkiválóbb direktorának lett a feleség®. Bizalmas és évtizedekig tartó barátság fűzte a nemrég elhunyt .ref. költőrpaphoz r Illyés Bálinthoz és közéletünk sok letűnt jeleséhez. Az utóbbi, években már alig irt valamit, mert sokat betegeskedett. Az utolsó iró dőlt ki benne azok közül, aki a Jókaitól követett utón a tiszta eszmény iség s a hősök lélekemelő kultuszát hirdették, követendő irányelvül a nemzeti irodalomban. Nemes jellemű, ideális lelkű iró volt, de sohasem értett a reklám nagy dobjához s ezért öregségére, ha nem is nyomorgóit, de elfeledve, szűkösen kellett lemorzsolnia utolsó napjait. Temetése vasárnap, augusztus 18-án volt az iró- világ n agy részvéte mellett. Tokaj-íiogyaíjai górok kizárólagos árusítása Hám Háncs-utca (Uajay-palota) TeJ efon-szám 372 :: Telefon-szám 372 Pompás zamat« tokaji asztali bor literje ■ 1 karolta 10 fillér. ■ E ~""" —^ ' ■ 1 I lőj ha nem Vámosnál a festéket. Üzlet a tinti)sztUii szemben. ■■ Telelőn 368. szín.
