Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)

1912-08-18 / 117. szám

4. oidai 1912. augusztus 18 üjJmtmm Megjelen naponta reggel 5 érakor ■ ­Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. TANÓDY ENDRE DÉNES SÁNDOR Előfizetés: HELYBEN : VIDÉKRE: Egész évre . . K 16'— Egész évre . . K IS-— Félévre . . . K 8 — Félévre . . .K 9— Negyedévre . . K 4-— Negyedévre . . K 4 50 Egy hónapra . K 1/40 Egy hónapra . K 170 Egyes szám ára 6 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, ISKOLA-KÖZ 1. TELEFON 358 üpí hírek — Hatósági orvosi vizsgálat a be- tegseg'élvző rendelőjében. Régi és ál­landó panasza annak a közönségnek, amely a betegsegélyző orvosi ambulan- ciójára jár, hogy a pénztár váró-szobája szűk és egészségtelen, a betegek — a ragályosak is — együtt, egymáshoz szo­rítva várakoznak, mig rájuk kerül a sor. Ha pedig a fülledt, rossz levegőből ki­mennek az udvarra, ott az emeletekről — ahol éppen a rendelés reggeli óráiban folyik a mindennapi takarítás — a nya­kukba rázzák a szőnyeget, a szemétlapá­tokat. Alig múlik el nap, hogy panaszos levelet ne kapjunk emiatt, de a leveleket sohasem közöltük le, se fel nem szólal­tunk azok alapján, mert mikor a beteg­segélyző pénztárnál érdeklődtünk, azt a választ kaptuk, hogy a bajon, amelyet a pénztár vezetősége is súlyosnak tart, nem lehet segíteni. A pénztár jelenlegi helyiségében ugyanis nincs alkalmas hely a várakozásra, kiköltözni pedig egyelőre nem lehet ebből a helyiségből, mert a pénztárt köti a háztulajdonossal hosszabb időre kötött szerződése. Örömmel értesü­lünk azonban, hogy a tarthatatlan állapo­tot most a hatóság közbelépése készül megszüntetni. Dr. Vajay Imre hatósági orvos ugyanis megvizsgálta a betegse­gélyző várószobáját és konstatálta, hogy az egészségügyileg absolute nem felel meg a céljának, de nem felel meg külö­nösen azért, mert ugyanazon udvarban cukorka-gyár is van, amelynek munkásai, különösen nyáron, mikor az ambulanciára várakozók az udvaron tartózkodnak, érintkeznek ezekkel és ezáltal tovább viszik a betegségeket. Dr. Vajay jelentést tett a tapasztalatairól a főkapitányságnak és igy valószínű, hogy a hatósági kény­szer rövidesen megszünteti a háztulajdo­nos és a pénztár között fennálló szerző­dést s a betegsegélyző gondoskodhat olyan helyiségről, ahol a betegek részére megfelelő várószobát adhat. — Visszautasított családi pótlék. Mikor a családi pótlékról szóló törvény­javaslatot tárgyalták a Házban, akadtak egyesek, akik azt jósolgatták, hogy ezt a családi pótlékot a tisztviselők vissza fog­ják utasítani, mert nem érdemük szerint jutalmazza őket. A javaslat előadója ezekre az ellenérvekre azt válaszolta a folyosón, hogy nincs nagyobb érdem, mint a jövendő magyarság számának sza­porítása és a javaslatból — bárha nem is ezen az alapon — törvény lett. A napok­ban kezdték meg a családi pótlék szét­osztását az állami tisztviselők között és az országban eddig csak egyetlenegy tisztviselő akadt, aki a javaslat ellenzői­nek álláspontjára helyezkedett és a csa­ládi pótlékot visszautasította. M. G. szat­mári államvasuti hivatalnok, amikor a fi­zető tiszt a családi pótlék címén járó összeget ki akarta néki utalni, visszaadta a bankócsomót s azt mondotta: — Ilyen pénz nekem nem kell. Ad­ják vissza Tisza Pistának. A dolog nagy konsternációt keltett, de hogy az állampénztárnak meg ne árt­son a nagy öröm, közöljük azt is, hogy G. M.-nek egyetlen követője sem akadt. — Egy helybeli cég válsága. Már régebb idő óta képezi beszéd tárgyát, hogy a Katz József és Fia szatmári tég­lagyáros cég fizetési zavarokkal küzd. A cég — bár tőle telhetőlegdgyekezett meg­felelni fizetési kötelezettségeinek — a pénzviszonyok állandó rosszasága miatt kénytelen volt moratóriumot kérni hitele­zőitől. A helybeli piac érdekeltjei a na­pokban értekezletet tartottak, amelyen hir szerint megállapították, hogy a szatmári pénzintézeteket a cég esetleges fizetés- képtelenségével nem éri károsodás, mert a helybeli bankoknál Katzék nem vettek igénybe személyi hitelt, ami tartozásuk! van, azt annak idején kellő fedezetre kapták. Hogy a céget sikerül-e morató­riummal megmenteni vagy pedig bemondja a fizetésképtelenséget, az a közel napok­ban fog eldőlni. — Megszökött a cimbalmos. A szatmári úgynevezett első banda cimbal­mosa volt Haga Nándor. Haga, aki csalá­dos ember, szeretett jól élni, pénze azon­ban mindig fogytán volt. Egy ilyen alka­lommal Haga fölvett háromszáz korona előleget Oláh Feritől, a banda prímásától, aki az előleg biztosítéka fejében átvett Hágától két cimbalmot. A cimbalmok ezentúl a Pannóniában állottak. Haga megunta szatmári szereplését, talán az is fájt néki, hogy esténkint azon a cimbal­mon kellett játszania, melyet soha vissza nem szerezhet — mert mikor van egy cimbalmosnak háromszáz koronája — elég az hozzá, hogy pénteken elment a Pannóniába és a két cimbalmot vasúthoz szállíttatta a banda hangszerhordozójával, a közismert Pamacscsal. Pamacs már az utón tiltakozott a cimbalmok elszállítása ellen, de hasztalan. Az állomásnál azután Pamacsból, aki hűséges embere a princi­pálisának, teljes erővel kitört az elkese­redés : a málházónál dulakodni kezdett Hágával. Majd csendőr után nézett, de nem talált. Erre újra visszatért Hágához, aki addig föladta a két cimbalmot.. Pa­macs újra kapacitálni próbálta a cimbal­most, mikor aztán ez nem sikerült, meg­ragadta a vaggonban lévő nagyobbik cimbalom lábát. A vonat hirtelen meg­indult és elvitte Hágát a cimbalmokkal együtt, Pamacsnak kezében pedig csupán a cimbalom lába maradt. Ezzel nagy bu­sán elment Oláh Ferihez, aki a rendőr­ségre sietett és följelentette megszökött cimbalmosát. A rendőrség az eljárást megindította Haga ellen. — Ég a rakodó. Tegnap este hét j óra tájban a tüzoltótorony őre tüzet jel- j zett az Ujmajori részen. A tűzoltóság gyorsan kivonult egészen a méntelepig, de itt megállapította, hogy a tűz túl a város határán, nagy távolságra van Vetés környékén. A tűz, amely óriási lánggal égett, valamelyik terményrakodóban pusz­títhatott, de hogy hol, azt nem lehetett megáliapitani, mire a tűzoltóság vissza­vonult a laktanyába. — Elragadt lovak. Tegnap reggel a püspöki udvar kocsisa pár pillanatra őrizetlenül hagyta igásszekérbe fogott két lovát. A lovak valamitől megijedtek, elragadtak és őrülten vágtattak fel a piacra. A lovak szerencsére az üresen álló kofaasztaloknak rohantak, amelyeket felborították, de amelyekben ők maguk is elestek. így aztán azonkívül, hogy a két asztal eltört s a lovak lábai megsé­rültek, komolyabb baj nem történt. — Zongorát bérbe vennék. Cim a kiadóban. — Kész bútor Csendes István asz­talosmesternél. (Pázsit-utca 25.) Kalapot Nyakkendőt Inget Zsebkendőt Esőernyőt Harisnyát és minden más, az is­kolai évadra szüksé­ges férfi-divat cikke­ket jutányos, szabott árak mellett vásárolhat Szaímár, Deák-tér 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom