Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)

1912-08-02 / 104. szám

4. oldal 1912. augusztus 2 UjMmm kozott. A legkülönösebb pedig a dologban az, hogy a revolver nem egyszer, hanem hatszor sült el véletlenül a tiszteletes ke­zében. Nem tartjuk szükségesnek sokat erő- sitgetni, hogy tudatában vagyunk a fele­lősségnek, amellyel cikkünkért tartozunk és ezért gondosan vigyáztunk arra, hogy csak megbízható és alapos információkat használtunk fel s ezek alapján eddigi cikkeink tartalmát teljes egészében fenn­tartjuk minden kósza híreszteléssel szemben. Ha a revolver csak véletlenül sült el a tiszteletes kezében, mi oka lett volna olyan kétségbeesetten elzárkóznia attól, hogy erről kiküldött munkatársunkat fel­világosítsa ? Annak a magyarázatával is adósak ezek a mentegető pletykák, hogy mit ke­resett a revolver a pap kezében éppen akkor, mikor Sípossal találkozott és ho­gyan van az, hogy a tiszteletesné előre megsejtette, hogy a revolver „véletlenül“ el fog sülni s ennek tudatában biztatta férjét, hogy: — Lődd le! Nem tagadhatja le a tiszteletes azt, sem hogy nem mondotta Fülep Károly és Sipos Gyula jelenlétében az őt kihallgató csendő­röknek, hogy keresztül lőhettem volna Sí­posnak a szivét is, de nem tettem. Azt azonban vegyék tudomásul, hogy ezentúl egy lépést sem teszek fegyver nélkül és a jövőben radikálisan fogok eljárni ellen­ségeimmel szemben. Dacára ; annak, hogy a hivatalos or­vosi látlelet megállapította, hogy a Sipos István karján levő seb lövéstől származik, a pap csütörtökön lecáfolta az összes ed­digi vallomásait és azt mondotta, hogy ő nem lőtt Síposra, hanem a Sipos maga szúrhatta meg a karját a kezében levő vasvillával. A védekezés, amivel a tiszteletes most megpróbálkozik, a legkevesebb, a mit megtehet a saját érdekében. Ismételten kijentjük s hangsúlyozzuk, hogy a pap merényletéről írott cikkünk minden sora megfelel a valóságnak, annál is inkább, mivel kiküldött tudósítónkat a szem és fültanuk informálták a merény­letről. Szerdán százával vitték Nagyszeke­resre az Uj Szatmárnak azt a számát, amelyben a merényletről irtunk. Ez alka­lommal több tekintélyes nagyszekeresi gazdálkodó bent járt szerkesztőségünkben s mindannyian megerősítették a merény­letről írott cikkünk minden sorát, ezt azonban nemcsak ők erősítették meg, ha­nem megerősítette maga Sipos István is, a tiszteletes áldozata. Harc a nyolc órai záróráért. Betörtek egy kirakatét. — Az Uj Szatmár tudósítása. — Szatmár, augusztus 1. A kereskedő ifjak jogos mozgalmát a szatmári kereskedők legnagyobb része magáévá tette. Akadt ugyan egy néhány, ki sehogy sem akarta megérteni, hogy az alkalmazottaknak nemcsak kötelessé­geik, de jogaik is vannak, ezeknek a száma azonban elenyészően csekély és hihetőleg ezek is mielőbb be fogják látni, hogy azért a néhány forintnyi nyo­morúságos bérért nem lehet a munka­erőt kiuzsorázni, hogy az emberi jogok igazságos harcának egy-két nyakas em­ber nem állhat ellen. Meiseis Mayer Petőfi-utcai fűszeres úgy hitte, hogy őt nem érinti ez a moz­galom s a kereskedő ifjak által körözött ivet, amelyben a szatmári kereskedők a nyolc órai zárórát elfogadják, nem irta alá. Ma este negyed kilenckor a keres­kedő ifjak egy küldöttsége felkereste Meiselst s megkérte, hogy ne álljon ellen a mozgalomnak s írja alá az ivet. Meisels durván rátámadt a fiatal emberekre s ki­dobással fenyegette őket. A fiatal emberek társai az utcán vártak a küldöttségre s midőn meghal­lották, hogy Meisels milyen feleletet adott, egyikük követ kapott fel s betörte a ki­rakatokat. Meisels erre csendőrökért telefonált, akik feltüzött szuronnyal siettek a Petőfi- utcába, de a kereskedő ifjak — el akarva kerülni a véres tüntetést — a kereskedő ifjak körébe vonultak. Dr. Dénes ViRtor ügyoéd irodáját augusztus 1-től a városi bér­ház B. épület földszintjére (kapubejá­rat Hungáriával szemben) helyezi át. Keresik a meggyilkolt mezőőr hulláját. — Az Uj Szatmár tudósítása. — Szatmár, augusztus 1. Ezelőtt néhány héttel borzalmas gyilkosság történt a turci bányák között. Kerecska Ambrus és Dezső turci gazdál­kodók megtámadták régi haragosukat Szinkovics József mezőőrt, s meggyil­kolták. A meggyilkolt ember holttestét ko­csira tették, s a turci bányák között egy kubikgödörbe elrejtették. A csendőrség sokáig kutatott a hulla után, feltalálni azonban mind a mai napig nem tudta. A gyilkosság csak napok múlva tu­dódott ki véletlen folytán. Kerecska Ambrus részegen a falu nagy korcsmájában többek előtt elmon­dotta, hogy a mezőőrt ő gyilkolta meg testvérével Kerecska Dezsővel együtt. A gazdálkodó ezen kijelentése tudo­mására jutott a csendőrségnek. A csend- őrség a Kerecska testvéreket rögtön vallatóra fogta, azok azonban nem val­lottak, sőt Kerecska Ambrus még a korcsmában tett kijelentését is letagadta. A csendőrség dacára annak, hogy a két Kerecska tagadott, letartóztatta őket s beszállította a szatmári királyi ügyészség fogházába. A letartóztatott * embereket Morvay Károly vizsgálóbíró rögtön vallatóra fogta. Azok azonban a vizsgálóbíró előtt sem vallottak, kijelentették, hogy nem ők követték el a gyilkosságot. Csütörtökön azután az ügyben vá­ratlan fordulat állott be. Két turci bánya­munkás Drágos Flóra és Loker Gyula levelet írtak a szatmári királyi ügyész­ségre, amelyben tudatják, hogy ők tudják hol van a hulla, s ötszáz koronáért haj­landók a csendőrséget a hulla nyomára vezetni. Az ügyészség a bányamunkások le­velét kiadta a turci csendőrségnek azzal, hogy a két bányamunkással együtt keres­sék meg a hullát. Nagyon valószínű, hogy ebben az ügyben, ha a hullát megtalálják igen szenzációs fordulat fog beállni. Hin .RUMPFS izzadás elleni crepp ingek • r r tim i csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom