Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)

1912-08-17 / 116. szám

2. oliía! UjMtnm 1912. augusztus 17 mikor fogja ez az „ideiglenes megoldás“ elveszíteni az ideiglenes jellegét és ha elvesziti, a mi javunkra fogja-e elveszí­teni, ez még nagy titka a jövőnek, amit a jövő előreláthatólag csak az unokáink részére fog megejteni. Kitűnő minőségű asztali, szamorodni és gyógyhatású asszu-borok. Hámüános- utca (Vajay-palota.) Telefon-szám 372 □ Telefon-szám 372 Pompás zamatu tokaji asztali bor literje ■ 1 korona 10 fillér. ■ Hz államosított kecske. Ugyabban az időben, amikor Szat- már város közgyűlési termében a törvény- hatósági bizottság egyik tagja szóvá tette a tejhamisitási mizériákat, ugyan­akkor hozták hírül a lapok, hogy az ál­lam — egyelőre ugyan csak a gyermek- menhelyen — megtalálta a tejhamisitók ellenmérgét. A gyermekvédelem addig kísérlete­zett a tejjel, amig ráakadt a kecskére, amelynek dúsan tejelő tölgye alól köz­vetlenül a csecsemő szájába csurog a tej. Kinevezték a kecskét tápanyának és — igy írják az újságok — a csecse­mők szívesebben tévesztik össze a kecske tőgyét az anyai emlővel, semhogy azt a kotyvalékot cuclizzák, amelynek izéről elsőnek tanulják megösmerni — a vizet. A csecsemőket a gyermekmenhelyen tehát mentik a kecskék. Gyermekkoruk­ban rászoktatják őket a valódi tejre, hogy majd ha felnőnek és a piacon fog­ják bevásárolni a táplálékot, megemle­gessék — mint mondani szokás — az anyatejet. Mert a csecsemők egyrészéről az államosított kecskék révén gondoskodva van, de azokat a boldogtalan halandókat, akik túl vannak a csecsemői koron és akik nem maradhatnak az emberi kor legvégső határáig a gyermekmenhelyen, nem védelmezi senki a hamis tej mérge ellen. Ha valahol tejhamisitásból rendezné­nek Olympiádot, szégyenkezve bujdoshat­nék el mellettünk minden kultur és Unkul­tur állam, mert e téren régtől a mienk a legyőzhetetlenség pálmája. És ebben a szükebb körű közélel­mezési Bakonyunkban : Szatmáron is fék­telenül garázdálkodnak a tejsobrik, akik­kel szemben panaszos tehetetlenséggel vergődik a nagyközönség, amely védte­lenül van kiszolgáltatva a lelketlen gaz­ságoknak. A gyermekmenhelyek tudvalevőleg nem monopolizálták, nem is szabadalmaz­ták az eszméjüket, Nem fognak tiltakozni, ha egyes városok lemásolják a módsze­rüket és a kisdedeken túl eső életkori határokat is részesítik abban a jótékony intézkedésben, amelyet — hála az e té­ren elmaradt állati fejlődésnek — ma már csak a kecskéktől, tehenektől, biva­lyoktól várhatunk s nem az emberektől. Itt van például Szatmár városa, amelynek nagy kiterjedésű erdei, legelői vannak. Nem is látszik olyan kivihetetlennek, hogy a város ezeknek hasznosításával rendezzen be tehenészeteket és vegye fel a tisztességes konkurrenciát azokkal a lelketlen méregkeverőkkel, akik alig vár­ják a vízvezetéket, hogy minél kényel­mesebben állíthassák elő — a tejet! Egy szinymaijai önkén­tes halála monfalconában. — Az Uj Szatmár távirati tudósítása. — Bécs, augusztus 16. Az osztrák határon levő Monfalco- néban az elekromos müvekhez vezető tápláló csatornában néhány nappal ezelőtt egy egyéves önkéntes holttestére buk­kantak. A vizsgálat megállapította, hogy a fiatalember Ujváry Sándor szinérvár- aljai illetőségű önkéntes, aki a vadász­zászlóaljnál szolgált. Ujváry még szombaton eltűnt a ka­szárnyából. A fiatalembert csendes és jó modora miatt, úgy bajtársai, mint fel­jebbvalói szerették. Azt hiszik, hogy nem is öngyilkosság történt. A katonák között szokásos ugyanis, hogy a tápláló csator­nában mossák ki ruháikat. Azt gyanítják, hogy a szerencsétlenül járt önkéntes is a szolgálati blúzát akarta kimosni és beleesett a csatornába. A vizsgálat különben még mindig tart, hogy kiderítse a rejtélyes eset rész­leteit. R gyorsDonafi harmad­osztály életbeléptetése. — Az Uj Szatmár tudósítása. — Budapest, augusztus 16. Régi terve már a Máv. igazgatósá­gának, hogy a gyorsvonatokon behozza a harmadik kocsiosztályt. Fővárosi tudósítónk most jó forrás­ból értesülve azt közli velünk, hogy a kérdés megoldása már igen előrehaladott stádiumban van. A Máv. igazgatósági leiratot küldött a debreceni üzletvezetőséghez, amelyben véleményt kér, hogy mely gyorsvonatok­hoz volna célszerű a harmadik kocsiosz­tályt kisérletképen bevezetni ? A választás alighanem a Budapest­ről reggel induló és Szatmárra délután érkező gyorsvonatra fog esni. Egyelőre tehát igy állítják be előre­láthatólag az uj reformot a menetrendbe és igen valószínű, hogy az említett gyors­vonat már ez év október 1-től kezdve har­madosztályú kocsikkal fog közlekedni, ami nagy előnyére lesz a tarifa drágu­lással szemben az olcsóbb vasúti utazás közönségének. SCHERUNG ¥ ¥ fényképészeti műterme a PANNÓNIA udvarán, (földszint) Kényelmes kocsibejárat. Telefon 375. □ 50 százalék megtakarítás, ha házilag készítjük likőreinkét, melyek jóval kel­lemesebb izüek a gyárilag készülteknél. Mindenféle ízben kaphatók, iq üvegecske ára 60 fillér. Főrak­tár: Brünn Sándpr gyógyszertárában a „Meg- — váltóhoz“ Szatmár Deák-tér 15. szám — Sam Paul. Rmeriiiában gyilkossággal oádolfak egy szatmári származású embert. — Az Uj Szatmár tudósítása. — Szatmár, augusztus 16. Nagy port vert fel a közelmúlt he­tekben az a gyilkosság, amelyet New- Yorkban követtek el s amelynek áldozata Rosenthal Hermann, egy new-yorki ma­gyar játékbank tulajdonosa. A rendőrség széleskörű nyomozást indított a tettes kézrekeritése iránt s a nyomozás során letartóztatott egy Sam Paul nevű embert is, akinek szintén já­tékbankja van New-Yorkban. A vizsgálat során azonban bebizo­nyosodott Sam Paul ártatlansága s a fő­ügyész elejtette vele szemben a vádat, amit nyomon követett Paul Samu szabad- lábrahelyezése. Sam Paul szatmári származású ember, Édesapja sok évvel ezelőtt Szatmá­ron lakott. Derék, szorgalmas iparos em­ber volt s Samu fián kívül még öt gyer­meke viselte a nevét: Móric, Berci, Li- pót, Dávid és Ignác. A sok fiú közül az egyiket, Dávidot, édesapja világot látni küldte. Háromszáz forintot tett a mellé­nye belső zsebébe, amelynek nyilasát maga varta össze. A fiúnak utasításul adta, hogy a varrást New-Yorkban partra szállta után tépje fel. Paul Dávid megérkezett New-Yorkba. Erről értesítette szüleit s ezt a levelét követte még egynéhány. Az utolsók egyike panaszos. Betegségéről szólt. Az­tán elmaradtak a levelek. Félévig nem érkezett hir Dávidról, akinek sorsán való aggódás sorvasztotta a szülőket. A család feje fordult New-Yorkban ismerősökhöz, konzulátushoz, de fiáról értesítést sehon­nan nem kapott. — Egyik fiamnak — mondotta a csa­ládfő — ki kell utaznia New-Yorkba. Kell, hogy kikutassa Dávid fiamat. De melyiket küldjem? Négy fiamat köti az iskola. Az ötödik ? Igaz, iskolakerülő. Métázáson, hancúrozáson jár az esze. Ő volna a leg­alkalmasabb. De még csak tiz éves. És mégis az történt, hogy a tiz éves fiút küldték New-Yorkba, hogy nyomozza ki és hozza haza Dávidot. Az eleven eszü fiú New-Yorkba utazott, kikutatta bátyját, áki betegen, elhagyottan feküdt bérelt szállásán s haza is hozta. De ő maga hamarosan visszautazott. Belekóstolt Amerikába s nem bírta meg Európát. Elszegődött kocsisnak, volt pin­cér, titkosrendőr, vegyült mindenfajta nép­séggel : a mélységből a csúcsig és hogy húsz esztendőssé serdült, kiformálódott a szatmári zsidógyerekből a tökéletes ame­rikai jenki. Szivargyárakat rendezett be. Két fi­vérét, akiket itthon balsors üldözött, át­plántálta New-Yorkba s egy-egy gyárat ajándékozott nekik. És amikor gyárait fi­véreire átruházta, ő, a volt rendőrjáték­barlangot alapított, egyikét a legfénye­sebbnek, amely New-York városában a valódi és a kalandorvagyont játékra csá­bítja. Tán öt-hat esztendeje, hogy Sam Paul Budapesten járt, hogy özvegy édes­anyját, akit rajongással szeret, megláto­gassa. Ugyanakkor eljött Szatmárra is, ahol édesapja sírját látogatta meg. Széles vállu, magas termető, deli legény vált be­lőle s akik beszéltek vele azt mondják, hogy modorával beülhetne a nemzeti ka­szinó elnöki székébe. Hogy a vagyona mennyi? Ő maga mondta: nem kell neki a vagyon, megél ő annak tiszta jövedelmé­ből, amely se több, sé kevesebb, mint évi másfél millió korona. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom