Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)

1912-07-03 / 78. szám

1912. julius 3 * v%­/ » • 2. oldal üjJfflitnm minden. A nagy bankok acélszek­rényeik legmélyére rejtik a pénzt s a mesebeli hétíejü sárkány sem őrizhetné azt erősebben, mint ők. Tapasztalt közgazdasági szak­emberek állítása szerint az ország még sohasem nyögött olyan erős és súlyos gazdasági válság alatt, mint most. Nagy része van ebben a képtelen politikai helyzetnek, a melyben ma az ország sínylődik. A külföld napról-napra hallja és ol­vassa, hogy Magyarországon csak állandó katonai, csendőri és rend­őri készenléttel lehet a rendet fen- tartani. Olvassa a törvényalkotás­nak azt a furcsa módját, amelyet az ország örök szégyenére a Tisza —Lukács-cég rendszeresített: mi sem természetesebb, hogy ilyen je­lenségek után a külföld elveszti bizalmát s kivonja az itt elhelye­zett tőkéket. A magyar zálogleve­lek oly tömegesen érkeznek vissza külföldről, hogy a magyar pénzpiac képtelen azt felvenni. Éhez járul még az osztrák-magyar bank rész­rehajló és pártos eljárása. Pranger vezértitkár telekiabálta a világot, hogy nincsen pénz, hogy ég a ház, hogy rögtön kiüt a nagy krach, s tényleg be is zárta a kasszákat a magyar hitelezők elől. De ugyan­akkor könyökig nyúlt bele a pán­célszekrényekbe és bőkezűen ontja a milliókat, ha osztrák hitelkeresők jelentkeznek. Ausztriában nincsen válság, csak nálunk Magyarorszá­gon. Azonban elfelejtik a jó oszt­rákok, hogy ha itt tönkremennek az emberek, akkor ők is sírni fog­nak, mert bizony a sok silány oszt­rák árunak, a sok hitvány ringy- rongynak nincs más és nincs jobb vevője, mint a magyar. A politikai és a gazdasági gon­doknak és aggodalmaknak ezen mérhetetlen sokasságával szemben az országnak egyedüli reménye az aratásban van. Az egész ország sorsa a szó valódi és igazi értelmében attól függ ma, hogy lesz-e jó aratás, Egy rossz, egy silány aratás, ami­től az Isten mentsen meg bennün­ket, ma országos katasztrófát je­lentene. Ellenben egy jó aratás, amire ma alapos kilátások vannak, sokat enyhithet a bajokon. Földmivelő-ország vagyunk. Hi­ába próbálkozunk ipart teremteni, nem lehet. Az osztrák nem engedi. Láttuk, hogy a legkissebb gazda­sági önállóságot sem engedik meg. Ezer és ezer gazdasági szállal köt­nek magukhoz bennünket. Például a földművelés az, amelytől az or­szág mindent remél s ha csökken­nek az aratási kilátások, mindenki megérzi azt ebben az országban, legyen az iparos, kereskedő, ügy­véd, orvos, hivatalnok, gyáros, vagy munkás, cseléd vagy gazda : min­denki megérzi a rósz terméskilátást. Ezért, teljes gazdasági életünk a mezőgazdasági eredmények körül mozog, forr, mint az égi testek a ragyogó, mindent bearanyozó, ha­talmas Nap korül. A mi éltető Napunk: a föld. Attól remél, attól vár ma az ország mindent. Péter és Pál napján indul meg a legnagyobb, a leghatalmasabb és óriásibb munka, az aratás. Legyen áldásthozó ez a csodálatos, ez a gyönyörű, nagy munka. Egy jó aratás talán eloszlat­hatja azokat a sötét, vészt sejtő felhőket, amelyek az ország egét ma beboritják. I Tennis - iabfiák, p ialida-iiíok, ha- I 3ászáll cikkek I Ragályinál. m Hamis hir Kelemen Samu beszámolójáról. Dr. Kgíeiaen Samu nyilatkozata. — Az Uj Szatmár tudósítása. — Budapest, julius 2. Az Est cimü fővárosi lapnak ma délután megjelent száma egy hirt közöl, mely szerint a függetlenségi párt dr. Ke­lemen Samut igazolásra szólította fel szatmári beszámolója miatt. Erre nézve dr. Kelemen Samu fel­kért bennünket az alábbi nyilatkozat közzétételére : — Semmiféle felszólítást nem kaptam és mint illetékes helyről értesülök,ilyen határozat nincsis. Annak a politikának, amelyet a képviselőválasztáskor vallottam, ma is rendületlen híve vagyok. Akkor fordít egyet a köpenyegen az eladó Tóth János s azt mondja az alku- vónak, hogy nem eladó. — Akkor adja vissza a foglalót! — szól emez. Tóth János nem lévén tisz­tában a helyzettel, mert Orosz György elbámult s ” azt hitte, hogy tényleg ez csúsztatta markába a tízest s odaadja. Mikor öt perc múlva megjelent az igazi felpénzelő, már a tízesnek és át­vevőjének nyom« veszett. Mit volt mit tenni, 10 pengő vesz­teséggel átadni a lovat, amiért egy pen­gőn olyan sokáig hozakodtak. A lacikonyha. Vásárt s ráadásul még nagyvásárt elképzelni sem lehet lacikonyha nélkül. A vásártéren lovak s szarvasmarhák közé ékelve állanak azok a ponyva-- alkotmányok, amelyek alól csiklandozó pecsenye-illat hullámzik az ember or­rához. Élénk tárgyalások folynak a kecske- lábú asztalok körül s amikor közelebb menve figyelni kezdtem a beszélgetésre, csak ennyit tudtam tisztán kivenni: — Dejszen csak erre gyünne, meg­tanítanám én keztyübe dudálni azt a Tisza Pistát!... Vásári koldusok. Félkezü, féllábu s undorítóan nyo­morék formátlan hustömegek éneklő hangja üti meg az ember fülét lépten- nyomon: — Szülék, anyák ne vonják el sze­meiket a szerencsétlen nyomorékról! Éneklő hangjuk összevegyül a jó­szágok türelmetlenkedő bégetésével, amelyeket ők vásárról-vásárra oly hű­ségesen kisérnek. Nyomorék tagjaikat mesztelenül mutogatják a járó-kelőknek. Sietve kell elhagyni az undorító lát­ványt. A gondolatolvasónő. Négy karó közé húzott ponyvasátor tetején nagy betűkkel ez a felirat: 1 Gondolatolva só 1 * 1841 A kopott betűk alá bigyesztett dá­tum történeti misztikumot ad a táblának. Elől hordókra állított deszkaálvá- nyon kíméletlenül zúgja a trombita: — Trom, trom . .. írom . . . trom . . . trom­bitás ... Nincs szónok, aki nagyobb páthosz­szal tudná meggyőzni publikumát, mint az igazgató ur ámuló bámulóit, hogy a sátor világcsodát rejt maga alatt. Tolongó néptömeg között utat törve a bejárathoz jutok s váltok egy sárga cédulát 10 fillérért, amellyel a csodanő elé juthatok. Alig lépek be, már hallom a figyelmeztető szót: Álljon meg, miért jött ide ? ! — Szépen állok én meg — válaszol­tam bizalmas hangon a pattogó nyelvű kis teremtésnek, akit ugylátszik meglepett válaszom. — De kérem közelebb nem szabad jönni! Mit volt mit tenni, megálltam. Ő folytatja : — Miért jött ide ? — Maga mondja meg, hogy miért jöttem ide ?! — Azért jött ide, mert ráért. Már épen azt akartam kérdezni, hogy mit kívánok én Tisza Pistának, amikor az igazgató ür értésemre adta, hogy a gondolatolvasásra szánt idő letelt s egy­hamar a sátoron kívül találtam mágamat. Illés István. Gallérok gőzmosása 1LJ1 §5"^ Mf IpP*8*! 1 Kézimunkák, glacé keztyük, tükörfénnyel hófehérre i C3! bútorok, szőnyegek tisztítása. Gyár-főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi iroda Kazinczy-u. 17. Attila-u. 2. Nagykároly Széchenyi-u. 31. Alapittatott: 1886

Next

/
Oldalképek
Tartalom