Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)
1912-07-11 / 85. szám
I fi szentesített tjjnténpí A, hivatalos lap most már teljes hivatalossággal bejelentette a szomorú tényt, hogy a király Isclilben az ösz- szes katonai javaslatokat szentesítette. Hogy tehát a javaslatok törvényerőre emelkedjenek, nem marad egyéb hátra, mint hogy az Országos Törvénytárban kihir- dettessenek. Pár nap múlva ez is meg fog történni. És azután ? . . . Csak engedelmeskedni lehet annak a törvénynek, mely az erőszakosság talajából burjánzóit ki s amelyet rut törvénytiprások érleltek terméssé. Csak engedelmeskedni lehet ennek a törvénynek, amely a parlamentárizmus romjain nőtt alkotmányunk megrontó dudvájáva, csak engedelmeskedni lehet ennek a törvénynek, mert aki szembe merne vele helyezkedni, azt ugyanazok a szuronyok spékelnék fel, a melyek védelme mellett ezt a féregtörvényt megalkották. Mi, akik annyira ismerjük fonák közjogi helyzetünket s minden derekas bátorsággal küzdöttünk jogaink csorbítása ellen ; mi, akik az évtizedes küzdelmek alatt mindig előljártunk ott, ahol a 48-as törvények szentségének veszélyeztetését láttuk; mi, a függetlenségi elvek önzetlen harcosai, egy percig sem áltattuk magunkat azzal a hóbortos reménnyel, hogy ez a szentesítés nem fog megtörténni. Biztos tudásunkon csak egy fájó, rezignált érzés ragadt át, — annak érzése, hogy majd a szentesítés után reményünk legutolsó sugara is elenyészik, az a sugár, amely itt-ott a trón felől ragyogott felénk halvány villanással, az a reménysugár, amelyet a magyar király, a i. évi. 85. sz. Szatmár-Németi 1912 Julius 11 Csütörtök [nemzet atyjának irántunk táplált szeretetébe vetettünk. Vessenek magukra azok a szolgalelkek, akik ettől az utolsó érzéstől is megraboltak bennünket. Vessenek magukra azok, akik a szentesítés kiforszirozásával a szenvedélyek lángoló tüzébe belevonták a király sérthetetlen személyét is és lehetővé tették azt, hogy a háborgó politikai mozgalmak közepette a népgyülések körülrajongott szónokai kritika tárgyává tehessék a koronás uralkodónak az elhatározását, amelyet eddig csak bölcs igazságszeretet és jóságos előrelátás jellemezett. Ki fogja a szentesítés után útját állhatni annak, hogy a felingerült tömegek a jövőben még fokozottabb mértékben ne éltessék a köztársaságot, ha a királyság hatalma nem tudja megvédeni a gonosz tanácsadók lelketlensége ellen ? Ki fogja útját állani annak a rohanó árnak, amely feltartózhat- lan, erővel száguld végig az egész világon és elsöpri útjában azokat a könnyelműeket, — akik törékeny szuronyaikra támaszkodva azt hiszik, hogy elég erősek megállítani a népakarat hatalmas folyamát? Kár volt az a szentesítés mindaddig, amig az in integrum restitu- ciót meg nem kísérelték. A felizgatott kedélyeket kár volt még jobban felizgatni és valóban nem volt dinasztikus érdek olyan ütőkártyát kijátszani, amely csak mások és nem a mi veszteségünket okozhatják. Kár volt olyan törvényt szentesíteni, mely egy más törvény romjain készült, mert könnyen ezt a gondolatot szülheti: — Miért engedelmeskedjem én az uj törvénynek, ha mások nem respektálták a régit ? ! :: Telefonszámunk 358 :: i „Szamos“ értesülései. A „Szamos“ tegnapi számában hosszú cikket közöl arról, hogy lapunk főszerkesztője, dr. Tanódy Endre két esetben a magasabb vállalati összeg elfogadása mellett foglalt állást a városi középitkezések vállalatba adása alkalmából. ^— Az egyik eset a városi bérház, a másik eset a polgári iskola építése lett yplna. Evvel az állítással ellentétesen a valóság a következő: A polgári iskola vállalatba adása felett folytatott vitában azokkal szemben, akik a helybeli vállalkozónak a budapestinél drágább ajánlatát kívánták elfogadni, főszerkesztőnk az elnöklő főispán azon indítványához csatlakozott, hogy adják vissza a tárgyat a tanácsnak azzal, hogy a helybeli vállalkozó ajánlatát szorítsa le a budapesti ajánlat összegére. Tehát nem a drágább ajánlat mellett, hanem a drágább ajánlat ellen szólalt fel. A városi bérház kérdésében főszerkesztőnk a közgyűlésben nem foglalt állást. Hírlapi cikket irt, amelyben hibáztatta, hogy az eljárás a közszállitási szabályrendelet súlyos megszegésével folyt le. Az ajánlatok felbontásánál Weszelov- szkyék 60.000 koronával voltak drágábbak a budapestieknél s csak az összes lényeges munkák kikapcsolása után lettek két ezer koronával olcsóbbak. Mikor pedig — egészen szabálytalanul — újabb árlejtést tartottak, akkor a budapestiek épen olyan olcsók voltak, mint Weszelovszyék, mert kötbér mellett 1911 november, illetve 1912 május 1-re kötelezték a bérházat átadni. Az időközi bérjövedelmek pedig többet tettek ki a felállított kalkuláció szerint, mint a két ajánlat különközete. Hogy főszerkesztőnk állásfoglalása helyes volt azt igazolja az : 1. hogy a polgármester és a gazdasági tanácsos ezen eljárás ellen óvást emeltek és külön véleményt tartottak fenn, 2. hogy a miniszter a legutóbbi közgyűlésen felolvasott leiratában ezt az eljárást ismételten'megbélyegezte és csak az előállott kényszerhelyzetben hagyta azt jóvá azzal a megjegyzéssel, hogy hasonló eljárástól a várost a jövőre nézve határozottan eltiltja, 3. ) végül, hogy a Veszelovszky Testvérek még az általuk kötelezett határidőben sem fejezték be az épületeket és ezzel a városnak még külön kárt is okoztak. Ennek a válalatba adásnak a his- tórikumát elevenítette fel főszerkesztőnk a legutóbbi közgyűlésen a polgári iskolával kapcsolatban, s ugyanez foglaltatik Ára 6 fillér
