Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)

1912-07-07 / 82. szám

1 II polgári fiúiskola építé­sének Dálialatba adása. fl szatmári iparasoít oédeime. Szatmár, julius 6. A polgári fiúiskola építésére érke­zett ajánlatokat tegnap d. e. 11 órakor tartott ülésében vizsgálta meg az e célra kiküldött bizottság. Az ülésen megjelent Sárkány Ervin Ottó budapesti műépítész, a polgári iskola tervezője, aki részletesen ismertette az egyes ajánlatokat. Mindenekelőtt megállapította a bi­zottság, hogy az összmunkára adott leg­olcsóbb ajánlat a Tarján és Somogyi buda­pesti építészeké, akik 315.737T6 koroná­ért hajlandók felépíteni a polgári fiú­iskolát. Megállapította továbbá azt, hogy Révi és Gál ajánlatából kikapcsolva né­hány részletet, ha részükre adatik ki az építés, — a polgári iskola 324.863*07 ko­ronáért felépíthető. Ilyenformán ez az egy szatmári vál­lalkozó ajánlata közelíti meg leginkább a budapesti vállalkozó ajánlatát. Igaz, hogy 9400 koronával drágább, azonban tudjuk azt, hogy Révi és Gál olyan épí­tész vállalkozó, aki a faipari szakiskola építéséért dicsérő oklevelet kapott a ministeriumtól. A ki pedig az államnak tudott építeni, bizonyára különös ambí­cióval fogna építeni a városának. De korántsem akarunk egy vállalkozó mellett állást foglalni. Nekünk csak az a célunk, hogy Szatmár város részére szat­mári vállalkozó és szatmári iparosok építsenek. Mert eltekintve attól, hogy nagy megszégyenítés volna vállalkozó­inkra, ha nem akadna közöttük alkalmas, aki felépítsen egy iskolát, nagy anyagi érdeke is a városnak, hogy a mai hallat­lan nehéz pénzügyi viszonyok között a saját adófizetőit támogassa. Egyébként a bizottság maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy ily ér­telmű javaslatot tett a közgyűlésnek. Kikötötte ugyanis azt, hogy az esetben ha budapesti építész kapná a vállalatot, köteleztessék az illető, hogy az összes munkálatokat kizárólag szatmári iparo­sokkal végeztesse. Erre azonban az a megjegyzésünk, hogy ez igen szép dolog, azonban ennek az ellenőrzése teljes le­hetetlenség. Azért ne szégyeljünk egy kis lokál­patriotizmust s adja oda a város ezt az építkezést valamelyik megbízható szat­mári vállalkozónak. Révi és Gál ajánlata mellett figye­lemre méltó még a Weszelovszky Test­vérek ajánlata, amely azonban 9000 ko­ronával drágább az előbbinél. Mint, követendő példát említjük meg itt, hogy Nagykároly városa pár hónap előtt 17 ezer koronával drágábban adta ki ugyanezen iskola építését nagykárolyi vállalkozónak, mint amennyi a szatmári vállalkozók ajánlata volt. Lokálpatriotizmus, helybeli iparpár­tolás tekintetében példát vehetünk Nagy­károlyról. A világ legfőbb poudere a híres: „Ideál“ pouder, melyet minden úri nő használ. Főraktár* Brünn Sándor gyógyszertárá­ban a „Megváltóhoz“. Szatmár, Deák-tér 15. szám. Tennis - labdák, labda-ütök, ha­lászati cikkek Rsfílpii. a nagyon gondosan furott mélyfúrású ku- tűink, melyek legalább 80 méter mélyek, szolgáltatnak az adott körülményekhez képest elég jó vizet. A mi pedig a víznek ipari: célokra való használatát illeti, hát bizony az is meglehetős kényes dolog, csakhogy ott mindig lehet segíteni mert hozzáadni szabad, ennélfogva a vizet minden üzem részére használhatóvá tehetjük. m ww i Irta: dr. Szóbél József, kir. tvsaéki Me»vegyész. Az élet legfontosabb kellékei a le­vegő és a víz. Maga az emberi test két­harmadát a viz teszi,, miután azonban a szervezetben a viz az anyagcsere folytán folytonos csökkenéseknek van kitéve, szükséges annak pótlásáról gondoskod­nunk. Ezért a vizet direkt is indirekt formákban vesszük magunkhoz, részben mint nyers vizet, részben pétiig mint táp­lálkozási anyagaink rendes alkotórészét. Egy felnőtt ember napi vízszükséglete élvezeti célokra kb. 2—3. kgr. A víznek ezen fontos szerepénél íegva, tehát bizo­nyos követelményeink lehetnének annak jóságára nézve. Ha kényszerítve volnánk a vizet ép úgy mint más élelmi szerein­ket kereskedőktől beszarezni, nagyobb igényeink lennének annak jóságára vo­natkozólag. Miután mint a természet gaz­dag adományát kapjuk, legfeljebb panasz­ként említhetjük meg a különféle vidékek kedvezőtlen talajviszonyait, mely nem látja el a vizet mindazon alkatrészekkel, melyek annak kellemes, üdítő izt kölcsö­nöznek. Nem okozhatunk senkit, a ki a vízszolgáltatásban részt vészén, mert csak rendelkezésére álló vizet adhat. Különösen ezen a vidéken, ahol bizony az eddigi vizsgálataim sem a legjobb vizekről számolnak be, csak a kénysze­rűség hatása alatt kell javarészt az itteni vizeket, mint élvezetre alkalmasaknak minősíteni, jobb hiányában. Általában, egész Szatmár vize szikes víz. ami már magában véve nem kellemes, nem elég kemény, holott a keménység — melyet a vízben oldott sók okodnak — egy bizo­nyos foka, határozottan jó hatással van az élvezetre szolgáló vizeknél. Szatmár vizei többnyire zavarosak, szaguk van, melyet javarészt a vízben oldott vas és salétrom okoz, mely vas a legrövidebb állás után mint csapadék válik ki. Helytelenül használják széliében a viz tisztítására vonatkozólag a szűrés helyet a destillálás kifejezést. Mert mig a szűrés csak a csapadékos részektől szabadítja meg a vizet — úgy ahogy — mert még mindig visszamarad a szűrt vízben is olyan alkatrész, mely állás után újabb zavarosodást idéz e-lő. A des­tillálás egészen mást jelent, a destillált viz nem tartalmaz semmit a puszta hyd- rogénen és oxygenen kiviil, mely a víz­nek konstitutióját alkotja. Destillált viz a felforrt viz páráinak a lecsapódása, élve­zeti célokra nem alkalmas. Nekünk olyan vizre van szükségünk, mely igenis tartal- ! máz oldot sókat, mert azok között van az, a mi üdít és kellemes. Vizeink majdnem kivétel nélkül tar­talmaznak salétromot, ammóniát és tete­mesebb mennyiségű szerves anyagot. Csak M-z még Dalaid e tájakon, akii nem tud minden legkisebb részletet, arról a munkácsi pofozási eset­ről? Van-e még ebben a forradalomtól vereslő hazában két ember, aki na' tudná pontosan, a legbiztosabb pontossággal megmondani, hogy milyen a kisasszony­nak az ő orra meg a szeme, a teste meg a lelke, a bluaai meg a haja és hogy hol is vette azt a selymes lokniját ? Aligha lesz. S ha akadna két ilyesmi is, akkor azok bizonyára igazán komoly emberek lehetnek. S azok manapság amúgy sem számítanak. Széles e hazában minden nem vak lélek ismeri a; botrány minden részletét. Oh te régi jó magyar betegség, a felüle­tességnek nevezett szeretetreméltó baja minden magyar embernek, ugyan hová lettél ? Lámj. már nem is vagyunk felüle­tesek. Lám, már alaposan is tudunk vala­mivel foglalkozni. Érdeklődünk minden apróság iránt, kevenc lapjaink kétoldala- kat szentelnek tudós szomjunk kielégíté­sére, tekintbe veszünk minden legkisebb s fontosnak, alig látszó körülményt,, hogy aztán véleményt alkothassunk, ítéletet mondhassunk — egy pofon felett. Azt mondják: az ország lázban van. Holmi politikai ba.jok lázba hozták volna és most gyorsult érverésü kezek egy nagy, lázas verekedésre emelkednek a levegőbe. A kezek, hirtelen lekulianak, a láz,, egy ország láza hirtelen lecsillapul, Demokráti Samu nem kiált a titkos után, Raccsoló Arisztid nem szidja Polónyit, mert valami egyéb került szőnyegre: egy katonát fel­pofozott egy kisasszony. Mi. az, aminek az előzményeit tiz esztendővel visszamenőleg kutatja föl és Írja meg a sajtó ? Talán egy irodalmi esemény az, talán egy fölfedezés, valami uj tudományos elmélet, avagy éppen a politikai események ? Hiszen éppen az utóbbinál volna különösen helyénvaló, hogy a világnak eme leggyöngébb memó­riája nemzete, a magyar nemzet, tájékoz­tassák az előzményekről is. Nos, mindezt nem érdemesítette ft sajtó erre a nagy- tisztességre. Vájjon miért lett hát egy ily nagy, riporter leutazásokkal terhelt appa­rátus mozgásba hozva? Mert meg kelleti állapítani ennek a forradalomtól vereslő,, iázban égő országnak a kedvéért, hogy ; miként is történhetett az az esemény, i hogy Munkácson egy hölgy fölpofozott egy katonát? Erről beszél közel egy 'hete nagy Magyarország és patentkapcsölt részei. Egy pofon áll az érdeklődés horizontján. Demokráti Samu a kávéházi asztalnál órákig magyarázza a kisasszony igazát. Pedig fogalma sincs arról, hogy ugyan mi köze hozzá ? Sohse pofozott szegényke senkit és a famíliában sem volt talán soha törvénytelen gyermek. Raccsoló Arisztid viszont a kegyelmes urat védi, pedig csupa véletlen, hogy Arisztidnak hívják, raccsolni meg akkor tanult meg, amikor hid- és csatorna-csövek, itató vályúk, beton oszlopok, viztartó-c esicék és mindeniéle betondolgok valódi jó minőségben s csinos kivitelben kaphatók j Kosa Bertalan és Fia Betongyárában. TeelSon: 280.

Next

/
Oldalképek
Tartalom