Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)
1912-07-05 / 80. szám
1 A tanítók Vége van az iskolai évnek és egyszerű, nemes munkása, a tanítók összegyűltek a fővárosban, hogy a saját ügyeikről, helyzetükről, reményeikről és csalódásaikról, nélkülözésükről és szenvedéseikről tanácskozzanak. Tiszteletet és gondos figyelmet kérünk a tanítók sorsa iránt. Tisztelet illeti meg a tanítót munkájának és hivatásának érdeméért, gondos figyelemmel pedig tartozik neki a társadalom és tartozik az állam, a melynek jövőjét az iskola alapozza meg. Az iskola a magyar nemzet legnagyobb erőssége a létért való küzdelmei között. A politika sokszor rombolta a nemzet érdekeit; az iskola azonban mindig uj erő - két állított a nemzet szolgálatába, s a rombolás helyén uj várfalakat, uj védőbástyákat, uj erősségeket épitett. Minden haladásnak kezdete minden fejlődésnek föltétele, minden ideálnak ápolója és föntartója az iskola. És az iskola éltetője: a tanító, a jó tanító. Keserűség és fájdalom kél az ember lelkében, ha panaszkodni hallja a magyar tanítót. És mióta panaszkodik és mennyit panaszkodik a szegény magyar tanító ! Miért is van az, hogy aki a legbecsesebb munkát végzi, annak van rendszerint a legmostohább sorsa ebben az országban? Miért van az, hogy a magyar tanítónak még mindig van oka panaszra, holott a nemzet érdeke, a magyarság érdeke, a kultúra érdeke egyaránt azt kívánja, hogy a magyar tanító vidám és megelégedett legyen, hogy szerényen bár, de súlyos anyagi gondoktól menten élhessen szép és lélekemelő, nemzetség-nevelő hivatásának ? Mindenkép fontos és szükséges, hogy a tanító anyagi javadalmazása javittassék. Az iskola minősége is jelentékenyen függ attól, hogy a tanítót minő ellátásban részesíti. A jobb javadalmazás jobb erőket vonz a tanítói pályára, holott a csekély, vagy ki nem elégítő javadalom elriasztja a becsesebb tehetséget. A jó iskolának fő-fő feltétele a kellően képzett, müveit, megelégedett, anyagilag jól ellátott erkölcsileg megbecsült, szép hivatásától áthatott, pályáján szeretettel működő tanítói kar. A tanítót elkeseríteni nem szabad, mert az ő kezében van a nemzet jövője, a szemünk fénye, a — gyermekünk. A fizetésrendezésnek tehát el kell következnie, még pedig minél hamarább. Súlyos nyomás a magyar társadalmon az a jogos panasz, amely a tanítók gyűléseiből kihallatszik, mert ez a" panasz azt a súlyos vádat foglalja magában, hogy a társadalom háládatlan a a nemzeti élet legderekabb munkásai iránt. A magyar nemzetnek el kell hárítania e súlyos vádat magáról. A magyar kormány nem zárkózhat el tovább a tanitókérdés rendezése elől. Nemcsak a tömör sorokban felvonult háromezer tanító eleven, komor és méltóságtela magyar kultúra I. évf. 80. sz. Szatanúr-Németi 1912 Julius 5 Péntek Hz 133 SZRTmRR tárcája A macska. Egy asszonynak mindig nehéz dolog a hűség. Pelltau Leonienak úgyszólván lehetetlen lett volna meg nem esalni a íérjét. Minden arra késztette. Első sorban maga a férje. Elég volt látni őket. A férfi kicsi, sovány és görnyedt. Az asszony szép, sugár és barna. Hiú, élvvágyó, aki részét követeli az élet minden élvezetéből. De vájjon, olyan nagy élvezet volt-e a tiltott gyönyörűség, amelyben Chanac Paul mellett része volt ? Bizonyos, hogy nem akart lemondani róla. Kissé ostoba asszony volt, olyán fajta, akit az úgynevezett szép fiuk, mint Chanac Paul, első látásra a bolondulásig meghódítanak s aki e közönséges kis szerelmet élete ama nagy szenvedélyének tekintette, mint aminőkről a szentimentális regényekben olvasott. Eleinte harmadrangú szállodákban találkoztak, de ez idővel érzékenyen sújtotta Chanac szerény tárcáját s most már egyszerű legénylakásában fogadta a szép asszonyt. E találkozások elég nehézségbe ütköztek. Chanac hivatalos órái ugyanis egybevágtak Pelltau hivatali idejével s ugyancsak egy időre eső szabad óráikban a férj is haza sietett feleségéhez. Leonie ezer cselhez folyamodott, hogy férjét minél hosszabb időre távol tartsa hazulról és maga is minél később térhessen haza. Nem is nagyon válogatta hazugságait, mindig ugyanazokkal az ostoba ürügyekkel állt elő. És végül bekövetkezett az, aminek el kellett jönnie, hogy kedvesét bevezette házi tűzhelye mellé. Kis idő múlva már rendesen három teríték volt az asztalon . . . Végre is, ez volt a legkényelmesebb. Leonie békén otthon maradhatott és Chanac is élvezhette a családi tűzhely melegét, anélkül, hogy ez egyetlen soujába kerülne. Pelltau tudta-e ? A két szerelmes gyakran vitatkozott e kérdés felett. Chanac tagadó álláspontot foglalt el, mert ez reá nézve kényelmesebb volt. De az asszony nem volt ennyire biztos a dologban. — Vigyáznunk kell. . . nagyon alattomos. Magam is reményiem, hogy mit sem sejt, de ha mégis egy napon rádrohanna és megölne ! Maga is mosolygott e feltevésen, midőn sovány kis férjére gondolt és izmos, erős kedvesére tekintett. . Ebben az időben történt, hogy Pelltau egy este kis kosárkában egy macskát hozott haza. Leonie sikoltozni kezdett és kijelentette, hogy az állatot nem tűri meg a házban. A macska önző, mérges állat, senkit sem szeret, piszkos és rossz szagu. Ám Pelltau szelíden és nagyon határozottan azt felelte, hogy a macska ott marad. Ő nagyon szereti a macskákat, régi vágya bírni egyet . . . majd ott fog dorombolni a lábánál, ha éjjel a másolatokat végzi. Ára 6 fillér.
