Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)
1912-07-04 / 79. szám
Politikai behozatal (T.) Szatmár városának közvéleménye hivatva van arra, hogy nemcsak önmagát, hanem a környékét is irányítsa politikailag. Szatmár városának 37,000 lakosa van és pedig túlnyomó részben független és értnlmes lakossága, ami minden kommentár nélkül döntő fölényt jelent. Csodálatosképen és ezzel ellenkezően, vannak politikai szakértők, akik a közeli külföldről — részben Nagykárolyból, részben a környékéről — politikai tanokat importálnak hozzánk. Egészen képtelennek ez önmagában még nem mondható. Hiszen Szerbia is importál a müveit államokba. Csak az a kérdés, hogy mit? Illetve, hogy ez nem is kérdés. Természetes, hogy a szatmári képviselő beszámolója körül forog a szó. Arról a beszámolóról, amely a szatmári függetlenségi párt belügye, de amely épen azt derítette fel, hogy milyen számosak a diplomáciai barátai ennek a szatmári pártnak. Mindenekelőtt a helybeli munkapártiak — ha nem is hivatalosan, de annál intenzivebben — vették át a vezetést a szatmári függetlenségi párt irányításában. Hogy — azt mondják — nem elég kuruc, nem elég harcias *3z a szatmári képviselő, és elhagyta a zászlót és a többi függetlenségi jelvényeket. Az ördögbe is, mégis csak szép dolog az, mikor egy párt olyan szép, erkölcsi alapon áll, mint a szatmári munkapárt. Akik ilyen éberen vigyáznak az ellenpárt poi. évi. 79. sz. Szatmár-Németi 1912 Julius 4 Csütörtök litikai erkölcseire. Hiába, ami szép, az csak szép. De ez még megjárná, mert ezekre a politikusokra igazán senki sem hallgat. Hiszen köztudomású, hogy ők maguk sem hallgatnak egymásra. Ők szépen elbuktak, és mint a legazdálkodott, végzett föld- birtokosok, most a szomszédba járnak gazdasági tanácsokat osztogatni. De ha semmi mással, legalább illetékességgel bir a helybeli munkapárt a helybeli politikai közvélemény itélőszéke előtt. A külföldi politikai szakértőkről ez már kevésbé mondható el. Egyik helybeli újságban Nemes - tóti Szabó Albert cikkezik a szatmári politikai helyzetről. A cikkíró hivatalosan mint néppárti ván törzskönyvezve, ezzel a programmal volt kétizben képviselőjelölt. Elvi kérdésekben kétségtelenül intranzigens, s ha van benne némi engedékenység, azt kétségtelenül a személyi kérdésekre tartja fenn. A cikkíró kétségtelenül hivatásos — és szives örömmel teszem hozzá — modern szellemben és jól képzett politikus. Újságot is tart fenn. Ennek dacára még nem támadta meg a munkapártot, vagy annak a politikai exponensét, egész kézenfekvőén azért, mert mindig ott lappangott a veszedelem, hogy a helyzet megbolygatása és evvel a Hé- dervárysták vagy Lukácsisták fe- lülkerekedése liberális irányba találja terelni á magyar politikát, a mely enélktil a Tisza-féle reákció szolgálatában állott. Annyira nem támadta a munkapártot, hogy egyik legközelebbi megyegyülésen azt mondotta, hogy a függetlenségi párt hazugságból tartja fenn magát. És a munkapárti főispán védte meg az ellenzék felzúdulása ellen. Szabó Albert csak most vonul ki, mikor az ellenzéki ellenállás annak a reményével kecsegtet, hogy a Tisza-féle reákció helyett egy Zichy—Molnár—Polónyi—Ap- ponyi-féle reákció fog győzedelmesen kikerülni a felkavart helyzet bonyodalmaiból. Hát hiszen mindenféle szempontból szabad és lehet hibáztatni a szatmári beszámolót. De a szatmári függetlenségi- és 48-as párt, amely mindenekelőtt liberális és ma már túlnyomó részben radikális, aligha fog néppárti oldalról intézett olyan értelmű előterjesztésnek helyt adni, amely az ellenzék feketébbik szárnya alá hívogatja. Ennél a levélnél mindenekelőtt a feladó van elhibázva, azután a címzett. Ha a szatmári függetlenségi párt nem ért egyet a képviselőjével, akkor nem lépteti fel és nem választja meg. De mindennek semmiesetre sem lesz az oka az, hogy a képviselő nem elég szorgalmasan támogatja az ellenzék által magát becsempésztetni óhajtó reakciót. Ez tehát meglehetősen meddő biztatás a külföldi politika részéről. Másrészről a Falussy Árpád elnöklete alatt álló szatmármegyei függetlenségi párt mai számunkban közölt határozata sem fog nagyobb erkölcsi súllyal beleesni a döntés serpenyőjébe. A Kossuth-párt nem obstruált. Azt is tudjuk, hogy miért. Mert félt, hogy sikerül neki kiobstruálni a választójogot, és ekkor vége van. Mikor pedig elfogadta az ellenzék egységes választójogi tervezetét, akkor az egyezségi ajánlatba bele- szurt egy, a rezoluciós határozatra emlékeztető feltételt, 'nehogy azt valahogy elfogadják. És ezek után a Kossuth-párti elnök vezetése alatt a Kossuth- párt szellemében működő megyei párt hivatva érzi magát keveselni egy Justh-párti képviselő ellenállásának a mértékét. Ennek a megyei pártnak az elnöke a szécsényi társulatban keresztül vitte a legreakciósabb feliratot, amely a választói jog tárÁra 6 fillér
