Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)
1912-07-20 / 93. szám
1912. julius 29 Az első lépés. Szatmár, julius 19. Az első tipegő zsenge kis lépés megtörtént. Elhatároztatott nagy kegyesen, hogy a Pázmáneum kon- viktus részére egy kis 12 beteg részére alkalmas ragály-kórházat építenek, Ratkovszky Pál főigazgató már be is adta a kórházépítési engedélye iránt a kérvényt a városi tanácshoz. És ha jól tippelünk, — meg tessenek látni — a városi tanács kiadja az építési engedélyt erre a kórházra. Hát hiszen rendben is van ez. Helyes az, hogy a ragályos betegek részére építenek egy egészen külön álló kórnázat, ahol az elkülönítés, desinficiálás igen jól eszközölhető. Ezt az összes szatmári inter- nátusokban meg kellene cselekedni. Azonban ez még nem elég. Azzal, hogy befektetik ebbe a kórházba a gyereket, — amelyben még halottas kamra van, — ami pedig elég baj — még nem gyógyul meg. Ahhoz még egyéb valaki is szükséges, — nemcsak a főigazgató ur! Sőt, úgy tudjuk, hogy az a valaki ez esetben fontosabb, mint a főigazgató! Az a valaki pedig az orvos! A bent lakó orvos. Ez a fontos kérem! És erről nem igen intézkedik senki sem. Pedig a szülők százai és ezrei áldanák azt, aki ezt keresztül tudná vinni. És milyen szívesen hoznák ide a gyermekeiket a távol vidék lakói. Meg lenne annak a szülőnek az a megnyugtató tudata, hogy a gyermeke, esetleg az ő egyetlen szemeiénye, az ő reménye, jó tanuló, szorgalmas gyermeke nem csak hogy bejutott ide, az iskolák emporiumába, hanem még hozzá állandóan orvosi felügyelet alatt; van. Ez fontosabb, mint a bentlakó; tanár intézménye, — egy interná- tusnál. Ha máskép nem lehet, tessék elejteni a bentlakó tanárt s lakjon helyette az intézetben állandóan] egy orvos. A szülők szívesen fizetnek! minden hónapban 1—2 kor. orvosdijat a gyerekükért s már ezzel meg van oldva az orvos fizetésének kérdése. Nem bírjuk megérteni, miért fáznak a bentlakó orvos intézményétől olyan végtelenül azok, akiknek módjában áll azt megteremteni ? Reméljük azonban, hogy nemsokára meg lesz. épület- és xnübádogos szakáik Hgzínczy-utEs ll ír. Müiiy piih □ Elvállal épület és műbádogos muokát vala- E £3 mint csatornák készítését és ízok festését is £ Q0E3E1E1EÍE1E3QEÍESEIE1E1QE UjMmm H Dizoezeték rendszerének megállapítása. Szatmár, julius 19. A vízvezetéki bizottság tegnap d. u. dr. Vajay Károly kir. tan. polgármester elnöklete alatt ülést tartott, amelyen jelen volt Zarka Elemér műszaki tanácsos is. A bizottság ez alkalommal a vízvezetéki rendszer tárgyában foglalt állást. Kovács] István vizmüigazgató ugyanis előadta a! külföldi tanulmányút eredményét, illetve; az ott szerzett tapasztalatokat. Az igazgató javaslata az, hogy a víztorony kérdése ne víztorony készítése által oldassák meg, hanem az u. n. Delfin rendszer által. Ez a Delfin-rendszer, mint már azt az Uj Szatmár ismertette, abban áll, hogy a kutakból kiemelt vízmennyiséget nem egy víztoronyba, hanem egy földalatti hatalmas méretű beton medencében gyűjtik össze s innen megfelelő automatikus atmoszféra nyomással jut be a vízvezetéki csőhálózatba. az utcákat, hogy ne kellene külön-külön megszenvedni a város közönségének ezért a két dologért s ne volnánk 3—4 éven át eléktelenitve amúgy sem díszes utcáink. ToRaj-hegyaljai borok kizárólagos árusítása Hám üános-utca (Uajag-palota) Telelőn-szám 372 :: Telefon-szám 372 Pompás zamatu tokaji asztali bor literje ■ 1 korona 10 fillér. ■ Egy leány káíoáriája. II szerelmi üldözés áldozata. — Az Uj Szatmár tudósítása. — Szatmár, julius 19. Ezen rendszer előnye részben az, hogy a bekerülési költség aránytalanul csekélyebb, mint egy víztorony megépítése. Másrészt üzemben tartásához elég egy szerény javadalmazásu gépápoló. De különös előnye az, hogy azok az üzemzavarok, a melyek a víztorony rendszer nél előállhatnak, ezen rendszer mellett szinte teljesen ki vannak zárva. A rendkívül nagyfontosságu kérdés tárgyalásánál természetesen merültek fel ellenérvek is, azonban a bizottság a dolog hosszas és alapos mérlegelése . után arra az álláspontra helyezkedett, hogy feltétlenül ezen rendszer alkalmazását ajánlja elfogadásra a közgyűlésnek, amely hivatva van a kérdést végérvényesen eldönteni. Megállapodott továbbá a bizottság arra nézve, hogy a víznek a szükséges atmoszféra nyomást villamos energiával adja meg, illetve azt javasolja a törvény- hatósági bizottságnak. Ezáltal biztosítani fogja a vízvezeték a villamos telep gazdaságosabb kihaszná lását, amennyiben különösen akkor veszi igénybe, amikor a világítás szünetel, t. i. a nappali órákban, mert a vízfogyasztás rendszerint akkor nagyobb. Ilyenformán a városnak ez a két üzeme kiegészíti majd egymást. A város közgyűlése ezen ügyben az augusztus hó 12 én tartandó ülésében fog dönteni. A bizottsági ülés után Zarka Elemér megtekintette a már kész kutakat s azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy ha 1913. évben kora tavasszal el kezdthetők lesznek a vízvezetéki munkálatok, akkor ugyanezen év október- november havában már vízvezetéki vizet ihatunk. Ez mindenesetre kívánatos lenne, csak az különös, hogy a csatornázási munkálatokat ettől teljesen külön választva eszközük s igy a csatornázás előnyeit még körülbelül csak 3—4 év múlva élvezhetjük. Pedig ez a két intézmény igen erősen egymáshoz tartozik s éppen elég l volna, ha a vízvezetéki s csatornázási ! csőnek lerakásával egyszerre túrnák fel Csütörtökön este dr. Göbl Alajos törvényszéki orvos rendeletére Füredi Ábrahám polgári rendőr a nagyváradi tébolydába szállíttatta Brecsák Erzsébet 38 éves hajadont, aki Mátyás király-utca 7. szám alatt lakott. A szerencsétlen megtébolyo- dott leány, mivel a kórházban az elmebetegek számára nincs hely, pár napig a csendőri fogda lakója volt, ahol ápolás hiányában véresre zúzta magát. A megtébolyodott nő, aki üldözési mániában szenvedett, több ízben követett el öngyilkossági kísérletet. Néhány héttel ezelőtt a kútba ugrott, ahonnan a mentők húzták ki. Alig mentették ki első kísérlete után a kutból, már újabb öngyilkosságot akart elkövetni. A konyhában a gerendára felakasztotta magát. De most sem sikerült az öngyilkosság, mert a ház- beliek levágták. Brecsák Erzsébet állítólag csendőri brutalitásnak lett áldozatává. Azt beszélik, hogy ezelőtt néhány évvel az asszony egy csendőrkáplárral találkozott a mezőn. A csendőrkáplár szemet vetett Brecsák Erzsébetre s megakarta becsteleniteni. A leány azonban ellenszegült a csendőrnek, mire a kardjával véresre verte. A leány ettől kezdve buskomor lett. Az utóbbi időben pedig már mutatkoztak rajta az. elmebetegség tünetei. A múlt hó elején a veszedelmes betegség kitört a szerencsétlen leányon. Attól kezdve mindenkit csendőrnek nézett s folyton azt hangoztatta, őt üldözik azért, mert nem akarja magát oda dobni a csendőrnek. A múlt hét elején betegsége veszedelmes mérvet öltött. A szerencsétlen leány éjjel felriadt álmából s éktelen kiabálást csapott. — Ni- bántsatok gyilkosok, gazemberek — kiabálta magánkívül — úgysem adom testem a csendőrnek. A test az enyém, fölötte én rendelkezem, abban nem parancsol senki, még az Isten sem. Még akkor sem adom oda testem a csendőrnek, ha agyonvág. Én nem ijedek meg a csendőrtől, az én testem nem fogja a csendőrxard. A házbeliek ijedten ugráltak ki ágyaikból s csititani próbálták. A szerencsétlen megtébolyodott nő ezen még jobban felháborodott, széket ragadott s azzal rontott a házbelieknek, majd kirohant az udvarra s beleugrott a kútba. A megrémült, álmaikból felvert lakók rögtön a mentőkért futottak, akik még idejekorán érkeztek meg s kihúzták a szerencsétlen leányt a kutból, akit sikerült életre kelteni.
