Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)
1912-06-21 / 69. szám
2. oldal 1912. junius 21 \ • ’* p A v V üjJmimm városának törvényesen megválasztott országgyűlési képviselője. Országos és helyi kérdésekben mindig a legjobb tudásávat-^zolgálja a közérdeket. Semmivel nem szolgált rá eddig, hogy róla olyan, jelzővel nem illethető módon nyilatkozzék bárki is, mint azt a Leszámoló névtelen Írója teszi, akivel személyesen nem vitatkozunk. De a lap tulajdonosai és szellemi vezérlői tartoznak tiszteletben tartani egy törvényes választás eredményét. Megkövetelhetjük ezt tőlük, mint olyan párt híveitől, a mely csak a napokban nyúlt bevallott erőszakhoz, hogy letörje a kisebbség terrorját. Uraim, Kelemen Samut mi, a többség, képviselővé választottuk, Tiltakozunk az ellen, hogy a választásnál kisebbségben maradt munkapárt sajtónapszámosai sárral dobálják a képviselőnk tiszteletet érdemlő személyét . . . Egy választó. Ma egy éve! Ez is neoezetes ésforduló. Szatmár, junius 20. Mi történt ma egy éve? Csak annyi, hogy gróf Tisza István ur ő excellenciája visszarendelte a szalontai vonatot. Méltóz- tatnak emlékezni? Hiszen harmadnap már Európára szóló skandalum lett belőle. A nagy világlapok sorra megírták, angol, francia, német újságok vezércikket írtak a kis balkáni császárról, akinek egy füty- tyentésére visszafordul a vonat, a parlamentben interpelláltak s a szalontai eset szépen bevonult a históriába. Ez most egy éve történt s érdemes emlékezni, hogy azóta mi mindent rendelt vissza, állított meg, Tisza István. Szalontai mintára fordította Vissza Magyar- ország haladását, szalontai mintára fütyülte le az ország alkotmányát s ugyanerre a mintára állította meg a demokrácia fejlődését. Ej mit? Szalontai vonat, vagy Magyarország haladása: egyre megy. Tisza István csak egyet füttyent s holnap, ha neki úgy tetszik úgy beleolvadunk Ausztriába, mint a pinty! Telefonszámunk 353 :: fi tiszti tioroos ur figyelmébe ajánljuk az alábbi sorokat, amelyeket kénytelenek vagyunk az unalomig ismételni, hogy foganatjuk legyen. A szatmári piac el van árasztva hamisított tejjel. Hatóságilag is többször megállapították már ezt, a közönség is sokat panaszkodott már amiatt, de a tejeskofák szabadon öntik a tejet a vízbe továbbra is. Nem is tejet hamisítanak vízzel élelmiszereink méregkeverői, hanem nagy cseber vizeket hamisítanak meg egy kevés tejjel. A tegnapi hetivásáron egy hozzáértő úriember 15 tejárus tejét vizsgálta meg és semmi meglepő dolgot nem tapasztalt: mind a 15 rendbeli tej hamis volt. A fogyasztóközönséget nagy hálára kötelezné a tiszti főorvos ur, ha szentelne idejéből a tejpiacnak is egy keveset és néhányszor mintát venne a tejkeveré- Jí ékből. Csak egyszer-kétszer kellene egy kis érzékeny büntetéssel a körmükre koppintani a tejhamisitóknak, mindjárt megszűnnék ez a gálád állapot. m n* ^n é| _ által bevert ablakokat azonnal ™ bevágja és mindennemű üvegezést g|!Í vállal P*’ ST£BI JÓZSEF, Bocskatj-u. 1.11. emelet. — Szent Isten! szép dolgot csináltál! Ez a férj! menjünk gyorsan! Magam is elsápadtam és ész nélkül rohantunk ki. Barátom nem emlékezett biztosan a címre és több házba hiába bekopodtattunk. — Ej, csak nem csinált valami bolondot az én tréfálkozásomra s legalább is időt enged az asszonynak a kimagya- rázásra! Kopogtattunk, döngettük az ajtót. . . hiába! Kiáltozásukra az egész utca ösz- szeszaladt. A házban világosság volt, de senki sem nyitott ajtót. Végre a küszöbön megjelent az iménti fiatal ember. Lihegve magyarázni kezdtem a dolgot, barátom is közbeszólt, elmondtuk a kendő történetét a gyermekekkel ... A szeme tágra nyílt . . . arca fakóra vált . . , valami állati üvöltéshez hasonló hangot hallatott ésájultan esett össze. * — Hívják a feleségét! — kiáltozd barátom. De az asszonyt hiába hívjuk. Nem jön elő. S egyszerre úgy érzem, minden hajamszála égnek mered. A szomszéd szobából valami nyöszörgést hallok s amint benyitok, magam, is közel vagyok az ájuláshoz ... A földön ott fekszik az asszony, hatalmas vértócsa közepette .. . Betódultak a szomszédok, de mire az orvos előjött, az asszony már halott volt . . . Nem tudom, mi volt rettenetesebb látvány ... a vérében fagyott halott, vagy a tévedése fölötti fájdalmában őrjöngő'férj . . . Nem csodálkoztam volna, ha ott nyomban rámrohan és megöl . . . szinte vártam és ösztönszerüleg feléje tartottam a tömegen át . . . De egyszerre kacagni . . . táncolni kezdett . . . megőrült a szerencsétlen! A törvény pusztán az alkohol drámáját látta a dologban ... s bár én készen álltam a vallómásra, senkinek sem jutott eszébe, kérni tőlem. Negyven év előtt történt. De mindég gondolok reá, és most öreg koromra szinte vágyom a halált. Ha majd a síromban pihenek, azóta az eset óta legelőször fogok nyugodtan, békésen aludni. Léon Lafage. Príncz Testoérek is a Városi Uillamosmü. n jojjtalaBBl kikapcsolt áram ügye. Szatmár, junius 20. Az Uj Szatmár tegnapi száma megírta, hogy a városi villamosmü igazgatósága egy vitás követelésből kifolyólag kikapcsolta az áramot aPrincz Testvérek gépgyárából. A teljes részletességgel ösmertetett tényálláshoz a jogtalanul megkárosított cég most a következőket fűzi egy hozzánk intézett levélben: „Még csak hátraléknak sem nevezhető az a 216 korona, amelyet a városi villamos mü igazgatósága követel tőlünk, mert már maga a jogcím is mutatja a követelés alaptalanságát. A viliamosmü ugyanis azt mondja, hogy felemeli a villany árát visszamenőleg másfél esztendőre és ennek a visszamenőleg történt felemelésnek az összege az, amit követel tőlünk. Mi természetesen azt feleltük rá, hogy ilyer önkényes és utólagos áremelést nem respektálunk, annál ke- vésbbé díjazunk, — de tessék bennünket beperelni és ha a bíróság megítéli a követelést, a vagyonúnkban található fedezet erre a 216 koronára. Egyben a követelés jogtalanságának illusztrálására utaltunk arra, hogy mi is szállítottunk a villamosmünek, mi is megtehetjük ugyanazt, amit ők, hogy utólagosan felemeljük az árakat és akkor — kvittek vagyunk. A villamos-igazgató ur erre — amint ezt a lap megírta — önhatalmúlag leszereltette a villanyunkat. Annak a jellemzéséül, hogy menynyire igazunk van, megemlítjük, hogy éppen a mai postával kaptunk dr. Antal Sándor tiszti főügyész úrtól egy felszólító levelet, amely szerint ha ki nem fizetjük a villamosmü követelését, beperel bennünket. Tehát a tiszti főügyész ur, aki jogászember, szintén azt tartja helyesnek, hogy előbb a követelésnek birói- lag meg kell ítéltetni. Mi nem keresünk jogorvoslatot a jogtalan intézkedés ellen a városnál. A kikapcsolás által előidézett károkért kártérítési pert fogunk indítani. A leszerelt villany visszakapcsolására pedig nem reflektálunk, mert nem akarjuk többé kitenni gyárunkat hasonló önkényes intézkedéseknek, hanem felállítunk mi magunk egy akkumulátort és mi magunk látjuk el ezután teljes szükségleteinket. A városi villamosmü üzemköltségei nem csökkennek, ha minket elveszít, de a bevétel csökken egy tekintélyes összeggel, ami neki tiszta haszon volt, mert emiatt nem kellett több gépet járatnia, több személyzetet tartania, szóval annak az áramnak az előállítása, amit most tőlünk megvont, nem került neki semmibe.“ Szomorú dolog lenne azonban — ezt már Princzék mondják — ha a város vezetősége szó nélkül belényugodnék a villamos-igazgató ez intézkedésébe és hallgatólagosan is jóváhagyná azt, mert ezzel egy veszedelmes praecedenst szankcionálna : önkényes pressziónak tenné ki az áramfogyasztó közönséget, amely kénytelen lenne mindig szó nélkül akceptálni az igazgató minden intézkedését, nehogy egyszerűen, önhatalmúlag kikapcsolják a villamosvezetéket.
