Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)

1912-06-08 / 58. szám

1912. juniós 8

5. oldal

Ujjaimat

Meg jelen naponta reggel 5 órakor

Fószerk#«ztó : Fel.ló« szerkesztő :

Dr. TANÓDY ENDRE DÉNES SÁNDOR

Előfizetés:

HELYBEN': VIDÉKRE:

Egész évre . . K 12 — Egész évre . . K 16 —

Félévre . . . K 6 — Félévre . . . K 8.—

Negyedévre . . K 3-— Negyedévre . . K 4 —

Egy hónapra . K 1— Egy hónapra . K 1.50

Egyes szám ára 4 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal :

S ZjAT M Á R, ISKOLA-KÖZ 1. TELEFON 358

nim hírek

Abszolválták

az avasiakat

ma délben Magyarország parlamentjében. A kérgeslelkü avasi oláhokat, akiknek elszömyüködve irtuk és olvastuk a vérengzéseit, akik fölött már szinte en block Ítélkezik a bíróság, nemcsak túllicitálták, de ezzel együtt fel is oldották bűneik alól Magyarország legelső zsentl- ménjei, a képviselőhöz vasaltnadrágu, gyüröttlelkü gavallérjai.

Nem kell ennek az elbírálásához politizálni, nem kell itt sem Justh-párti- nak, se Tisza rajongónak lenni, csak embernek, aki szivével és leikével egy csipetnyit is érez. Lehet az ember akár köztársasági vagy sötét, reakciós néppárti.

Mois Vaszil és az eddig szinre- került avasi gyilkosok mindmegannyi jótékony sveszterek azokhoz a munkapárti gazurakhoz képest, akik ma délelőtt fényesre lakkozott cipőjükkel durván, embertelenül, állatimódra megrugdalták egy vérében fetrengő, halállal vívódó ember tehetetlen testét.

A harag emberi indulat, a harag kitörései emberi motívumok, egyik ember a haragosa orrát vágja le dühében, a másik a sajátját harapja le.

Az avasban főbeverik egymást az emberek pálinkáért, pénzért, szerelemért, patkószegért.

Még ez is emberi, ha durván emberi is.

Mikor egy elveihez fanatikusan ragaszkodó ember — kétségtelenül a legnemesebb indokból: hazaszeretetből, elv-rajongásból — fegyvert fog arra, aki brutális nyugalommal tiporja le a törvényeket, aki a magyarság százezreinek képviselőit konstáblerekkel hurcol- tatja ki egy olyan helyről, ahol joguk van lenni: ez még mindig emberi vonás.

Lehet vitatkozni azon, hogy igaza volt-e Kovács Gyulának vagy nem, de az bizonyos, hogy nincs Magyarországon ember, akinek a jelenlegi abnormális körülmények között eszébe nem jutott volna: nem fog-é az elkeseredettség Tisza István kihívó ngugodtsága, népszerűtlenségben tobzódó személye ellen fordulni. Mondjuk meg őszintén: várta mindenki, minden pártálláson,

hogy a végsőkig fokozott és valóságos erőszakkal feszitett elkeseredettség nem fog-e megfelelő brutalitásban, sőt mondjuk ki még nyíltabban: revolveres támadásban kitömi Tisza ellen.

Ez a mindenkiben, akár óhajtó- módban, akár Istenments-csel gumírozva ott élő várakozás, ez igazolja, hogy szegény Kovács Gyula elkeseredett cselekedete emberi érzésből fakadt volt.

De akár helyes volt, akár nem — aminthogy nem volt az — Kovács Gyula tette, abban a pillanatban, mikor önmaga ellen emelte fegyverét, amikor önmaga ellen emelte fegyverét, amikor fejéből kibuggyant a vére, amikor élettelenül esett össze, abban a pillanatban nem merénylő volt többé, hanem egy szerencsétlen, halállal vívódó öngyilkos.

Már pedig a haldokló mellől a kegyelet elűzi a politikát, a pártkülönbséget, a gyűlölködést, ott csak egy ember fetrengett közelebb a halálhoz, mint az élethez, akinek revolveréből csak egy golyó talált jól: amit enfejébe lőtt.

Sőt kevesebbet mondunk ennél. Luccheni gyilkos tőre annak idején egy közimádatban élő szent asszony életét oltotta ki, megötté Magyarország nagy asszonyát: Erzsébet királynét. ÉsLucche- nit, a gazembert, a gyilkost akkor rendőrök védték meg a tömeg jogos felháborodása ellen.

A magyar rendőrök most a képviselők kivezetésével voltak elfoglalva. Nem védhették meg a haldokló embert az úri „tömeg“ dühe ellen.

Vérlázitó, felháborító, lelketlen, komisz dolog volt, az avasi oláhokat megszégyenítő embertelenség, elvetemedett vadállatiasság, hogy a magyar parlament urai belerugdaltak a haldokló ember testébe, püfölték a halállal vívódót, mint az a legutolsó korcsmái verekedésnél sem szokás.

És mikor kiragadták őrjöngő karmaik közül a szerencsétlent, akkor a vérszagtól mámoroson, önkívületben ünnepelték az indiánok törzsfőnökét, a hőst.

Mintha bizony az o hősiességének lenn< köszönhető, hogy az ólomgolyó

nem talált!

Lehet jogos, tehet nem jogos, amit Ko CCicS gúla teli, a mii ővele tettek: az embertelen, aljas dolog volt,

(I).

— Kinevezések. Dr. Végli Emil nagybányai kir. járásbirósági joggyakornokot a m. kir. igazságügyminiszter Vajdahunyadra a kir. járásbirósághoz jegyzővé kinevezte. — Am. kir. pénzügyminiszter Szontogh Ubald nagybányai lakos dijnokot, a nagybányai m. kir. bányakapitánysághoz a XI. fizetési osztályba segédtisztté kinevezte.

— Halálozás. Majdik Béla volt városi tisztviselő, mint igaz részvéttel értesülünk, hosszas szenvedés után ma éjjel meghalt.

— Nyilvánossági jog a ref. ieáy- iskola felső osztályának. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a helybeli ref. felsőbb leányiskola V—VI. osztályának a végleges nyilvánossági jogot megadta. A felsőbb leányiskola középiskolai jellegű intézet, melynek célja befejezett, kerekded műveltséget nyújtani leányainknak. De a nagyobbfoku általános műveltség mellett gyakorlati előnyöket is biztosit. Képesit ugyanis a tanítóképző intézet III. osztályára, a rajztanárképzőbe felvételre, a postai, vasúti tanfolyamra, a kereskedelmi tanfolyamra, latin különbözeti vizsgálattal pedig a VII. gymnasiumra, valamint a gyógyszerészpályára. Mindennemű felvilágosítást készséggel nyújt az igazgatóság.

— Kés a cseléd kezében. Kardos Juliánná és Orosz Kati cselédleányok az Úri Kaszinóban szolgáltak. A két cselédleány péntek délelőtt összeveszett, A veszekedés hevében Orosz Kati kést ragadott s azzal Kardos Julist nyakon szúrta. A megszűrt cselédet a mentők a közkórházba szállították, Orosz Katit pedig a csendőrség latartóztatta.

— Gyilkos gazdálkodó. Csütörtökön délután véres dráma játszódott le Hodá- szon. Sarkadi János és Szondi József hodászi gazdálkodók már régebb idő óta haragban voltak. A két gazdálkodó csütörtökön délután az utcán összetalálkozott s veszekedni kezdtek. A veszekedés hevében Szondi a nála levő vadászfegyverrel Sarkadit fejbelőtte. Sarkadi rögtön meghalt. Szondit, aki időközben megszökött, a csendőrség körözi.

— Hulla az árokban. Szilágyi Lajos erdőkerülő az erdődi határban, gróf Károlyi Lajos erdejében, a nagysomkuti vasúti töltés mellett az alig 15—25 centiméter mélységű vízben egy férfi hullára akadt. A vizsgálat megállapította, hogy a halott Antal Demeter krasznaterebesi lakos, alkohol mérgezésben halt el.

— Gyanús halál. Kocsis Mihály al- sófernezelyi lakos a napokban gyanús körülmények között elhalt. Kocsis holttestét beszállítják a szatmári közkórházba, ahol felboncolják s megállapítják a halál igazi okát. A faluban azt beszélik, hogy Kocsist méreggel pusztították el. A csendőrség ebben az irányban nyomoz.

— Feljelentett szülésznők. A nagy- károlyi rendőrkapitánysághoz névtelen feljelentés érkezett Varga Jánosné és Bélteki Ferencné szülésznők ellen. A feljelentésben elmondják, hogy a két asszony a tiltott angyalcsinálást hivatásszerűen űzi. A nagykárolyi rendőrség a feljelentés alapján megindította a nyomozást, a két szülésznő bűnösségét azonban ezideig még nem tudták megállapítani. A nyomozás tovább folyik.

— Kiütötte a társa szemét. Péntek reggel két tartóiéi kanászgyerek, Némethy János és Pesti Attila, összevesztek. A veszekedés hevében Némethy az ostorával kicsapta a társa szemét. A súlyosan sérült kanászgyermeket behozták a szatmári közkórházba. Némethy ellen megindították az eljárást.

— Juhászvirtus. Csütörtökön • délután a Krasznaszentmiklóshoz tartozó szentmiklósi pusztán az arra járó munkások egy borzalmasan összeszurkált, eszméletlen embert találtak. A munkások ezt bejelentették a nagykárolyi csendőrségen, ahonnan rögtön kiszállottak a helyszínre, a vizsgálat megejtése végett. A vizsgálat befejeztével az eszméletlen állapotban leyő embert a nagykárolyi közkórházba szállították, ahol rögtön ápolás alá vették. Néhány óra múlva az ember magához tért s elmondotta, hogy ő Temjén Károly krasznaszentmiklósi lakos, egy Békés György nevű juhász, akivel már régebb idő óta haragban van, szurkálta össze. A csendőrség Békés Györgyöt letartóztatta.

— Szerencsétlenül járt kőmives segéd. Roszepál János kőmivessegéd, aki a Kósa-féle beton- és cementgyárnál dolgozott, szerdán este leesett égy ál- ványról s lábtörést szenvedett. A súlyosan sérült munkást a mentők a kórházba vitték.

— Életunt ember. Nagy Péter tartóiéi lakos csütörtökön délután a lakásán főbelőtte magát s nyomban meghalt. Holttestét, mivel az öngyilkosságot kétséget kizárólag megállapították, nem boncolják fel. Nagy öngyilkosságának oka életuntság.