Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)
1912-06-06 / 57. szám
4. oldal 1912. június 6 üjMmm mm hírek Rendkívüli kiadások röpködnek kifelé az ellenzeld rotációsokból és a munkapárti dotációsokból részint azokról az eseményekről, amelyek történtek, részben arról, hogy nem történtek. Hordárok, élelmes rikkancsok ordították végig a hetivásárt, hogy: — U—u—ú—j Szatmá—á—-ár, rrrrendkivli kiadás! A jámbor falusi szájtátva bámulja az utca élestorku, vedlett ruháju futárjait és mély szánakozással imigyen szól: — Nem csuda, ha ebben a sovány világban az utcán ordítoznak a szegény népek, hogy sok a rendkívüli kiadás, mikor az ember a rendes kiadásokat sem győzi, bevétel meg se rendes se rendkívüli. Az emberek lázas érdeklődéssel várják a rendkívüli eseméngek nyomtatott kiadásait és Dobán barátunk, az Uj Szatmár utcai exponense nincs rászorulva hétköznapi üzleti trükkjeire, amelyekkel jámbor embereknek bedumálja a lapot: hogy benne van a halva született öregasszony keresztelője, a lekvárgyár robbanása, a turógyár égése, Veszik, kapkodják a lapot, mohón olvassák Tisza István erőmüvészeti trükkjeit és még a végére sem értek a botrányt botrányra újságoló soroknak, éhesen telefonálnak be a szerkesztőségbe: — Mi újság? — A rendkívüli óta mi történt ? — Tiszát megették már a szocialisták ? — Igaz, hogy Farkas Pál provo- Icáltatta a Petőfi szobrot? — Igaz, hogy a Tisza folyó a kompromittáló névrokonság miatt beleölte magát a Dunába ? — Nincs valami újabb botrány ? — Van — feleljük — nagy botrány van: a bankok nem hosszabbita- nak törlesztés nélkül. Lehetetlen kielégíteni az emberek felcsigázott kíváncsiságát és szinte rés- télijük már, hogy Tisza csak ilyen kicsiben dolgozik. Kezdenek a rendkívüli kiadások egyhangúvá válni az állandóan kivezetett képviselőkkel, a brutális rendőrökkel, most már valami uj szer ü- ségre, frissre vágyik a szenzáció-mohóság. De minden zaklatást, minden kér- dezösködést szívesen eltűrnénk már, mikor bejön a legnehezebb ember: Wichtigmácher ur a világ legelőkelőbb embere. Ha odahaza, a burában önmagában beszélget, akkor is Ön-nek szólítja saját magát, és bár pezsgözés közben több előkelő úrral megitta a brúdert, önmagával szemben sohasem vetemedett ekkora bizalomra. Nem meri felajánlani magának a pertut, hátha nem ő az idősebb, se nem több. Wichtigmácher ur a Pannóniában tüntetőleg mindig a keresztény oldalra ül és a kelet felöli részre csak akkor ereszkedik, ha Kelemen Samu is ott van. Jelen szók lenni minden nevezetes banketten, ott tósztoz egyet vagy kettőt „barátom a polgármesterre“, — temetéseken úgy áll a koporsó mellett, mintha nem a holtat, de gráde öt temetnék, a lakását appartmán-nak mondja, a parlamentet parlmánnak és előszeretettel beszél a pesti színházak „primőr“-j eiröl. Nahát mondom belotyog a szerkesztőségbe Wichtigmácher ur, megfogja a kabátomon a gombot és fontos irányításokat ad, hogy egy okos újság ilyenkor hogy fogja fel a parlmánban történteket. Hogy Tisza mégis csak Tisza és ki az a Justh ? Hogy jön az ahhoz, hogy szembe merjen szállani egy Tiszával. És hogy majd meglátja, hogy Tisza, aki egy Prachtkind, az rendet csinál az országban. A fejem zug, a szemem káprázik, a fülem kattog, a lelkemben a hurok összegabalyodnak és én nem lökhetem ki Wichtigmácher urat, meg sem szök- hetem előle, csak hallgatom, hallgatom fásultan, aléltan, megdermedve, és valósággal felüdit, miként jótékony balzsam, mikor megszólal a telefon és a sok botrány, vér, brutalitás, politikai becstelenség között megszólal egy cérnavékony, rózsaszínű hang: — Kérem szépen, nem jött levelem Rózsaszirom jeligére ? (a). — Az Uj Szatmár telefonértesítései. A mostani rendkívüli események kő-1 zött, mikor minden óra csak úgy ontja a | szenzációkat, naponta adunk ki egy-két rendkívüli kiadást, amelyekben alapos; és megbízható tudósításokat adunk a fő- i városban történő eseményekről. Termé- j szetes dolog, hogy nem élünk vissza so- i hasem a közönség bizalmával, csak akkor bocsájtunk ki rendkívüli kiadást, ha abban tartalmasat, érdekeset is tudunk adni. Azt, hogy a fővárosban semmi sem történt, nem használjuk fel rendkívüli kiadás készítésére csak azért, hogy az emberek zsebéből 4 filléreket csiklandozzunk ki. A közönség méltányolja is munkánkat, bizalommal várja és veszi az Uj Szatmár rendkívüli kiadásait úgy hogy mindig elkapkodják annak minden egyes példányát. Azonkívül, hogy a mostani rendkívüli időkben külön kiadásokban is referálunk a napközi eseményekről, az Uj Szatmár telefonrovata megelőzi híradás dolgában az összes fővárosi lapokat is. Fővárosi tudósitónknak telefonjelentéseit ugyanis este 9 órakor vesszük le. Tekintetbe vévé azt, hogy a reggel Szatmárra érkező fővárosi lapok mind korábban jelennek meg Pesten este 9 óránál — Az Est 2 órakor, A Nap 4 órakor, a Magyar Hírlap és Magyarozszág 5 órakor — kétségtelen, hogy az Uj Szatmár reggel megjelenő száma mindezen lapokat megelőzi telefonjelentéseivel, különösen most,. mikor a képviselőház parallel ülései 5. óráig tartanak. — És most itt állunk megíürtidve . . . Mint tegnapi lapunkban jelen- - tettük: hetekkel ezelőtt irt tudósításunk arról, hogy nem kapunk pénzügyig azga- tóságot, — valónak bizonyult. A pénzügy- miniszter megsemmisítette Nagykárolyvá- rosának a kölcsön felvételére vonatkozó határozatát, nem engedi, hogy a károlyiak egy végleges palotát építsenek, mert nem lehet tudni, mikor kerül rá a sor, hogy át lehet hozni a hivatalt Szatmárra, —de ez a megsemmisítés semmi esetre sem jelenti még azt, hogy most már megfogtuk a lábánál a pénzügyigazgatóságot. Erről most már szó sincs. Itt maradtunk a korai örömünkkel, amelyet hivatalos orgánumok oly korán elörvendtek, itt maradtunk a nagykárolyiak iránti bősz haraggal és szivünkben az ő elkeseredett ellenségeskedésük nyilával. A két város egyes lapjai csúnyán lepocskondiázták egymást, egymás városát, két végén fogták a pénzügyigazgatóságot, úgy ránci- gálták, mígnem a két vég engedett, a maxakodók hanyattestek, a direkció pedig maradt a régi helyén. Se Szatmárra nem hozzák, sem uj épületet nem építenek neki állandó lakásul. Nem lett semmi az egész nagy komédiából, amit a károlyiak nem bírtak, azt megcsinálták a Károlyiak és mi most itt állunk megíürödve azaz összeveszve egymással, acsarkodva egymás ellen: a két testvérváros. Egy szerencse van: hogy mindketten könnyen kibírjuk egymás haragját. — Kár. Igazán kár, nagyon sajnáljuk, hogy az automobilverseny résztvevői a versenyszabályok értelmében nem térhetnek le a megszabott útirányról és nem jöhetnek be a városba. Nemcsak azért sajnáljuk ezt, mert ezáltal a város lakossága egy impozáns automobilos felvonulás látványosságától esik el, de sajnáljuk különösen azért, amit az Uj Nagyvárad cimü lapban olvasunk az automobil túrával kapcsolatban. Azt írja ugyanis a nevezett újság, hogy azoknak az utcáknak, amelyeken az automobilok útja átvezet, az államépitészeti hivatal már régen javítja erre az alkalomra az utakat. Egy utcát rendetlenségben hagytak, mire a belügyminiszter ráirt a polgármesterre, hogy ezt is hozassa rendbe, mert különben igy lesz meg úgy lesz. Szerettük volna, ha a versenyzők útja átvisz a Várdomb, Eötvös-utcán és még egy pár ha- sonlőmód kikövezett, vagy ki nem kövezett utón, hátha egy ilyen vis major rá- kényszeritette volna a mi városi hatóságunkat is ezeknek a rendbehozatalára. Mert a város polgárainak akár a lelkét is kirázhatja a gyatra kövezet, de ha egyszer grófok futnának keresztül a városon, finom pehelytalluval raknák ki az útjukat, hogy az automobil meg ne döccenjen. Hát ilyen a mi szerencsénk. (EqSlOK^toMl A világ legjobb poudere a híres: „Ideál“ pouder, melyet minden úri nő használ. Főraktár Brünn Sándor gyógyszertárában a „Megváltóhoz“. Szatmár, Deák-tér 15. szám piái» !f|griis»»4 1 szebfcnél-szebb úri-divat újdonság isiir megini miKURoos-féie divutudvarban. Kiselejtezett áruk meglepő olcsó árban az előcsarnokban Kazinczy-u. 4.
