Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)

1912-06-05 / 56. szám

1912. junius 5 3. oldal äjMtttm Tekintetes Dénes Sándor * szerkesztő urnák Helyben. Király Zoltán Vili. o. ref. főgim­názium tanulónknak tévesen közölt öngyilkossági híréből kifolyólag, az­zal a megokolással, hogy a temetésre Bökényben utazott diákok felmerült költségeihez a tek. szerkesztő ur va­lamely alakban hozzá akar járulni,— a mai napon 20 korona aranyat vet­tem át, azzal a rendeltetéssel, hogy az iskolai év végén annak a VIII-ik oszt. tanulónak adassék, akinek Írás­beli magyar dolgozatai egész éven át a legjobbak voltak. Midőn a küldött összeget köszö­nettel vettem át, a magam részéről annak a meggyőződésemnek adok ki­fejezést, hogy a tek. szerkesztő urat a hir közzétételében jóhiszeműség vezette s csak közös örömünkre szol­gálhat, hogy az egész öngyilkossági hir a komoly alapot nélkülözte. Tisztelettel Hantz Jenő Hz 119 SZRSmnR telefonja akkor is, ha egy eszterdőt meg kell is­mételni belőle. Szóval a diákság körében elterjedt szomorú hirt mi szépen — nem annyira meghatóan, mint meghatottan — meg­írtuk. Az öngyilkosság hire igy csinálta meg a circulust: most már nyomdafes­tékkel megerősítve tért vissza kiindulási forrásához: a kis diákokhoz. Itt aztán még jobban fokozódott a megdöbbenés és meg­hatottság az újsághír nyomán. A jólelkü, résztvevő kis diákoknak megszólalt a szivük, összeadták a kis pénzeiket, koszorút vettek rajta és el­mentek Bökénybe, hogy letegyék részvé­tük jelét társuk sílhalmára. Mentek, mendegéltek a fiuk, busán, megilletődve, szomorú szívvel Bökény község felé, ott is — nehogy megzavar­ják a „halottas ház“ bánatos csendjét — a tanítói lak felé. A tanítói lakban vidáman bodrozó cigaretta füst fogadta a kegyelet kis ván­dorait s a füstfelhő mögött — biz’ isten olyan volt, mintha fellegek közt, az Ur lábánál ülne — senki más, mint az „el­hunyt“ Király Zoltán. Megdöbbenés, zavar, örömteli ölel- kőzés, pompás vacsora, vidám-mulatás — Király Antal nagytiszteletü házánál, — ezzel végződött a szomorúnak indult ön­gyilkossági tragédia, amiből csak annyi igaz, hogy Király Zoltán megbukott. Ettől a bukástól teljesen függetlenül történt, hogy mint szenvedélyes vadászember nagyon mohón talált egy, a falon csüngő töltött fegyver után nyúlni a fegyver elsült, de a golyó óvatosabb volt, mint a Zoltán és csak a szoba plafonjában csinált némi apró kárt. Az nem bizonyos, hogy az ön­gyilkossági hir keletkezése és a szeren­csésen végződött fegyver-elsülés között van-e összefügés. Szóval Király Zoltán a bukása révén ahhoz az elsőrangú és nem mindenkinek kijutó élvezethez jutott, ami a mai hír­szolgálatban nagyobb emberrel és na­gyobb lappal és megtörtént már: hogy még életében olvashatta a saját nekro­lógját. Az életben maradásával pedig fénye­sen lecáfolta a tanrenrdszert, a saját bu­kását: bebizonyította, hogyha el is zárták az útját az érettségi vizsga elől, ő nem halt meg, tehát életképes, okos ember. Legfeljebb abból lesz baja, hogy ha megtudják a tanárok, hogy cigarettázott. * Végtelenül meghatott bennünket, mi­kor hallottuk, hogy a vizsga előtt álló diákok milyen részvéttel siettek a vélt tragédia színhelyére, hogy leróják kegye­letüket, de ugyanakkor éreztük nemcsak a lelkifurdalást afölött, hogy ezt a nemes érzést tárgytalanul késztettük megnyilat­kozásra, de éreztük a felelőséget is azért, hogy a kis diákokkal koszorút vétettünk, holott ők bizonyára tudtak volna jobb helyet találni az összerakott filléreknek. Ezen erkölcsi és anyagi felelősség tudatában a mai napon eljuttattunk egy 20 koronás aranyat a ref. főgymnasium igaz­gatójához és kértük, hogy adja ki azt nevünkben annak a VII. őszt. tanulónak, akinek magyar Írásbeli dolgozatai egész éven át legjobbak voltak. Ezt tartalmazó levelünkre dr. Hantz Jenő tanár úrtól a következő levelet kap­tuk, amelyből nagy örömmel állapítjuk meg, hogy nem igyekeznek rosszakaratot feltételezni rólunk és elhiszik, hogy ha tudtuk volna, hogy Király Zoltán nem halt meg, nem is irtuk volna meg róla azt az ominózus cikket. A tanár ur levele igy szól: A képviselőhaz mai ülése. Megszavazták a véderő j avaslatot. Budapest, junius 4. d. u. 2 óra. Pontban féltizenegy órakor gróf Tisza István megjelenik az elnöki emelvényen és megnyitja az ülést. Rögtönfelpattan Holló Lajos és elkiáltja: — A házszabályokhoz kérek szót! Elnök: Melyik szakaszhoz ? Holló Lajos: A 203. §-hoz! Elnök: Most nincs szó a 203. sza­kasz alkalmazásásáról, tehát nem adom meg a szót. (Nagy taps a munkapárton, zaj balfelől.) Percekig tart a lárma. A Justh-pár- ton egyszerre ugranak valamennyien és kórusból kiabálják; — A házszabályokhoz kérünk szót. Eitner Zsigmond felszalad az elnöki emelványre s letesz egy ivet, a melyben zárt ülést kérnek. Gróf Tisza István rá sem néz az Írásra. Az ellenzékről torkuk szakadtából kiabálnak: Zárt ülést! Zárt ülést! Justh Gyula: Tessék elrendelni a zárt ülést! Elnök : Justh Gyula képviselő urat rendreutasitom! Justh Gyula: Tessék elrendelni a zártülést! Elnök: Másodszor is rendreutasi­tom! Justh Gyula: Engem ugyan akár hetvenszer is rendreutasithat! Holló Lajos : A házszabályokhoz ké­rek szót! * Tisza István: Nem adom meg a szót. Az ellenzék Tisza ezen eljárá­sán felháborodva, nagy zajban tör ki. Tisza István: A további vitát nem engedem meg, az ülést öt percre felfüggesztem. Tisza öt perc után megnyitja az ülést. — Következik a véderőről szóló javaslat tárgyalása, jelenti szünet után az elnök és minden vita mel­lőzésével háromszor egymásután felteszi a kérdést: — Elfogadja-e a Ház a véderő­javaslatot? A munkapárt üvöltve zúgja a kérdésekre, hogy elfogadjuk: s igy Tisza kimondja, hogy a Ház a véderőjavaslatot részleteiben is elfogadta. Az ellenzék óriási felháboro­dása válogatás nélküli sértésekben tör ki: — Bitang, gazember, geszti csirkefogó — kiáltották Tisza felé — menjen Gesztre, vén csavargó. Tisza az ülést fél 12 órakor felfüggeszti és a tárgyalások to­vábbi folytatását délután négy órára halasztotta. Óriási botrány a képviselő­házban. Rendőrök és képviselők vere­kedése. A katonaság megszállta az utcákat. Budapest, junius 4. d. u. 5. óra. D. u. 4 órakor, gr. Tisza István megnyitotta az ülést. Fülsiketítő fütyülés, dobolás, sípolás tör ki. — Eláll, abcug, kiáltja az el­lenzék. . Az elnök hasztalan csenget, szólani akar, nem tud szóhoz jutni a zajban. — Szavazzunk, szavazzunk, kiabálja az ellenzék, gr. Károlyi József zsebkendőjét lobogtatja. A zaj közepette Tisza az el­lenzéki képviselők nevét felírja egy papírlapra. Mint később kiderült, ezeket a képviselőket a mentelmi bizottság elé utalta. Kétszer is fel kellett függesz­tenie az ülést, de a zaj miatt nem tudott szóhoz jutni. Második szünet közben a men­telmi bizottság megtartotta ülését és a 17 képviselőt: Justh Gyu­Gailérok gőzmosása H_M ^ S '3° “1 Kézimunkák, glacé keztyük, tüköríénnyel hófehérre ■ ChIB bútorok, szőnyegek tisztítása. Gyár-főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi iroda Kazinczy-u. 17. Attila-u. 2. Nagykároly Széchenyi-u. 31. Alapittatott: 1886

Next

/
Oldalképek
Tartalom