Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)
1912-06-05 / 56. szám
I 2. oldal 1912. junius 5 • f A pénzügyig gatóság kérdése. Sok hiihó semmiért. — Saját tudósítónktól. — Budapest, junius 4. Három héttel ezelőtt adott hirt az Uj Szatmár fővárosi tudósitójának jelentése alapján arról, hogy a pénzügyminisztériumban elhatározták, hogy a nagykárolyi pénzügyigazgatóság kérdését ideiglenes megoldással fogják elintézni. Nevezetesen jeleztük, hogy a pénzügyminisztérium nem talál ezidőszerint alapot arra, hogy a pénzügyigazgatóságot Nagykárolyból elvegye, de viszont nem akarja lekötni sem a testvérváros részére ismét beláthatatlan időkre a direkciót. Most jön a hire, hogy az Uj Szatmár értesülése tényleg pontos volt: a miniszter megsemmisítette Nagykároly városának azt a határozatát, amellyel 600 ezer koronás kölcsön felvételét határozta el a pénzügyigazgatóság részére emelendő épület céljaira. Ami tehát nem azt jelenti, hogy a minisztérium végrehajtja az ideiglenes megoldást: nem hozza Szatmárra a 'pénzügyigazgatóságot, de viszont nem engedi azt sem, hogy Nagykároly íelepitsen egy hatalmas pénzügyi palotát és ezzel hosz- szabb időre lekösse a maga részére a pénzügyigazgatóságot. A termet körülölelő folyosókon képviselők magyaráznak egymásnak a kormány válaszáról, Polónyi Géza hűtlenségéről, az ellenzék bekövetkező elutasitó viszonválaszáról, a párhuzamos ülések rendszeresítéséről és miegymásról. A baloldali folyosón most halk nyüzsgés támad: a munkapárti képviselők arrafelé sietnek, újságírók sétálnak át: jön Khuen-Héder- váry Károly, az exminiszterelnök. A szemüveg, amit hord, már nem fekete. Besétál a jobboldali folyosóra Hazay Samu a honvédelmi tárca birtokosa. Khuen-Héderváry a középső folyosón egy diványra ül le, Hazay pedig néhány munkapárti képviselővel a jobboldali folyosó pamlagján helyezkedik el Tudja már mindenki, hogy az ellenzék tizenegyórai ülésén mi lesz a határozat. Nem kellene mást tenni, mint Földesnek, Lovászynak, avagy Justh Gyulának elkiáitania: Nincs béke, nem is lesz soha. Holnap folytatjuk a harcot, folytatjuk ott, ahol abbahagytuk. a Dr. FÁBIÁN LAJOS ügyvédi irodáját Rákóczi- utea 26. szám alatt (Foga- rassy-liáz) megnyitotta. —SäST 6 K “ \mű a íHáz üléséről. Szatmár, 1912. junius 4. A t. Ház hétfői üléséről irok krónikás hűséggel. Mit tett az ellenzék, mit a munkapárt; és mit az elnök: gróf Tisza István. Ebben a rövid névsorban Tisza Istváné az utolsó hely, mert tegnap neki volt a legkisebb szerepe. A tegnapi csöndes harcot az ellenzék vívta két szónokkal, akik beszédükkel kedvesen, egyszerűen és tudatosan húzták ki a tárgyalásokra szánt időt a legutolsó percekig. Kedvesen és tudatosan, mondom, mert kedves nékem az és nagyon rokonszenves, ha valaki küzdőtérre áll és olyan dolog ellen birkózik magyari vérrel, ma- gyari erővel és magyari büszkeséggel, amely ellen minden erőfeszítés hiábavaló, amely Don Quijote szélmalom harcával egyivásu. Kezdem ott: mi történt negyed tizenegy órakor. Menjünk pár lépéssel odább: Földes Béla, a Justh-párt nagy embere magyaráz a jegyzetekből, amikor lassan, szinte tétovázva vonulnak be a képviselők az ülésterembe. Közönség, úgynevezett hallgatóság nagyon, sőt feltűnően kevés van. A másodemeleti karzat üres, az elsőemeleten nyolc pompázó szépségű asszony, körülöttük egész udvar: szépetmondó fiatal urak. Szinte busán kong át a termen Tisza kezében a csengőhangja és utánna, hogy — Tisztelt Ház, megnyitom az ülést. Sablonos bevezetés, szólásmondás I után óriási taps. Tapsol az ellenzék. Mi az? Csak nem Tiszát ünnepelik? Ó, nem. Hammersberg László áll a padban. A véderőreformról akar beszélni. Kezdi a honvédelmi miniszter beszédének magyarázásával és végzi egy határozati javaslattal. A beszédet sok „Halljuk!“ “Úgy van!“ „Helyes!“ taps, mormogás szakítja meg, a gyorsírók idegesen figyelnek, az ellenzék figyelmesen hallgat majd éljenez. A munkapárt, ó, á munkapárt nagyon kedélyesen viselkedik. Ha totalizatőri álli- Itottak föl, ezret egy ellenében mertem volna tenni, hogy ezek az urak nem figyelnek, szót sem hallanak az egész beszédből. Tisza arcán van valami a gúnyból, a kedélyességből, a semmibevevésből és a nemtörődömségből. Szinte leolvasni lehet az arcáról, hogy igy valahogy gondolkozik : — Beszélj, beszélj drága fiú, mégis az lesz amit én akarok, meg ezek az urak itt, akik rád sem hallgatnak, többet ér nekik arról csevegni, mi lesz holnap a bécsi versenyekkel, hogy szerződtek az aratómunkások, hol ebédelnek? És nézte-nézte Hammersberg Lászlót, a munkapártot, a Ház tetőjét, az aranyozott cirádákat. Elmerült a gondolataiba, amelyek kedvesek lehettek, mert mosolygós volt az arca. Most Hammersberg leül, föláll helyette Földes Béla. Tisza egy darabig figyel, bólint egyet, lódit a karjával, azután ráhajol az asztalra: levelet ir. Most valami zaj tolakodik előtérbe a jobboldalról, a munkapárt nagyon kaszinózik. — Hát intsük rendre őket, gondolja a geszti atyaisten és már nyúl a csengő felé. Lóbál egyet és szól: — Szíveskedjenek ... ésatöbbi, mert a hangos konverzálás zavarja a szónokot. Pillanatnyi csönd, Tisza ismét ir és megint ir, folytonosan ir. Szász Károly jegyző fölkapaszkodik a háta mögé, súg valamit, a gróf ur bólint, még néhány perc és kész a levél. Azután már nem tud mit csinálni. Nézi a körmeit, a kezét, simogatja a fejét. Á beszéd nem érdekli, mit csináljon? Mira való a köröm? Gondolja a kegyelmes és nekiáll a köröm- pucolásnak. És Földes rendíthetetlenül beszél. Kezdem unni ezt az egyhangúságot. Kimegyek a folyosóra. Egy óra körül jár az idő. Várják az ellenzék határozatát. Pár perc, Justh Gyula Gál Sándorral és Désy Zoltánnal jön ki a bizottsági teremből. Désy hangosan hirdeti: — Harc lesz, erős harc, nem engedünk. Menjen tovább az obstrukció. — Nem tárgyalunk tovább, nincs miért tárgyalni. Nekünk van igazunk. Nem türjük a basáskodást. Ezek és hasonlók hangzanak a balfolyosón. Most már tudok mindent. Menjünk a Balatonba friss politikát hallani. A lépcsőn lassan jön lefelé Írással a kezében Kossuth Ferenc. Alig-alig jár már, nemsokára pihenni Neuheimba megy. —a. SS!" 8 K «hí I MnMI-olajisten Fényképészeti cikkekben nagy választék. ISSSSt | BRŰSSI SÉizH Diana drogériájában Szatmár, Hám János-u. n ■ H tian&BiifliiHasiijBafiHEaiiBBHaiiiuaiiHanaiisnHHHHBaiiflBBBHfli 1 diák mm halt csak megbukott. SzgnnreszMSI innrsszi. — Ez is saját tudósítónktól van. — Szatmár, junius 4. Nagy volt a lehangoltság a múlt napokban a szatmári ref. főgimnázium tanulói között. Ilyenkor, vizsga idején amúgy is rossz sejtelmek szokták gyötörni a szegény tanulókat, még inkább a nem-tanulókat. Ebbe a szokványos sejtelemtömkelegbe, miként borús égből villám, úgy csapott le egy szomorú hir, hogy Király Zoltán VIII. osztályú tanuló — aki az osztályvizsgán két tárgyból megbukott — szüleinek bökényi lakásán]íőbelőtte magát és meghalt. Nagy volt a szomorúság a gyenge diákszivek körében társuk tragikus halála miatt, terjedt a bánatos hir szerte a városban és igy eljutott az Uj Szaímár- hoz is. Nagyon is szivünkhöz szólott a dolog nem csak azért, mert véletlenül jól ösmerjük Király Zoltán derék szüleit, hanem azért is, mert mindenkinek a szivéhez szól, ha egy fiatal diákgyerek eldobja magától ezt a gyönyörűséges életet, amely bizony felségesen szép még lilár megint mg! szebbnél-szebb uri-divat újdonság fi KARDQS-féle DiVATUDVARBJIN. Kiselejtezett áruk meglepő olcsó árban az előcsarnokban Kazinczy-u. 4.
