Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)
1912-06-29 / 76. szám
1912. június 29 5. oldal- — ■ Megjelen naponta reggel 5 órakor-------Fő szerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. TANÓDY ENDRE DÉNES SÁNDOR Előüzetés: HELYBEN: VIDÉKRE: Egész évre . . K 16-— Egész évre . . K 18'— Félévre . . . K 8 - Félévre . . . K 9*Negyedévre . . K 4*— Negyedévre . . K 4 50 Égy hónapra , K 140 Egy hónapra . K 1?0 ’ ! Éífyes szám ára 0 illlér Szerkesztőség és kiadóhivatal: SXÁTMÁR, iskola-köz i. TELEFON 358 nnpi hírek Adassák levelem ffártl Lujza kisasszonynak Munkácson, az ő saját 18 éves, izmos kezeibe, amelyek — reméltem — ha izmosak is, de nem olyan hosszúak, hogy Szatmárig elérjenek. Mert, isten bizony, tiszti becsületemre mondom, hogy nem szeretnék postafordultával egy sötét utcában találkozni önagyságával, aki fölöttébb imponál nekem. Imponál elsősorban azzal a hatalmas lelkierővel, amelyet életének 18 esztendeje alatt alaposan próbára tett a mai rongyul berendezett társadalom. Nem tréfa ám az: egy alezredest vallani apául, állandóan kitéve lenni a kisértésnek, hogy a társadalmi elhelyezkedésből kivegye a köteles apai részt és viszont anyai szeretettel adózni egy édes anyának, aki bizonyára igen tiszteletreméltó asszony, ha az alezredes ur a kedvéért rezonirozásba került a katonai forsrifttal, — de akinek a társadalmi pozíciója épven azt kívánja adóba, amit az apa rangja nyújt. Irtózatosan nehéz lehetett Önnek, kisasszony, és testi Izomzatúnak megfelelő lelki energiával is kell bírnia, ha meg tudott maradni a középuton: az apa és anya társadalmi elhelyezkedése között anélkül, hogy meghasonlásba került volna önmagával. Már pedig nem hasonlott meg, mert aki önmagával jön \kollizióba, az sáppadt, vérszegény, csenevész és nem fejlődik erőteljessé, mint ezt Kegyedről mondja a híradás. Tzó sincs róta: imponál nekem Härtl Lujza kisasszony a testi erejével is, a bátorságával is, az energikus feledésével is. A kutyafáját neki, nem gyerekjáték puszta kézzel, rózsás női kacsával, csupán a női mivoltának védelmező fegyverével bemenni egy csomó kardos katona közzé, ott pukkedlit csinálni a főkatona előtt, mintha nőválaszban felkérné egy túrra és ott vöröspecsenyéi játszani a fényes ábrázatu kegyelmes nrraL Nem hiszem, hogy akadna férfi, erős vakmerő, bátor, aki ezt utánna merné csinálni, Csakhogy — az öraög tudja — ez az üjMmát utóbbi: a testi erő impozáns megnyilvánulása mintha kárára lenne annak a tiszteletnek, amelyet a lelki ereje kelt az emberben. Itt már fcidöccent Härtl Lujza kisasszony arról az arany középutról, amely az apa és anya nagy távolságban levő társadalmi pozíciója között meglehetős szűk nyomtávokon halad. És bocsáson meg, de mikor ilyetén férfiasmódon tetszett a közélet tevékeny mezejére lépni, ugyanakkor köte- leztd magát, hogy a nyilvánosságnak még a kíméletlen kritikáját is férfiasán megállja, tehát mikor a középutról igy ledöccent, sajnálattal kell konstatálnunk, hogy nem az apai oldal felé zökkent: nem „katonás“ volt a viselkedése. Arról nem is beszélünk, hogy nem használt, hanem ártott vele, de az bizonyos, hogy sokkal szebb, nőiesebb, kedvesebb lett volna, hanem a hadtest- parancsnok arcát simogatta volna, hanem a kétségbeesett édes apjáét és árinak háborgó önérzetét igy ékezett volna lágy simogatással, kedveskedő szóval, leányos szeretettel megnyugtatni. És mint fentebb mondám: nem hiszem, hogy akadna férfi, aki eZen a bosszúálló utón követni merte volna Önt, kisasszony. Már pedig eljön az idő, mikor a leányhoz befordul egy férfi és felajánlja neki a saját föesküjét arra, hogy őt mindenüvé követni fogja. Nem tudom, számított- e Nagysád az elmúlt 18 esztendő alatt arra„ hogy én legyek az, aki ezt a hőstettet elkövessem, de mégis olyanformán érzem magam indíttatva, mint az egyszeri munkácsi zsidó (talán tetszik is ösmemi ?) aki olvasta gróf Zichy Jenő felhívását a lakokban, hogy a nemes gróf ázsiai ösmagyar-kutató expedíciójához kísérőket keres, akik tudnak perzsául, arab- sul, mezopotámul, afgánisztánul, be- ludzsisztánul, eiőindiául, hátsóindiául, cserkeszül, perfektül, ilyenül és olyanul. A munkácsi zsidó felült a vonatra és bekopogtatott gróf Zichy Jenőhöz. — Az expedíció ügyében jöttem. — Speak mezopoiémish ? — Non, szőr. — Afgánisztánish ? — Azóször. — Indiánish? — Núr jüdisdájcs. — Hát akkor mi a fenének jött? — Csak azt akartam megmondani a kegyelmes urnák, hogy én rám ne számítson. Hát mondom, nem tudom, tetszett-e ez irányban reám gondolni, hogy az élet nagy expedíciójában elkísérem, de indíttatva érzem magam annak a kijelentésére, hogy: — Csak azt akartam mondani, kisasszony, én rám ne számítson. B. válaszának el nem vártában, jegyzek izmai iránti illő tisztelettel. (s). — A hadtestparancsnok látogatása. Boroevic Szvetozár, altábornagy, kassai hadtestparancsnok tegnap délelőtt szemlét tartott a szatmári ötödik gyalogezred íölött és legteljesebb megelégedését fejezte ki Renvers alezredes, csapatparancsnok és Nemes Gukler Ottó százados a disz század parancsnoka előtt a mintaszerű, fegyelmezett gyakorlatok fölött. A hadtestparancsnok a délutáni személy- vonattal visszautazott Kassára. — Uj doctor juris. Markovics Bélát, a szatmári ref. gymn. volt jeles növendékét tegnap avatták a jogtudományok tudorává a budapesti tudományegyetemen. — A zeneegyesület közgyűlése. A szatmár-németii dal- és zeneegyesület ma szombaton 11 órakor tartja közgyűlését a Zeneiskola helyiségében, melyre az alapszabályok értelmében az alapitó, pártoló és rendes tagjait ezúton is meghívja az elnökség. . r\ . — Istentisztelet A szatmári református templomban f. hó 30-án, vasárnap d;? e. 10 órakor Boros Jenő s.-lelkész, d. u. 3 órakor Vincze Elek s.-lelkész prédikál. — A szatmári református egyház- megyei világi főjegyzőválasztás alkalmával a szatmári református egyház szavazatait (6) egyhangúlag dr. Harcsár Géza egyháztanácsosra adta. — Csengeri Mayer Sámuel temetése. Csengeri Mayer Sámuel kihűlt tetemeit a család tegnap reggel beszállította a darai birtokról m szatmári lakására, ahol tegnap délután volt a temetés. A gyászháznál óriási közönség jelent meg, hogy cs. Mayer Sámuelnek megadja az utolsó tisztéletet. A koporsó fölött előbb Winter- nitz Mór, az orth. izr. egyház h. főrabbija mondott a könyekig miginditó beszédet, majd dr. Jordán Sándor, a status quo ante izr. hitközség főrabbija búcsúztatta el a megboldogultat magas szárnyalásu, meleg szavakkal. A gyászbeszédek után Grün- wald főkántor szívhez szóló gyászdalt énekelt. A koporsót a gyászoló közönség hosszú kocsisorban kisérte a temetőbe, ahol a mélyen sújtott család fájdalmas zokogása, a pátronusokat vesztett szegényemberek hulló könyei között, impozáns részvét mellett helyezték örök nyugalomra cs. Mayer Sámuelt. — A szatmári püspök és a íelső- visói templom. Máramarosszigetről írja tudósítónk: Boromissza Tibor szatmári megyés püspök fejezte be kéthetes bérma- utját a máramarosszigeti esperesi kerületben. Útjában Felsővisón is volt, ahol az uj templomot volt felszentelendő. A visói római katholikus hívők óhaja azonban nem teljesült, mert templomuk — bár már hatvan éve küzdenek a felépítéséért — nem volt teljesen kész. Hiányzott a főoltárkép, s ezért a püspök a felszentelést őszre halasztott. Kijelentetje azonban, ha Isten élni engedi, okvetlen eljön a felsővisói római katholikus templomot felszentelni, mert a küzdelem és szeretet, amit a visói hívek hatvan éven át a templom épitési összegének előteremtése s mostani felépítése körül teljesítettek, honorálást érdemel. De eljön azért is, mert ő — a püspök — akkor tizenkét éves volt, mikor a visói hivek az első lépéseket tették a templomépités érdekében s áldja a Gondviselést, hogy megengedte, hogy e templom felépülését megérte. A püspök Felsővisón időzése alatt érdekes meglepetésben is részesült. Ilovics Eiszik borkereskedő egy üveg jeruzsálemi finom óbort ajánlott fel a püspöknek. Ez a figyelem kellemesen lepte meg Bornemissza püspököt. — A fürdés áldozata. Pezderka Gábor 16 éves csengeri fiú elment a Szamosba fürdeni. A gyermek a hidegvízben görcsöket kapott s belefuladt a vízbe. Holttestét csak késő éjjel találták meg. A csendőrség a szülők ellen megindította az eljárást.
