Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)
1912-06-26 / 73. szám
radikális politikai napilap üfiinfl eisÉH! Irta: THURNER ALBERT. A vasárnapi beszámoló nekünk csakugyan „leszámoló“ volt. Erre a beszédre még Tisza István sem lehetett elkészülve ! Mi pedig akkorát zuhantunk, hogy nem tudom mikor fogunk fel- tápászkodni; mert én legalább máig is kábult vagyok. Mire való volt ez a beszámoló ? Csak arra nem, ami tényleg kiderült, hogy képviselőnknek bizalmat szavazzunk ! A bizalmatlanság már régóta ütögeti fel a fejét, most már odáig vagyunk, hogy tényleg a munkapárt egészen jogosan és minden zsén nélkül megszavazhatja a bizalmat dr. Kelemen Samu barátomnak. Nem boncolgatom a túlságosan szép beszámoló beszédet. Ami históriai rész van benne, azt akik lapot olvasnak úgy is tudták, amit pedig most tudtunk meg: bizony avval nem sokat lettünk okosabbak. Az szent igaz, hogy a technikai obstrukciót Kelemen már prog- rammjában elitélte. Van is ebben valami. De viszont, ha az embernek az édesanyját bántják, bizony akkor nem felettébb válogatós az eszközökben. Hát az csakugyan valami kellemetlen, megbotránkoztató lehetett, mikor az alkotmány templomában 50—60 ember fülsiketitő zsivajt csinál síppal, trombitával. Talán a lármázóknak sem volt kedves, nekem sem s talán legke- vésbbé Tiszának, Lukácsnak s az idegen pénzen megvásárolt mungó hadseregnek. Én a parlamentet csakugyan templomnak tartom s jaj azoknak, akik megbotránkoztatnak. De hát mi ez a Tisza munkájához képest? Aki a templom összes szentségeit lerombolja, az oltárokat összetördeli s a szentély oszlopait rángatja ki, hogy avval üsse agyon az ellenzéket ? ! Ily őrült hóhércselekedetre nem mert volna más vállalkozni, csak az, aki ősei jogán hasonló példákon nőtt fel a családjában : egy muszkavezető és egy megteremtője az ország korrumpálásának ! Nem maradt méltatlan őseihez az utód ! Kedves Samu barátom! Ha te elitéled a tecimikázást: jogod van hozzá s lehet, hogy igazad van, ámbár bölcsebben tenni nem tudtál ! De a Tisza vértforraló, gyalázatos alkotmányromboló munkájára a „Pesti müveit társalgóból“ válogatni a szavakat: kár volt! Szinte mentegetés volt az az enyhén kritizáló megjegyzés, amit a Tisza munkájára tettél i Nem akartál lázitani ? Miben állott volna itt a lázadás ? Egynéhány fütty, egynéhány abcug és punktum ! A rendőrségtől is kár volt, hogy megtagadta a szocialistáktól a beszédjogot. Hiszen úgy tudjuk, őket akarjuk bevinni as alkotmány sáncai közé? ! Vagy nem? S mi történt volna, ha beszélnek ? Nem lett volna sem fejbeverés, sem ablakbeverés! Mert ha nem válogatott, szép szavakkal is, de elmondták volna a magukét. így: bennük maradt és gyűlt fel a keserűség, amely igy szépen csendőrileg szabályozott mederben lefolyt volna. Én is hibás vagyok! De szolgáljon mentségemül, hogy nem voltam beleavatva a programúi részleteibe s éppen nem láttam előzőleg, hogy mit olvasok fel, mikor dr. Timár átadta volt a határozati javaslatot. Ha előbb tudom, nem olvasom fel. Kivántak hallani is, de én nem akartam helyzetemmel visszaélni s elnöktársammal ellentétbe helyezkedve, a párt bomlását okozni. Mondhatom, elég olcsón és elég hirtelen tehettem volna szert nagyobb népszerűségre, ha csak any- nyit fűzök a határozati javaslathoz, hogy a Tisza eljárását mint a legtörvénytelenebbet, amit eddig tudunk, mélyen elitéljük! így azonban nem törődve a sok gúnnyal, amely csekély személyemet érte s nem az üres fenyegetésekkel sem, hogy ne legyek útjában a párt békéje helyreállításának, az elnöki állásomról, melyre megkérdezésem nélkül, távollétemben választott meg pártunk bizalma — lemondok. Lemondtam már régebben is a képviselő úrhoz intézett levelemben ; de azóta nem volt közgyűlés s igy az napirendre nem is került. Én a függetlenségi eszméket apámtól örököltem, ki a 49-iki golyókból egyet a testében hordott haláláig. Itt Szatmáron pedig istenben boldogult, dicső emlékű id. dr. Farkas Antal és szegény jó Csomay bátyánk után indultam. Kedves Samu! Emlékszel-e még a zászíőjelenetre ? Én megmaradok annak, aki voltam, de úgy érzem, hogy már nem követhetlek : utaink elváltak! A Magyarok Istene őrködjék hazánk függetlensége fölött! Mi pedig szatmáriak — én most már mint közkatona — tőlem telhetőleg azon leszek, hogy le ne törjék a majtp~YÍ sik mellett a zászló ! i. é¥f. 73. sz. Szaimár-Xémcti 1912 junius 26 Szerda Női és férfi :: tsnnis-cipők nagy választékban megérkeztek. Moslsovlts Farkas és Társa cipő és csizffiagyár rész¥.-$árs. szatmári fiékja Ära 6 fillér,
